Mindenki örömére egy évnél is hosszabb szünet után visszatér kedvenc kalandhősünk a blogra. „Másfél évig csend volt, oly nehéz volt az élet ... Úgy várjuk már az új találkozást”, idézzük ide az ismert könnyűzenei felvételt a legendás Skorpiótól. Ami köztudottan felálló farokkal rohangál, ebben időnként hasonlít rá a poszt írója. Olyan kalanddal folytatjuk, ami annak idején nem volt része az eredeti tévésugárzásnak, ezért öreg Indys bookend sincs hozzá. Hasonlóan a Chapter 10-hez, ez is mozifilm hosszúságú, így ismét két részre bontva ismertetjük az eseményeket. Lesznek itt kérem repülőgépek, repcsik, göbzik és röpzajok minden mennyiségben! (Rapülők nem lesz, mert az egy másik műfaj.)
Akárcsak a Chapter 4 két filmjét, az eredeti sugárzásban ezt a részt is a 3. évad epizódjának szánták, de mivel a sorit még a 2. évad vége előtt elkaszálták, George Lucas a megmaradt epizódokból néhányat elpasszolt a Family Channelnek, amiket tévéfilmként 1994 és 1996 között sugárzott a csatorna, köztük ezt is. A cím alapján valami huszadrangú ponyvaregényre gondolhatunk, sólyomemberek támadása, micsoda marhaság, mondhatná bárki, de nem egy igazi Indy rajongó! Légiriadóval kezdünk, de nem az Első emeleten, hanem Párizsban: hatalmas Zeppelin úszik be a légtérbe, a légelhárítás lő rá, de nem sok sikerrel, a németek sorra oldják ki és dobják le a bombákat a városra. Remy és Indy egy elsötétített lakásból figyeli a támadást, közben Indy ismét levelet ír Ned barátjának, ebből megtudjuk, hogy 1917. február 2-a van, és nem mellesleg összefoglalja benne, mi történt velük az utóbbi időben, nagyban segítve ezzel a hogyvoltíró munkáját. Az afrikai hadműveletek után barátaink átkérték magukat a Párizsban működő belga hírszerzéshez, de rá kellett jönniük, hogy sem az oktatás, sem a módszerek nem túl hatékonyak, Remy feje többször is lebillent egy-egy szeminárium alatt. Amikor nem alszik, akkor meg „Éhes vagyok” szövegű titkosírásokat küldözget barátjának. Át kell kerülni a francia titkosszolgálathoz, az biztos menőbb, dönti el Indy.