Marcel a Rousseau’sban ücsörög magányosan, és Josh-t gyászolja. Klaus még mindig furcsán méregeti Elijah-t. Freya pedig bűntudatot érez: Ivy és Josh halott, Hope helyzete kritikus, ő pedig mindezek ellenére boldog. A mellette fekvő Keelin szerint a fent nevezettek nem utálnák ezért. Sőt! Azt mondanák, hogy ne vesztegessék az időt, házasodjanak össze – még ma! Ma? De hát ez őrültség… Kit érdekel, vágjunk bele!
Az eredeti tévésugárzásban ez volt a 2x01, ennek megfelelően öreg Indyvel kezdünk, aki New Jersey fővárosában, Trentonban egy utcai postaládában kutakodik könyékig. Ám érkezik a szigorú, bár fiatal postáskisasszony és elhajtja az öreget, ne piszkáljon ott, mert minden, ami a ládában van, a szövetségi kormány tulajdona, amíg el nem jut a címzetthez. Rossz csomagot dobtam be, morog Indy, majd arról kezd beszélni, nem volt ennyi baja a postával az első világháború óta, amikor neki kellett célbajuttatnia egy értékes levelet. Mert bizony, annak idején kém voltam, mondja, de a csaj csak gúnyosan mosolyog: Na persze, mint James Bond. Az öreg ezt természetesen nem hagyhatja annyiban, és máris belevág a történetbe.
Egy időugrással kezdünk, 1919-ben vagyunk Terminal island-en, és megkapjuk Yuko eredettörténetét, ami végre rendet tesz a fejekben (már akinek nem esett le volna eddig, hogy miért rohangál egy szétrohadt zombi a békés halászok között).
Luna megérkezése volt a nullás lisztbe való reccsenős belefingás: a titkosnak szánt, majd hangosan felolvasott üzenetekből kiderült, hogy Tícián szeme csillogni kezdett, amikor Pumped Gabo volt nője betoppant. Véletlen? esetleg hirtelen kijött allergiás reakció? Aligha, ez itt olyan csillogás, ami miatt lehet vernyákolni. Zsófi ki is veri... a hisztit, mire Tícián eldurran... agyilag, hogy a nő csak szajkózza a hülyeséget, amikor nincs igaza. Végül aztán a paplan alatt megbeszélik a dolgokat. Tícián kimondja, hogy szeretlek, mire Zsófi csak annyit bök ki, hogy "jó". Végül, kis spéttel, némi bufferelés után rájön, hogy talán az lesz a legjobb válasz erre, amit végül ki is mond a szájával, hogy "Én is szeretlek." Ha lehet egy tippem, akkor Zsófiban eddig tartott a fék, ami miatt nem tárta szét a lábait Tícián csábos mosolyától és bugyinedvesítő dumáitól, ebből tuti kefe lesz.
Elérkezett hát a pillanat, amikor végre megnyílnak a Pokol kapui és Lucifer kiszabadul. Bár ehhez még a tesóknak is lesz néhány szavuk, igaz, ahogy most állnak a dolgok, a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal. Az évadzárót szokás szerint a Carry On My Wayward Son dallamaira vezetik fel, szokás szerint megnézzük az elmúlt évad fontos pillanatait, hogy végre eljussunk Lucifer felemelkedéséig. 1972-ben kezdünk a Maryland állambeli Ilchesterben, itt található a Szent Mária zárda. Valaki nem odavaló és szentségtelen jár az épület falai között, egy démonnak sikerül megszállnia egy papot. Később ez a pap misézik, a derék nővérek egy furcsa prédikációt hallhatnak, a pap évek óta keresi az ő igaz Urát. Ez nem a mennyei Úr lesz, hanem az, akit a fenti zárt rabságba. Most viszont megtalálta azt a helyet, ahol kiszabadíthatja őt, és ez pont ez a zárda, vicces forgatókönyv. Szegény nővérek félve veszik tudomásul, hogy a szeretett papjuk most a No. 1 Bukott Angyalról prédikál és ő maga sem egy akármilyen démon, hanem A Sárgaszemű, Azazel. A nővérekre pedig sajnos halál vár...
Üdv mindenkinek, aki még nem adta fel, hogy az Éden Hotelre egy kicsit is emlékeztető hangulatot csípjen el az eddig elég unalmas mederben, megfejthetetlen szabályok mentén csordogáló Love Islandben, beszállok én is a hogyvoltozásba. Igyekszem felzárkózni a csapathoz, de amikor nyaralás után kisimulva belenéztem ebbe a csodába, és volt vagy 3-4 olyan egyforma öntőformából származó, fröccsöntött csöcsös-csücsörítős-combos-barna tucatcsaj, akiket képtelen voltam megkülönböztetni egymástól, de a pasikhoz képest még ők tűntek karakteresebbnek - na akkor valahogy nem kapott el a rajongás. Mostanra azért sikerült már a neveket megtanulnom, de ha a ki-kivel-miért-mit-mit nem vonalon még döcögős lenne a tudásom, akkor számítok rátok, hogy felvilágosítotok majd.
Az előző két részben a gazdák kiválasztották a nekik legjobban tetsző versenyzőket, akik közül -valamilyen rejtély folytán- egyik sem a primőr szektorban keresi a napi betevőt, de hát ilyen ez a vak szerencse: az ember fia/lánya békésen éldegél a tanyáján csendes magányában, aztán valahogy jelentkezik egy műsorba, erre meg nem besöpör a portájára néhány műszempillást, meg testépítőt a remény szele? Néhány megtéveszthetetlen kommentelő szerint ezeket a kártyákat nem teljesen az élet keveri, én meg romokban ülök itt, és nem akarom elhinni! Ezek után mi lesz a következő csapás? Valaki majd el akarja hitetni, hogy Zeusz Mágus nem is küld pénzenergiát, pedig hát látom, hogy engem néz a TV-ből? Senkinek nem lehet már hinni? No, de mára fussunk is neki, mert ma két hősszerelmes útilaput kap, lesz minidráma, orcára esés, és egy valóban szomorú eset, ami szerintem nem is tartozna ránk.
Egy másodperccel vagyunk a Tragédia után, Gábor Niát ölelő/fingerliző karja egyelőre a ciprusi orvosok és a Jóisten kezében. Valami véna szakadt és ezzel haza sem lehet repülni, gondolom az úszás nem opció, így marad a helyi kórház. Nem akarom aszondani, hogy mindig tudtam, hogy a gyúrásból baj lehet, de egyre kevesebb esélyt látok a "kézi súlyzó a te legjobb barátod" szlogen hátamra tetováltatására.
Ismét erőltetett táncikálással indul a nap a lávájlenden. Üzenet érkezik, ami robbantja a párokat, mivel szegény Gergő nem tudta kiválasztani az ÉKSZERT tegnap máglya szerelemből, most a szerkik úgy döntenek, megbüntetik szerencsétlen nyomorultat. Kap egy napot együtt ezzel a szexállattal Andi, Erik nagy örömére. Node nem ám úgy van, a balgaHelga nem lehet monó, szóval rá is röppen IzomTibire, Zsanett meg kihord egy infarktust. Mert hát a Helga az nagy hódító! Tibi nem tűnik lelkesnek... sztem elmereng, hogy azért az edzésnek nem kell elmaradnia, ugye?
Billy az upside downba került az őt elkapó csáplénynek köszönhetően. Egy csomó ember közelít felé, és ő idegesen ordibálva kérdezi, hogy mégis mi a fenét akarnak tőle. Aztán egyszer csak az alteregójával találja szemben magát, és nincs több kérdése. Na de oldjuk is inkább a feszkót egy kis tini évődéssel. Mike idegesen toporog otthon, míg Eleven rá nem csörög, hogy mégis hol a jó életben van már, mi lesz így az esti smaci-partival. Hopper szentbeszédétől vigyázzba állt a szar is Mike-ban, úgyhogy nagyon bénán tol le egy ordas nagy hazugságot a beteg nagyiról, ami miatt nem tud átmenni jelenleg. A kamuzásban járatlan Elevennek is feltűnik, hogy valami nem stimmel, és mentálisan magára kúrja az ajtót. Hopper önelégülten mosolyog a müzlije fölött, majd Joyce-hoz hajt vígan dalolva, hogy megköszönje a segítségét, és elhívja vacsorázni, amiről megegyeznek, hogy nem randi.
