Az epizódok előtti reklámban Bartha Zsolt hangja buzdít arra, hogy vegyünk fel hitelt. Rendben, hogy Zsoltnak kell, de csak azért, mert vele mondatják be, nem fogok ahhoz a lehetőséghez fordulni – viszont poénnak nem rossz! Várom már, hogy Vili bácsi is bemondja, hogy ,,a lenyugvó napnak is van ereje”, továbbá, hogy Attila és Máté mosolyogva süssenek ,,Dr V. ker.” süteményt, mire Juli hazajön, arról nem is beszélve, hogy Hanna Skypeozzon szülejével, és mögötte Balázs meztelenül tűnjön fel: ,,nagyon finom volt a kókuszgolyó” felkiáltással. Nos tehát: Zsoltnak lassan összeáll a kép, hogy valami nem stimmel a műtétjét illetően. Nóra szól Attilának, hogy vesse be a magánnyomozósdit, és derítse ki, hogy az az összekötő fickó kicsoda. A Mátyás téri Colombo megtudja, hogy az összekötő, Pilisi Aladár kitalált név, nem létezik, a telefon pedig feltöltő-kártyás volt. Zsolt rettentően kikészül, tolja magába a gyógyszert meg a piát, még jó, hogy Nóra és Krisztián megakadályozza. Szegény Zsolt úgy zokog, hogy tényleg belesajdul az ember szíve. Zsolt ezután még azzal is bepróbálkozik, hogy leugrik az emeletről az udvarba, de Krisztián megmenti. Abban maradnak, hogy Nórához költözik, aki tud rá vigyázni. Nóránál azonban nem paradicsomi a lét, ugyanis Nóra aggódik azért, mert Zsolt túl sok fájdalomcsillapítót szed, úgyhogy elveszi tőle, hogy majd ő adagolja. Zsolt nyilván nem nyugszik ebbe bele, úgyhogy ismeretlen forrástól rendel gyógyszert, házhoz. Nóra épp nincs otthon, amikor érkezik a küldönc, legalábbis Zsolt azt hiszi, hogy ő az, számon is kéri a tizenéves lányt, amikor is Nóra állít haza, és meglepődve látja, hogy visszatért Timike. Az vesse az első követ Zsoltra, aki rögtön levágta volna, hogy Timikét látjuk!