Zsuzsu teakészítés közben olyan erővel koncentrál a Renivel szemben frissen életbe léptetett kommunikáció-stopra, hogy csak rendkívül lassan jut el hozzá a többiek segítő szándékú közlése: hiába szólongatja Adrit, mert kint van és nem hallja. Reninek ugyan rosszul esik, hogy drága barátnője, akit annyira szeret és tisztel, ideiglenesen úgy döntött, nem szól hozzá, de a világért sem kérné őt számon, inkább diszkréten felitatja könnyeit, majd a nyugiszobába vonul meditálni. Eldönti, hogy terápiás céllal naplót vezet majd, és minden vitát dokumentálni fog, hogy később majd elemezhessék a pszichológusával. Távozás előtt még megértő sóhajjal nyugtázza, hogy ez a jóságos, édesen infantilis Zsu még nem tart a lelki fejlődésnek e magas szintjén, majd elhatározza, hogy esti imájába őt is belefoglalja majd.

Vicceltem. A fél epizódot végigőrjöngi. Megint.

Ma tovább folyik a harc a villérekért, és azért a fasza kis Vespa robogóért, ami ott guggol csendesen a villa udvarán. Szegény Zsú a tegnapi adás óta azon gondolkozik, hogy a lófaszba nem tudott lélegezni a víz alatt és amíg a csaj tényleg fullba nyomja a kretént, én azon merengek, ez rájátszik, vagy tényleg ennyire ostoba. Hajlok rá, hogy sajnos az utóbbi...

Ancsa van, tégaszínű zakó, csőnadrág, haj egyenesre fésülve, orrriási hét indult, modja, fontos eseményekel, nyílik nagyra a szeme, villérekért küzdenek az agyhalottak odabent, gesztikulálja. Na, let's see that fucking bear, mondaná az egyszeri filippínó tévénéző, ha 1) lenne ilyen mondás, 2) az angol lenne a hivatalos nyelv Manilától délre, és 3) ha a VV-t lehetne máshonnan is nézni.

Nem indult jól a reggelem, mert kávé után kezdhettem rögtön azzal, hogy a rendőrséget kellett hívnom. A VV tegnapi adását elindítva ugyanis megrettenve tapasztaltam, hogy Péterünk ma nagyanyám kedvenc ünneplős blúzában dülleszt, mely csakis úgy kerülhetett hozzá, hogy betört hozzájuk és kilopta a szekrényből, mert biztosan tudom, hogy Mami önként, harc nélkül nem adta volna oda neki.

A következő részben a mesék világába kalandozunk, ám a Disney cukiságai helyett véresen komoly drámákat fogunk látni. Maple Springsben, New York államban, egy készülő lakópark munkaterületén vagyunk. Minden elő van készítve a másnapi kezdésre, 3 főnökféle alak beszéli át  veszekedve a terveket. Valami morgásfélét hallanak, de a Jack nevű főember le se szarja. Egyikük azért körülnéz, sehol semmi, viszont igazából mindegy is, mindhárom pasas meghal, mert széttépi őket az a rejtélyes, morgós valami.

Már a keddi műsornál tartunk, de ma se lépünk sokat előre. A szerkesztők még mindig a párbaj utóhatásaira koncentrálnak, mi meg nem tehetünk mást, csak nézzük a nyomorultak részeg vergődését. Láthatatlan László kiesése egyébként borítékolható volt, hisz még a villalakók sem hittek benne, hogy visszatérhet, nem hogy a tévénézők. Hunor konkrétan ki sem jött az ajtó elé a visszatérésnél, csak bentről szemlélte rezignáltan az eseményeket. Egyébként L. László esete a tipikus példája annak, hogy lehet egy ilyen műsort manipulálni a vágóasztalon. Ha nem kerülsz adásba, kiesel. Ennyi. Márpedig Lácika kurvára nem került adásba, pedig talán lett volna mivel. Erre több jel is mutatott, hisz folyamatosan kaptuk az elejtett mondatokat, hogy szórakoztatja a lakókat, youtube videókat idézget, meg vicceskedik, közben meg csak annyit láttunk belőle, hogy öregemberként csoszog a hálótól a dohányzóig, meg néha lefejelné Adrit. Igen szép karaktergyilkosság, még a Tények is megirigyelné.

Eredeti cím: In Cold Hell

Krik dácsájában kezdünk, kislánya éjszaka felébred a szörnyektől. Ideiglenes bébiszittere, Roman bácsi, Krik jobbkeze viszont remek felügyelő, gyereknevelésből csillagos ötös, ugyanis esti meseként egy olyan sztorival áll elő, amiben a főszereplő kisfiú édesapja felakasztotta magát, az anyuka meg, mivel nem volt pénzük, levágatta a legkisebb kislányát, majd azt tálalta a családnak. A kisfiú, nevezzük Romannak, rájött arra, hogy amit esznek, az a húga, de mivel éhes volt meg finom a kaja, folytatta a táplálkozást. Konklúzió: a szörnyek nem mindig az ágy alatt rejtőznek, néha csak simán ragut csinálnak.

Ott hagytuk el, hogy Carrie lemegy a metróalagútba. Fegyvert szegezve oson, hirtelen az egyik beugróból Qasim megtámadja, de nem akar ártani neki, csak azt kéri, maradjon csendben. Meglepődik azon, hogy Carrie tudja a nevét, dr. Husszein mondta meg, világosítja fel az ügynöknő. A szövetségiek már úton vannak ide, folytatja, majd látva a srác bizonytalankodását rákérdez, hol van a pusztító fegyver. Qasim némi habozás után elárulja, hogy Bibi bevitte az alagútba és a következő szerelvény érkezésekor fogja kiengedni a gázt. Carrie Qasim lelkiismeretére igyekszik hatni és végül sikerül elérnie, hogy a csávó vállalja, megpróbálja lebeszélni Bibit a merénylet végrehajtásáról. Qasim előremegy az alagútban.

Ray csapódik ki egy ablakon egy sötét sikátorban. Nem dobták, ő ugrott. Rad és Danny futnak utána az esőben, még rá is lőnek, de ő időben átmászik egy falon. Sam Winslow újabb prezentációt tart, kénytelen elővenni legmézesmázosabb énjét, mert a befektetők már nem hiszik a folyamatos magyarázkodását, hogy mindjárt meglesz a telek, mindjárt, mindjárt. Ray betámolyog egy étterembe, megy a mellékhelyiségbe, s lekezeli egy méretes szilánk okozta sebét (a sózás résznél én üvöltöttem helyette), majd hívja a Főnökasszonyt, hogy van nála valami, ami a másiknak fontos lehet.