Na, ez most rendhagyó lesz. Az Indexen ma megjelent epizódkritikámat toszom be klasszikus hogyvolt helyett, de kicsit felturbózva, hogy legyen valami extra kontent is. Ha a fogadtatás pozitív, lehet róla szó, hogy bizonyos sorozatoknál a hogyvoltokat kritikával ötvöző hibridposztokká alakítsuk, erről majd tessen nyilatkozni a poszt végén található szavazásban.
Darryl még mindig a lélegeztető gépen, Hondo éberen vigyáz rá, az anyja hatására megy csak el fürdeni meg ruhát cserélni. Ha már úgyis elhagyja a kórházat, akkor beugrik Leroyhoz, a srác apjához, hogy elmondja neki, mi a helyzet. A folyosón belefut a nyomozóba, akit kirendeltek az ügyhöz, szerinte Darryl érintett volt a fegyveres rablásban, mert lássuk csak: egy elítélt bűnöző fia, akit most engedtek ki a javítóból, ahol fegyveres rablás miatt ült. Jesshez Benson FBI ügynök érkezik, a mexikói határon megint probléma van, és nemsokára érkezik egy fontos ember, akinek helyi kapcsolattartó kell. Mivel a phoenix-i adatszivárgás miatt az eredeti női ügynököt nem merik beépíteni, Jesshez fordult segítségért, mert ő nincsen az irodánál. 2 hét felkészítés, 2 hét beépülés – Jess nem tudja, hogy ennyi időre hanyagolni tudja-e a 85 kommandós felügyeletét.
Az előző részben, Dean időutazása előtt azt láttuk, hogy Sammy otthagyta Deant és lelépett Rubyval, Castiel pedig beköpte őt, hogy milyen rossz kisfiú. Most nézzük Sammyt, Rubyval elkaptak egy random démont, Lilithről kérdezik, de nem tud az semmit. Nagy a szája, arcoskodik egy kicsit Sammyvel, ő a nagy hős, de csak egy démon csaj kurvája lett. Nem kellett volna, Sammy beveti a szupererejét, a démon fekete füstként távozik a testből, Ruby és Sammy elégedettek. Néhány méterrel arrébb, egy rejtekhelyről mindezt Dean is látta, na ő máris ideges lett.
Ott hagytuk abba, hogy Éva anyja rontja a levegőt az étteremben. Önellátó üzemmódba kezd: rendel Isten tudja honnan marhahúst, fagyigépet, napernyőket, cigányzenekart, mindent ami középosztálynak ingere. Csak hogy Éváék az Andrét elit helynek képzelték, nem egy útszéli C-kategóriás étteremnek.
Jól indul az epizód: Szifont teljesítmény híján kihajítja otthonról az asszony, így a kocsmában igen rosszkedvű. Nehezen viseli, hogy muslica szállt a sörébe, kisebb fajta hisztit csap le. Teca rákérdez, hogy csak nem gond volt-e az ágyban, s ezen Szifon úgy berág, hogy elviharzik. Szegény Baki és Matyi is vele tartanak, hiszen a barát hülyeségben is barát…
A túlélőinknek ma kilóméterhiányuk volt. Vagyis egyeseknek volt, mások meg mentek utánuk: sokat szaladgáltak az erdőben, sokat szaladgáltak a reward challenge-en és sokat szaladgáltak a védettségi játékon is. Mielőtt azonban elkezdik, lássuk mi történt az előző tanács után:
Táborba visszaérkezéskor kis tanácskozás, jópofizás Híradós Rickkel, hogy ügyes volt és együttes erővel ejtették ki Ront. Gavin picit rosszul érzi magát Ron miatt, de én nem aggódom túlságosan érte, reggelre kutya baja sem lesz, sőt Rickre koncentrál már most, mert az előnyök és rejtett védettségek királyának vesznie kell. Rick azt mondja a többieknek, hogy Extinctionről küldték neki az idolt, de hogy ki, azt nem tudja. Ezzel altatja őket, hogy rajta kívül senki ne keressen rejtett védettséget a szigeten. Úgy tűnik a játékban lévők azt hiszik, hogy tényleg minden Extinctionről jön.
A fekhelynél Victoria, Lauren, Aurora és Gavin veregetik egymás hátát, hogy ezazmegcsináltuk! Aurora úgy érzi, végre része egy szövetségnek. Most már igazán kieshetne Híradós Rick is, Aurorának ez minden vágya. Még szerencse, hogy nincs ott Tibi bácsi és ez nem a Három Kívánság.
Csúsztam. Ismét. Nem szóltam előre, mert minden nap volt egy olyan, háromórás ablak, amikor majdnem leülhettem, aztán meg nem. Kedd reggelre terveztem, vasárnap lett belőle. Sajnálom, és frusztrál, megértem, aki kurvaanyázik, de előre szólok, a jövő hetit csütörtök előtt tuti nem tudom szállítani.
Temetés. Ritkán vidám, inkább szomorkásabb tevékenység világszerte, az őskor óta űzzük, kábé azóta, hogy már nem megettük a szomszéd kislányt, ha elhullott, hanem elástuk. És amikor valamelyik önjelölt orvostudor elkúrta, és a kis Ilonka csak kicsit volt halott, és reggelre kiásta magát, megszületett a zombimítosz is. Ezt mostan azért fejtegethetem, mer' az első hat percben a szomorkás nézés és könnyes szem mellett csak halotti máglyák vannak, meg egy nagyon fura dolog: aki itten harcolt, annak az arcát seb/horzsolás/plezúr tarkítja, mintha kötelező lenne a zombiktól legalább egy pofont kapni. Jon mondja a beszédet, hősök mind, értünk mentek el, sose fizetjük vissza, sad. És tűz.
Kossuth Lajos megérkezik Angliába, menedéket keresvén. Palmerstone macskának nevezi, akit beengedtek az osztrákok a galambok közé, így gyötörvén a monarchiát. Néhány galamb tart is attól, hogy Kossuthtal kelljen beszélgetni, sőt, el is menekült a fészkéből. Utalva ezzel a királynőre, aki továbbra is a Wight - szigeten tartózkodik. Úgy tűnik - folytatja Palmerstone - boldogulunk nélkülük is.
Zsófi búcsúztatja Törcsit, aki megy fel a nagy Budapestre, mert terápiára van időpontja. A lány nem érti, hogy miért megy most el a barátja, új időpontot kéne kérni – a terápiának a lényege a rendszeresség, ráadásul most van is miről beszélgetni; érzelmileg még nem tudta ugyanis Törcsi feldolgozni, hogy a barátnője nem mondta el Bencét meg az eljegyzést. És ha még tudna Márkról… A kocsiban csatlakozik hozzá Csónakos, ő is megy fel a fővárosba, hogy tisztázza Encsivel a kapcsolatukat, mert neki elege van a nyitottságból. Törcsi merev, zenét nem hallgat, mert az zavarja, beszélgetni viszont lehet, így Csónakos rögtön rázúdítja élete fájdalmát, amire kedvenc pszichológusunknak az a válasza, hogy
Az élet egy aknamező.
Miután az első évadban megtudtuk, mi történt Bobby családjával, most azt ismerhetjük meg, hogyan került kedvenc tűzoltóparancsnokunk az angyalok városába, és mégis hogyan fordulhatott elő az, hogy nem ismerték az életét, ami miatt most felfüggesztették. Az más kérdés, hogy mégis hogyan tudták meg, ha eddig nem, hogy hazudott az áthelyezésnél.
