Elindult a 200 első randi című sorozat a Viasat 3-on, Gáspár Katával a főszerepben. A sorozat nagy vonalakban arról fog szólni, hogy ahelyett, hogy főszereplőnk szexi trikóban becsöngetne, s azt mondaná: ,,szia, Kata vagyok, van még egy Pepsid?” inkább a nehezebb módját választja a pasi fogásnak: fogadást köt az anyjával, hogy a húga esküvőjéig nádszál lesz, és meglesz az a férfi, akivel boldogan élnek, amíg meg nem unják egymást halnak. Ennek teljesítésére van 9 hónapja. Ha már az első nap sikerül megfogni az igazit, egy unokával is megajándékozhatja nehéz eset anyját. Ha már az anyánál tartunk, meg kell említsem, hogy Pápai Erika játékát élvezhetjük, akit annyira jó látni! Hasonlóképpen vagyok Sajgál Erikával (a szerető anya régi barátnője) aki szintén zseniálisan hozza a rá osztott karaktert. A férfi mezőny mellett se menjünk el szó nélkül, mert az is erős: Trokán Péter játssza az anya orvos férjét, míg Szerednyey Béla a szobafestő-mázoló volt férjet, s egyben főszereplőnk apját formálja meg, s én örömmámorban úszom mindkettejük láttán, hogy még mindig itt vannak, és játszanak. A főszereplő Luca barátai és munkatársai számomra – mea culpa – teljesen új színészek, de nagyon ígéretesek mindannyian. Most, hogy totálisan letértem a fő csapásirányról, vissza a sorozathoz! A fent leírtakat előre lehetett tudni, na de most vesszünk el a részletekben és a mindennapokban. Én húzóra megnéztem az első három részt, tartsatok velem, jó lesz!

Bostonban indítunk, 1954-ben. Egy vörös hajú kislány könyveket lapozgat egy könyvtárban, s a háttérben valamit keresgélő Claire-t anyukájának szólítja. A kislány rácsodálkozik az egyik könyvben egy gémre, az asszony elmondja, hogy látott már ilyet Skóciában, nagyon-nagyon régen. A madár lesz az átkötő motívum a két idősík között, a következő jelenetben Claire egy kórházi ágyon fekszik és kusza, álomszerű képek villannak be arról, hogy Hildegarde anya és Forez, a hóhér épp őt műtik. Bár szegénykórházról van szó, Claire azért baldachinos ágyat kap. Itt értesül arról, hogy kislánya - az apáca szavaival élve - csatlakozott az angyalokhoz. 

Köszöntök mindenkit a Hap and Leonard 3. és egyben befejező évadában. Az előzményekről itt lehet olvasgatni. Folytassuk a két jó barát kalandjait, lássuk ezúttal milyen furcsa ügybe keverednek bele, ahol fontos szerepet kapnak a faji előítéletek.  Valamikor késő éjszaka kezdünk, egy vasúti átjáró mellett állunk, egy fiatal, bár eléggé szedáltnak tűnő lány mesél egy bizonyos L.C. Soothe-ról, aki szövetséget kötött az Ördöggel. Menjünk vissza 1931-be a texasi Grovetown-ba, ahol L.C. még csak egy ismeretlen zenészféle volt, aki ugyan imádta a bluest, de játszani sajnos nem tudta. A fiatal néger srác feláldozott egy csirkét és megidézte az Ördögöt, aki meg is jelent, pont ugyanennél a vasúti átjárónál, ahol a mesélőnk is ácsorog. L.C. és a fehér öltönyös Ördög belepisilnek egy befőttes üvegbe, az Ördög és L.C. közösen megisszák a sárga nedűt, mire L.C. az utolsó kortyokat issza, az Ördög eltűnt, de itt hagyott neki egy gitárt, amit úgy penget, mintha csak egész életében bluest játszott volna. L.C. sikeres zenész lett, de a sikernek ára volt, akárhányszor csak játszott, az Ördög egy másik ember lelkéből csippentett le egy kis darabkát és a sajátját helyezte oda. L.C. egyik buliját a vasúti átjáró mellett, az ördögi lelket kapó emberek, a Klu-Klux-Klan tagjai tették tönkre, L.C.-t elkapták, a gitárját összetörték, őt pedig felakasztották egy fára, mindezt az Ördög jelenlétében, aki úgy hírlik, azóta sem hagyta el azt a helyet, sőt talán nem is fogja. És évtizedekkel később Hap és Leonard a saját bőrén fogja megtapasztalni az Ördög jelenlétét.

Bulgáriában, egy abszurd jelenettel folytatódik a sorozat. Egy buszon ülő nő észreveszi, hogy az egyik irodaház ablakában ott vonaglik egy fószer vérben tapicskolva. Erre mit csinál? Igen! A telefonjához nyúl és felhívja az anyját, kell-e valami a boltból:D Közben az irodában Villanelle-t látjuk dolgozni, egy középkorú fickót kerget, aki előbb fejbesomja egy telefonnal (megjegyezném, ezt a készüléktípust 1984-ben kivonták a forgalomból) erre hősnőnk kissé bepipul, előrántja a pisztolyt, de mielőtt meghúzná a ravaszt, a páciens megkérdi tőle, miért is teszi ezt vele. Vi ettől transzba és egzisztenciális válságba esik, mert nem tudja a választ. De azért alaposan kivérezteti a delikvenst.