Tudom, most többen értetlenül merednek maguk elé, azt dünnyögve, hogy „Bruti bazdmeg, te már írtál a héten”, de ez van. Persze én sem önszántamból emeltem duplára az agyhalottakkal töltött óráim számát, hanem mert Sixx kolléga már megint túlvállalta magát valami szarral. Vannak ilyen álláshalmozók, akik nem tudnak nemet mondani, mindjárt itt van pl. Pornóbajszunk, aki szintén hasonló cipőben jár. Ma egy cuki kis mintás ingecskében jelent meg, amin ezer apró figura látható, ettől kicsit olyan, mint az óvodás, aki nem tudja eldönteni, hogy mi a fasz legyen a jele, ezért minden ábrát magára hímeztetett.

Továbbra is a civilizációs hétnek nevezett nyomorúságot nézzük, aminek itt az elején még az őskorban leledzenek villalakóink, és ez a legtöbb játékos esetében sokkal kevésbé metaforikus, mint amilyennek a szerkesztők valaha is szánhatták. Kultúrantropológusok csak legvadabb álmaikban mertek fantáziálni ilyen tökéletes alkalomról, ahol az ősi civilizációkat és az előemberek viselkedését ilyen háborítatlan realitásában tanulmányozhatják. Mindez brutális vizuális környezetszennyezéssel is jár, mert ha van olyan eleme a divatnak, amit soha, semmilyen körülmények között nem bírok elviselni, akkor az az állatminta. Nem érdekel, hányszor és hány formában tér vissza, mindig közönséges, és a villa továbbra is úgy néz ki most, mint egy átlagos tavaszi délután a nyolckerben, amiből meg látok én eleget. Még a félretaposott UGG csizma utánzatok is stimmelnek. Na de lássuk, mivel szopatják őket a szerkesztők az imitált kőkorszakban. Első mai feladat, hogy totemet kell alkotni a törzseknek agyagból, de ez nem várt nehézségekbe ütközik, Greg például kijelenti, hogy ő csak a köcsögökhöz ért, szobrokhoz nem. Miután közösen megegyeznek abban, hogy Zsuzsu azzal segít a legtöbbet, ha békén hagy mindenkit munka közben, a törzs tagjai sámántáncot járva ugrálják körbe az áldozati asztalon fekvő Zsuzsut, rémisztő kántálás közepette, amit én csak úgy tudok értelmezni, hogy így próbálták kiűzni belőle a hülyeséget. Még ebből az epizódból ki fog derülni, hogy sikerrel jártak-e. 

Nos, az e heti résznek én alapból úgy vágok neki, hogy egy nagyon elcseszett érzelmi hullámvasúton ülök, köszönhetően a TWD mid-season finale-nak, és annak a ténynek, hogy tegnap hallottam, amint a VV-ben valamelyik gyökér megállapítja, hogy Amerika első elnöke Kolombusz Kristóf volt. És még az előbbit nevezik egyesek zombis sorozatnak, ahha…De kanyarodjunk is vissza a mi szempontunkból releváns agyhalottakhoz. A reggelinél Aurelio-Guszterminátor-Színész triumvirátus alakul Berkiék elpusztításának céljából, kíváncsian várom a hadműveletet.

Pornóbajuszkirállyal kezdünk, és faguriga legyek, ha nem kezdem teljesen megszokni azt a hülye szőrzetet Péter fején. Ebben mondjuk sokat segített, hogy éppen most néztem a moziban Freddie Mercury életét, és hát ott sem mentek a szomszédba egy kis bajuszért. De nézzük mai fő témánkat, Csokifasz vergődését.

Mickey Donovannek szokása szerint sikerült egyszerre két fiacskája asztalára is odaszarnia egyetlen tettével, az örökké minden balhéjába belerángatott harmadikról meg már nem is beszélve. Az öreg - akinek kocsijában a hátsó ülésen fekszik megkötözve Jay White, a method acting új csillaga - hívja Rayt, hogy Daryllnek gondjai vannak a forgatáson, akár el is kaszálhatják emiatt az egész produkciót. Ray odahajt a kihalt helyszínre, kiszabadítja Daryllt, majd újabb telefonhívást kap. Mick három millió dollárt kér, meg útleveleket saját maga, Bunchy és Maria számára. Ray felhívja Sam Winslow-t.

Egy nagyon ideges Deannel kezdünk, Ellennel telefonál, sehol sem találja Sammyt. Szerencsére hamarosan Sammy is telefonál, mehet hozzá a tesó. Sammy viszont nincsen jól, véres a keze. Dean megérkezett a motelba, ahol Sammy megszállt, nem lesz köszönet abban, hogy megtalálta az öcsit, akinek nemcsak a keze véres, hanem a ruhája is, de ez nem az ő vére. De hogy kié, azt nem tudja, sőt, nem is emlékszik semmire.

Anikó már pizsiben felvezeti az első blokkot, ami az esti kajacsata utáni édes ébredés pillanatait örökítette meg On The Spotba oltott David Attenborogh-i stílusban. 

Alexander Malcolmnak, azaz Jamie-nknek egy  (számunkra) idegen nő segít reggel öltözködni. Úgy tűnik, természetes neki, hogy törődik a férfival (még cirógatja is), aki egyáltalán nem ellenkezik. Jamie elindul a munkába, emelt fővel, tiszteletre méltó polgárként megy az utcán, az emberek köszönnek neki. A boltban két fickó, saccra egykori ardsmuiri rabtársai rejtőznek, úgy tűnik, ők terjesztik azokat a kiadványokat, amilyet Roger is talált. Van ott egy karót nyelt fickó is, Geordie, akit Jamie elküld szódaporért, majd egyedül maradván munkához lát. Ekkor érkezik Claire, és látjuk újra az előző epizód végi jelenetet, most azonban Jamie szemszögéből. Főcím. 

Elérkeztünk a sorozat nyolcadik hetéhez, lassan időszerűnek érzem az események gyorsulását a végkifejlet felé, de nem kell tovább várnom: a héten minden megtörténik, amire számítottam – és az is, amire nem. Viszont ne rohanjunk ennyire előre rögtön az elején, hiszen a múlt héten ott hagytuk abba, hogy Luca felvitt magához egy koktélkeverő srácot iszogatni. Az este kellemesen telik, ám Luca beájul, filmszakadás, és másnap reggel arra a látványra tér magához, hogy a koktélgyerek sehol, akárcsak a tévé és a nagymamától kapott pótolhatatlan ereklyék. Bence is ott van, hiszen mivel Lucánál is van az ő lakásához kulcs, tőle is elvittek ezt-azt, míg ő Lalinál jól érezte magát. Jól indul hát a hét, pedig hol van még a vége!