Hakit kivágták az Empire-től, ráadásul apa lesz, így a fájdalmát piával, a spanokkal és könnyen kapható hölgyekkel enyhíti valami sztriptízbárban. Szegény Angyalkája percenként küldi az aggódó üziket, de hát már ez sem érdekli, annyira el van merülve a világ ócsárlásával. Laviticus, ASA sajtótájékoztató, Jamal a szokásához híven a pozitív oldaláról nézi a jelölést, sokat jelent neki, a rajongóinak és a családjának is, bla bla. Jön Cookie, elcipeli a srácát a riporterektől, még mielőtt több butaságot mondana, lesz szíves keményebben odamondani, hisz Lú ellen versenyez, ez pedig kemény melót igényel. Ráadásul most azért is küzdeni kell, hogy ismét Lú legyen az Empire vezére. Akkor most segítsen neki, vagy döfje hátba, csak döntsön végre az anyja is, hogy ismét rácuppan-e Lúra vagy sem, mert elég nyilvánvaló, hogy újból érez valamit iránta. Lú eközben az új barinőjének, Harper Scottnak ömleng arról, hogy milyen erősek a mentálisan sérült emberek, és mennyire becsüli őket. Cookie cibálja el a nőtől, persze a főasztalnál sem bírják a ki ha én nem melldöngetés nélkül. Még mielőtt jobban belelendülnének, Cookie elindítja a hivatalos kérdezz-feleleket, komoly boxmeccs lesz apa és fia között, igaz, hangzik az első kérdés. Lú azért megjegyzi, hogy más jelöltek is vannak rajtuk kívül, de egyébként igen, kemény menet lesz. Jamal is készen áll a harcra, úgy tűnik hatott rá Cookie.

Kovács egyszerű ember volt. A zsinórgyárban dolgozott, amiről sok mindent lehetett állítani, de azt nem, hogy szofisztikált lenne, igaz, művezetőként neki legalább emberekkel is kellett bánnia, a gépsoron így 45 éves fejjel már nem menne a dolog. Egyszerűen öltözködött, ing, farmer, otthon mackóalsó, az a szürke, amit a felesége vett neki a Király Gabi-féle kollekcióból, de még évekkel ezelőtt, amikor nem volt divat, csak kényelmesnek tűnt. Az is volt, Kovács teljesen megértette, miért nem műszálas, neonzöld gatyában ugrál a gyepen a válogatott kapus. Kovács egyszerű dolgokat szeretett, az állandóság nagy barátja volt, így neki egy egyhetes nyaralás Balatonberényben maga volt a pokol.

A felesége egyik kollégájához mentek le, illetve az ő házukba, jó messze a fesztiválos környéktől, csendbe, nyugalomba. Egy olyan házba, ami egy kilométerre volt a parttól, nagy kerttel, árnyas lugassal, mellette közérttel, szóval első blikkre egy földi paradicsomnak tűnt. Aztán a házba belépve Kovács két dologgal szembesült azonnal:

• nincs tévé, és
• nincs internet.

Hamarosan indulni kell a hosszú száműzetés helyszínére, így az utolsó normális világban töltött órákat meg kell becsülni. Crane egy cappuccinoval lepi meg Abbie-t, ő pedig egy fánkot hozott Crane-nek. Kölcsönösen elégedettek a finomságokkal és igen, Abbie még mindig kitart amellett, hogy visszatérjen a másik világba. Az irattárban a társaság azon vitatkozik, hogy vajon lehet-e hinni Pandorának vagy sem. Jenny kifejezetten ellenzi a társulást, Sophie is az ő pártját fogja. Pandora is végighallgatja amit dumálnak róla, neki igazából mindegy, hogy bíznak-e benne vagy sem, mert ő mindenképp meg akarja menteni a világot. Érkezik egy meglepetésvendég, Reynolds akar csatlakozni a társasághoz. Négyszemközt Abbie is rákérdez, ugyan mégis miért ez a nagy lelkesedés? A múltkori eset a túlvilági katonával megrázta, és tudja, hogy immár nem fordíthatja el a fejét, mintha mi sem történt volna. Semmi nem lesz ugyanolyan, mint az eset előtt és leginkább azért jött, hogy Abbie mellett legyen. Ha mindennek vége, akkor elmennek Virginia Beachre pihenni. Legyen így, üdv a fedélzeten.

Óriási viharral kezdünk, amely aprófává zúzza a vikingek hajóit Anglia partjainál. Ezalatt ifjabbik Odda rohan Mildrithez, és elújságolja neki, hogy Uthred vélhetően halott, szóval szíveskedjék vele fáradni valami biztonságosabb helyre, mert a dánok megállíthatatlanok, mint Nagy-Britanniában a Brexit. Uthred azonban nagyon is életben van, a halott vikingeket fosztogató szászoktól horribilis áron vesz egy lovat, és elsiet, bár nem sikerül meggyőznie minden kétséget kizáróan a helyieket arról, hogy ő szász és nem dán. Alfréd és Aelswith tutujgatják a frissen született fiukat, Edwardot, de érkezik idősebbik Odda és Wulfshere, akiket szépen elküld a Severn folyóhoz, hogy ha már arra járnak, meccseljenek egyet Ubbával. A két idősebb uraság körülbelül annyira lelkes, mint amikor a skótok megtudták, hogy az angolokkal együtt ők is mennek ki az EU-ból, de Alfréd biztosítja őket, hogy ő meg Guthrum ellen megy, és az egyik győztes bizonyára majd megsegíti a másikat. Látjuk is a vonuló sereget, amint kétfelé mennek Wintenceasterből.

(Spoiler alert: az epizód a világ egyik legszexibb csókjelenetét tartalmazza. Csajok, csere-bugyit elő!)

Marianna fürge ujjacskákkal játszik a harmóniumon a barlangban berendezett főhadiszálláson, kisvártatva Sandokan is megjelenik, a parton járkálva is meghallotta az őt hívó dallamot. Ez ám a szerelem! (Pedig vannak ám másfajta szerelmi technikák is, ahogy pl. a Szép asszonyok egy gazdag házban c. kitűnő könyvben olvashatjuk: „A szeretőt megtartó tudomány: / játssz, kicsi nő, a bíborfuvolán!” Nem is tudom, miért pont ez jutott eszembe.) Mindenesetre úgy tűnik, vége a járványnak, már egy hete nincs új megbetegedés, Sandokan ölbe kapja asszonyát és az ágyra fekteti. Szerelmi akció helyett azonban csak beszélgetnek, a harcosok száma alig 50-re csökkent, ennyi emberrel kell újrakezdeni a küzdelmet, vázolja fel a főni a helyzetet, Marianna meg felidézi ismeretségük kezdetét, amikor ő ápolta a sebesült Sandokant Labuanban.

Biget menetrend szerint kirúgják a Macsekból, de Adél kikönyörgi, hogy visszavegyék. Kvázi a hírérték az ügyben, nulla. Orsi addig-addig mentorálja Biget, amíg sikerült beleszeretni. Viktor láthatóan nincs kiborulva annyira Szabina húzásától, mint annak testvére, Szilárd. Csaba esetében nem lehet eldönteni, hogy játssza, avagy tényleg ennyire hülye. Vera a jobb később, mint soha elve alapján realizálja, hogy kár volt összeveszni a csapos mackóval. Esetükben életbe lépett egy másik szólás- mondás is, történetesen a késő bánat, eb gondolat. Kata nem bírja kordában tartani újságírói vénáját, amit a bordái bánnak majd.

Mindjárt a címszereplővel kezdünk, Marisol, az előző részben megismert Hector nővére, a napi betevő drogadagját szippantja az arcába, elég lelakottnak néz ki, azt meg kell hagyni. Egyébként egy tévéstúdióban van, interjúban készül beszámolni a nagyérdeműnek az öccsével folytatott viszonyról. Marisol persze nem így fogalmaz, a producercsaj kissé aggódva figyelmezteti, hogy élő adásban ne trágárkodjon, ha lehet.

Harold egy kávézó teraszán ücsörög, és hangosan beszél – persze nem magában, hanem a géphez. Nem tudja mi következik most, de azzal számol (és elfogadta), hogy meg fog halni; abban azért reménykedik, hogy azok, akik segítik túlélhetik.

Töprengését az érkező pincérnő szakítja félbe, hozta a rendelését és örül amiért visszatért. Finch nem érti a dolgot, azt állítja most jár itt először. A pincérnő zavarba jön, azt hitte a rendelése alapján ráismert a régi vendégre. A férfi gyorsan elvesz egy céglogós gyufásdobozt az asztalról, majd sietve távozik, de előtte még köszönetet mond a gépnek.