Izgalmas napra virrad Beacon Hills, főként a rendőrkapitányság, hiszen elérkezett a Zsaruaput fenyegető kisstílű tolvaj tárgyalása, Zsaruapu maga pedig randira készül! Utóbbit Stiles meg Scott készíti fel a nagy eseményre, tovább növelve amúgy sem elhanyagolható idegességét. Mindezt még tovább fokozandó, a fenyegetőzős tolvaj ismét jelenetet rendez, s ezúttal pszichóalfai részletességgel ecseteli Zsaruapu kinyírását. Stiles erre nem tudja megállni, s beletrollkodik a jelenetbe, még tovább hergelve az amúgy sem nyugodt srácot, akit végül elvezetnek. Stiles elárulja, hogy a büntetett anno maga is rendőr akart lenni, szóval nyilván az irigység (is) beszél belőle.

Juan és családja, Juanita és a kis pulya néma csöndben osonnak a táborban. Eleinte nehéz eldönteni, hogy kifele-e vagy befele-e igyekeznek, de hamar eszkalálódik a dolog: le akarnak lépni. Ehhez pedig keresztül kell menni a buszon, valamint a kerítés mögött szotyolázó zombi hordán. No problemo, ahogy a bölcs francia mondja, a fater becibál a buszba egy zombit, kiontja a belét, bekenik magukat és máris lehet csoszogni a többi élő halottal. Oké, amíg Rickék a The Walking Deadben kábé kétszer, de nagyon maximum háromszor lőtték el ezt a trükköt, addig itt csak ezt tolják. Persze, értem én, hogy a bevált csapaton minek változtatni, ugye. Szóval Juanék sikeresen lelépnek. De a svájci óramű pontossággal működő szökési kísérlet gépezetébe homokszem kerül, a sarkon pont elcsípi őket egy furgon, és mit ad isten, pont az Oxy-ra a kelleténél többszörösen ráfüggő zsebgengszterek azok, akik el is viszik magukkal a kiscsaládot, hogy kiderítsék, merre cellázik a kolónia, mert kéne még Oxy.

Bencével kezdünk, aki megvan győződve róla, hogy hiányzott nekünk, majd gyorsan felvezeti a műsort. Az aktuális szavazásra tereli a szót, aminek a témája: Ki a legpletykásabb a villában? Na, legközelebb erőltessétek meg magatokat, hiszen minden tévé előtt ülő egy emberként vágja rá, hogy Miss Röfi lesz az.

A meglehetősen morcos, és korántsem lelkes Quinn asszisztálásával az öt fogoly átadásra kerül a böriből a CIA-nak, járműbe lapátolják őket, és útnak indulnak Islamabadba az átadásra. A hír hallatán hősnőnk és Lockhart vív egy cefet szájkaratét – előbbi mindenáron hangoztatja, hogy ez az egész Haqqani nagyobb tervének a része (amiről persze mit sem tud), utóbbi szerint viszont ez csupán sejtés.

Biztosak akkor lehetnének, ha Dennis Boyd neve mellé Khan kiköhögte volna az ISI-os kapcsolatáét, netán a terrorista terveiről is szólt volna, úgy kézzel foghatóbb lenne az egész história. Carrie szerint már azért hálásnak kellene lenniük, hogy a forrása ennyi információval szolgált. Mindenesetre a hiányos ismereteiket csak Boyd megdolgozásával egészíthetik ki, nincs más hátra, mint az áruló bekerítése.

Nostehát. Ott tartottunk, hogy a múlt adásban még senki nem esett ki - sírás azért már ugye volt - viszont ma már a pontverseny utolsó helyén álló csapat búcsúzni kényszerül (tehát még több sírás várható). Az addig gyűjtött pontokat a csapatok minden adás után továbbviszik, így állunk most (miközben Dávid és Geszti a hülyefej verseny különdíjáért küzd egymással):

Várható volt, hogy Marisol holtteste nem sokáig lesz a vízben – már másnap reggel rendőrök állják körül a parton, ahova a folyó kivetette.

Mick a kanapén szundít, mikor felébred Ray bámul rá a szemközti fotelből meglehetősen szenvtelen arccal, és kéri a pénzt, amit apja megígért neki a Primm-beli balhéból. Az öreg lagymatagon tiltakozik: venni akartam belőle egy házat Bostonban – mindannyiunknak – mert itt már nem biztonságos. Ezt egy időre el kell halasztania, lévén az oroszok elkapták Avit, arra kell a zsé. Mickey megpendíti, hogy ha pár napja zsákolták be, talán már nem is él, de a fia letorkollja. Nincs mese, a lóvé sorsa megpecsételődött. Persze nincs itt a házban, az öregnek kell kábé másfél óra, hogy megszerezze, mire hősünk rámorran: oké, találkozunk a reptéren délben.

Emíliának ugyan nem tetszik, hogy lánya Ágival üzletel, és felkészíti csemetéjét, hogy tutira lesznek nehéz pillanatok, de nem szól bele. Később Emília és Félix egy kávé mellett összetegeződnek. A pszichológus elpanaszolja Félixnek Natasa dolgát a nebulókölcsönről, s Félix felajánlja, hogy visszafizeti ő a kölcsönt, és Natasa neki törleszthet, ezzel megúszván a kamatokat. Emília értékeli a gesztust, de nem fogadja el a gáláns ajánlatot. Irma is segítene, de főleg tanáccsal: emlékezteti lányát egy hajdan volt fiatal lányra, aki fejjel a falnak menvén ment ki a Szovjetunióba önkénteskedni. Ez hat, úgyhogy Emília a továbbiakban megpróbál jó pofát vágni Natasa vállalkozásához.

1903-ban járunk. Valahol Wisconsin vadregényes tájain lovagol egy jóképű lovas hazafelé, de a hazaérkezés nem lesz kellemes. A vasúttársaság emberei várják, ugyanis szeretnék lefoglalni a tanyát, de emberünknek más elképzelései vannak az ingatlannal. Némi verekedés és kartörés után, az eddig a kocsin üldögélő seriff megelégeli a balhét. Ahogy lenyugodtak a kedélyek, a vasút intézője átnyújt egy szerződést, amiben kisajátítják a földet, és amit Walter Davidson kénytelen aláírni.

Anikót a gonosz stájliszt egy, a legutóbb szegény Lemmyn látott német harckocsizó-egyenruhára kísértetiesen hajazó mentébe és bőrnadrágba öltöztette, szemüveg ezúttal nincs, oda az intellektus, sóhajthatnánk, ha nagyon gecik volnánk. Anikó komor, balhé volt, meg annak következménye.

„Gyilkoshoz képest elég ijedős!”, alapozza meg a jó viszonyt a rejtélyes férfi, és a biztonság kedvéért rákérdez, hogy jól tudja-e, miszerint Eric a tettes. Utóbbi lányos zavarában  - a nemleges választ követően - visszadobja a kérdést, aminek persze így semmi értelme. A fegyveres rossz arcú a látszat ellenére nem Liamet, hanem azt a fényképen szereplő lányt, - bizonyos Carlyt - keresi, akit Neal próbált felszedni. Eric keménykedve közli, hogy ha tudná, sem mondaná meg, hol van, mire a verőlegény kellemetlenül közel tolja hozzá az arcát, hogy aztán vigyorogva titulálja bátornak és hülyének. Ja, a fotót egyébként Kate küldte el neki, mielőtt lepottyant. Az infótól Ericre rájön a pislogás.