A meglehetősen morcos, és korántsem lelkes Quinn asszisztálásával az öt fogoly átadásra kerül a böriből a CIA-nak, járműbe lapátolják őket, és útnak indulnak Islamabadba az átadásra. A hír hallatán hősnőnk és Lockhart vív egy cefet szájkaratét – előbbi mindenáron hangoztatja, hogy ez az egész Haqqani nagyobb tervének a része (amiről persze mit sem tud), utóbbi szerint viszont ez csupán sejtés.

Biztosak akkor lehetnének, ha Dennis Boyd neve mellé Khan kiköhögte volna az ISI-os kapcsolatáét, netán a terrorista terveiről is szólt volna, úgy kézzel foghatóbb lenne az egész história. Carrie szerint már azért hálásnak kellene lenniük, hogy a forrása ennyi információval szolgált. Mindenesetre a hiányos ismereteiket csak Boyd megdolgozásával egészíthetik ki, nincs más hátra, mint az áruló bekerítése.

Ennek érdekében az első kört Redmond futja meg (figyelitek, milyen jó csapatjátékos lett az ipse, ahhoz képest, amikor először tengelyt akasztott szőkénkkel?), baráti csevejre hívja Boydot. Rájöttek, hogy Sandy Bachman – aki a barátja volt –, információkat szivárogtatott ki az ellennek, ugyan kinek adhatta tovább? A kérdezett adja a hülyét, erre Redmond tovább üti a vasat és elrebegi, hogy az infók a felesége gépéről származnak, és szerintük Dennis adta át őket Bachmannak. A férfi persze mindent tagad, ezért szabadon távozhat.

Hősnőnk kamerákon át végignézte és hallgatta az egész beszélgetést, szerinte vallomás kell, mert bizonyítékuk nincs, ezért most pár órán át hagyják főni a levében, aztán jöhet a következő próbálkozás. Hacsak előbb rajta nem kapják valamin. Ez kis híján összejön, mert tárcsázni kezd egy számot, de végül nem teszi, ezért marad a további kísérletezés a szóra bírására.

Sault is felkészítik a fogolycserére, előbb egy burkába öltöztetett nő elé vezetik, aki lemossa a sebeiről a vért, majd furgonba lapátolják, és elszállítják.

Második körben Carrie próbálkozik Boyd megtörésével, ennek érdekében megmutatja neki a doksikat, amik kikerültek a felesége gépéről, és amiknek a letöltési dátuma megegyezik azzal, amikor a férfi a követségen volt. Dennis szerint őt nem lehet megvádolni, amerikai állampolgár amerikai földön, mire a nő visszavág: maga áruló én meg a kurva CIA vagyok. Felröhögök. A pasinak elege lesz, távozni készül, de kihallgatásról nem lehet csak úgy elsétálni – az ajtó zárva. Carrie felsorolja amiket elkövetett, úgy mint adatlopás, bedrogozás és emiatt kis híján a megölése, ám a férfi semmit nem ismer el. Oké, mondja a nő, akkor most itt marad, én lelépek, majd jövök.

Sault ismét zászló és kamerák elé ültetik, ezúttal bekötözött szájjal, helyette Haqqani beszél – buzdító szavakat mond követőinek arról, hogy milyen sokra jutnak majd a rab „segítségével”. Utána leveszik az öreg szájáról a kendőt, és kettesben hagyják egy nagyjából tíz éves forma fiúval. Az éjszakát is együtt töltik, és mikor a gyereket rémálmai kínozzák, ő halkan megnyugtató szavakat suttog felé (héberül?).

Hősnőnk kamerákon át figyeli Boydot remélve, hogy megtörik, mikor megszólal a mobilja, a túlvégen olyan személlyel, akire nem számított, és gyanítom ha tehetné elkerülné: Mira keresi. Saul felesége arról beszél, hogy tudja milyen profi a munkájában, és bizonyára megviseli a tudat, miszerint terroristákat kell adni a férjéért cserébe, talán még a cserét is megpróbálja megakadályozni, mégis arra kéri, tegyen meg mindent Saul életben maradásáért.

Reggel lesz, mire Carrie visszatalál a kihallgató szobába, levág a rab elé egy laptopot és lejátssza Sandy halálra lincselésének felvételét, majd elüvölti, hogy itt nagyon komoly dolgokról van szó, emberéletek lehetnek veszélyben, szóval legyen olyan jó, és valljon színt, mielőtt egy nigéria-külsőn felhúzott titkos börtön mélyére hajítja, vagy saját kezűleg aprítja miszlikbe és ássa el a pincében. Nem, nem, nem és nem – a lelki terror szart sem ér, Boyd továbbra is ragaszkodik az ártatlanságához.

Újabb próbálkozásra nem lesz lehetősége, a vallatásnak ezen a pontján ugyanis betrappol a nagykövet, elküldi a halál faszára, és magával viszi az eddigre kajánul vigyorgó férjét.

A házaspár négyszemközt beszélget immár a lakosztályukban, az asszony megpendíti, hogy a CIA nem szokott ok nélkül nyomozni, szóval ura legyen olyan jó és árulja el, találkozott-e mostanában valakivel, aki miatt felfigyeltek rá? Új tanítvány, viszony, valami, bármi? A férfi hárít, ő teljesen ártatlan, még gyanús alak mellett sem sétált el az utcán soha.

Felesége ezután hősnőnkhöz trappol és elmondja, hogy a férje tagad mindent – szóval csak színjáték volt az előbb a vallatóban a cirkusz. Ekkor belép Quinn, és szőkénket igényli meg a fogolycserére; lehet aggódni a következő dologért. Carrie arra kéri kollégáját, hogy ne menjen vele, inkább a műveleti szobából figyelje az akciót, hátha kiszúr valami olyasmit, amire nem számítanak: attól fél, hogy a terroristák megtartják / megölik Sault. Peter vadul tiltakozik – szívesebben menne terepre, de a nő leinti: kivételesen nagyobb hasznodat vesszük, ha messziről figyelsz. Oké.

A nagykövet férje felhúzza a nyúlcipőt, ám amint kilép a rezidenciáról egy tengerészgyalogos megállítja: nem mehet sehova. Ezen meglehetősen kiakad, a szájkaraténak felesége érkezése vet véget. Az asszony rákérdez, hogy mégis hova avászkolódik, mire azt hazudja, hogy a suliba – dolgoznia kell. A nő sem most jött le a falvédőről, kinyittatja a táskáját, amiben naná, hogy nem iskolai papírok, hanem ruhák és útlevél van. Szép dolog a tagadás, de immár hasztalan, Dennis mégis tovább műveli. Felesége hajthatatlan, kiadja az utasítást, hogy zárják be.

A csere előtt a fejesek beszélik meg a részleteket egy hangárban: Carrie és Redmond képviseli az amcsikat (meg némi fegyveres állomány, csak a nyomaték kedvéért), Latif és Tasneem a pakikat. Persze Khan is itt van, de csak a partvonalon ténfereg, ami azonnal szemet szúr hősnőnknek, ezért odébb oldalog a tanácskozóktól és felhívja a férfit (máshogy nem beszélhetnek feltűnés nélkül, csak így, mobilon, miközben kábé öt méterre állnak egymástól). Elmondja, hogy megszólalt a hatodik érzéke, miszerint valami zűr várható, de Khan nem tudja megnyugtatni, lévén kihagyták a tervezésből. Carrie kiakad, és egyenesen neki szegezi a kérdést: átverés lesz a buli vége? Nem tudjuk meg a válaszát, csak azt látjuk, hogy Tasneem szúrós tekintettel nézi mindkettejüket, gyanítom kiszúrta, hogy egymással beszélnek.

A terroristák furgonba tuszkolják Sault, mellé pedig a fiút, akivel az éjszakát töltötte – csak éppen előtte bomba mellényt húznak a gyerekre. A fogoly kiakad, és a tagnak szegezi a kérdést, aki a fiúra csatolja a szerkezetet, hogy miért nem ő maga veszi fel? A rosszarc lehurrogja: nyugodjon meg, a gyerek szívesen viseli, ugyanis tavaly, mikor még az öreg volt a CIA góréja, egy drón megölte az apját és a testvérét...

Megkezdődik a csere, a pakik és az amcsik a kifutó két végéről – pár száz méter távolságról – hesszelik egymást, rádión beszélik meg ami szükséges. Először utóbbiak sorakoztatják fel a börtönből elővarázsolt söpredéket, közben Quinn, Boyd és Lockhart a vezérlőben követik nyomon az előadást. A pakik konstatálják, hogy megérkezett a cserealap, ezért Tasneem jelzi a táliboknak, hogy jöhetnek Saullal. Bedöcög a furgon, ám a férfit nem tudják kiszedni belőle: lábbal rúgja el a terroristákat – gyanítom még mindig nem szívesen asszisztál az egész cirkuszhoz. Végül az egyik rosszarc a járműben lévő fémrúdhoz kólintja a buksiját, ettől pár pillanatra elszédül annyira, hogy ki tudják szedni, pontosabban ketten húzzák kifele, majd erőszakkal talpra állítják.

Carrie csak akkor hajlandó átadni a foglyokat, ha mindenki eltakarodik exfőnöke közeléből, ezért a tálibok beugrálnak a furgonba, kivéve persze a gyereket. Amikor észleli, hogy bomba mellény van rajta, kiakad, letérdelteti a rabokat, és rámorran Tasneemre: mondja meg a táliboknak, ha bármi baja lesz Saulnak, itt helyben lelövik a cserealapot képező terroristákat. Haqqani nem hajlandó elvinni onnan a fiút, így hősnőnk kénytelen útjára engedni a foglyokat.

Mikor a rabok elindulnak, Saul kemény döntést hoz – leül a földre, és nem akar megmozdulni. Egy pillanatra mindenki ledermed, aztán kitör a káosz. Carrie leülteti a rabokat, hogy ne mehessenek tovább, a tálibok egyik embere pedig meglóbálja a fiú bombamellényének detonátorát, úgy üvölti, hogy az öreg menjen tovább, vagy mindannyiukat a levegőbe repíti. A férfi azonban kitart, és arcátlanul visszaüvölt – robbantson fel mindent, az a legjobb.

A patthelyzetet szőkénk próbálja orvosolni, és a földön ülő exfőnökéhez siet. Saul megmakacsolja magát, hiszen korábban megmondta, nem fog a cserében részt venni, nem bírja elviselni, hogy ezek az alakok kiszabadulnak miatta. Carrie végül azzal győzi meg, hogy felhívja a figyelmét a gyerekre: robbantás esetén egy ártatlan fiú is meghal. Még némi picsogást is bevet a cél érdekében, és végül sikerrel jár – az öreg ha nagy nehezen is, de feláll. Egymásba karolnak, a nő kiadja az ukázt a rádión: indulhatnak a rabok. Komótos tempóban megtörténik a csere – az amcsik balra el, míg a pakik a hangárban bevételezik a nyereményt. Latif utálkozó arccal néz végig az öt terroristán, miközben azokról lekerül a rablánc, aztán szó nélkül távozik.

A konvoj úton van vissza a követségre, mikor Redmondnak csörög a telefonja: Mira szeretne beszélni a férjével. Az öreg alig veszi át a telefont, a következő pillanatban rakéta csapódik az előttük haladó autóba, majd szinte azonnal még egy. Kurva életbe már! A követségen érzékelik a történteket, látják a füstöt, plusz nem tudják elérni szőkénket, ezért gyanítják, hogy megtámadhatták a konvojt. Miután viszonylag közel történt a dolog, Lockhart kiadja az ukázt: küldjék oda a tengerészgyalogosokat segíteni. A csapat pillanatokkal később elindul.

A túszdráma után a nagykövet meglátogatja az immár rács mögé dugott férjét, és közli vele, hogy megvolt a fogolycsere. A férfi még mindig az ártatlanságát bizonygatja, ám felesége nem hisz neki. A hitelen támadt mozgolódást a celláknál is érzékelik, ezért a nagykövet megkérdi az egyik őrt, hogy mégis mi történt. Miközben pár szóban tájékoztatják a dologról, férje minden szót hall, és utána szól, hogy még ne menjen. Most jött ugyanis rá, hogy mi az értelme Tasneem legutóbbi kérésének: azt akarta tudni, Carrie hogyan jut ki és be észrevétlenül a követségre, és ő elmondta a nőnek, hogy van egy alagút. Most, hogy a tengerészgyalogosok a kinti események miatt elhagyják a helyszínt, szerinte ennek különös jelentősége lehet.

Van is, mert Haqqani épp az embereivel nyomul az alagúton át befelé az épületbe, alaposan felfegyverkezve. Lekáromkodom az eget!