Ejnye már, vagy megcsinálod rendesen a Farkaskölyköt, vagy sehogy.
Már pont hiányoltam az újabb tematikus hetet, akkor kiderül, hogy az RTL úgy döntött, hogy egy zseniális húzással szembesíti az agyhalottakat, miért tökéletesen alkalmatlanok a hőn áhított tévés karrierre, és elnevezte médiahétnek ezt a vidámságot. Kellett is, mint egy falat kenyér, ellenkező esetben csak a végtelenített Komisz-Kazal szappanoperát kaptuk volna, aminek láttán komolyan fontolóra veszi az ember a civilizációból való végleges kivonulást, hogy a ValóVilágnak a híre se találja meg soha többé.
Első feladat, hogy alapítani kell egy-egy újságot, pardon szennylapot, nevezzük már nevén a dolgokat. Ezt két csapatra oszolva kell abszolválni, hogy sarazhassák egymást zavartalanul. Már a címadás is komoly nehézségekbe ütközik, Laci, Edina és Robin csapata valamiért elveti az amúgy egész ötletes „Két pasi meg egy kicsi” javaslatot, a másik banda meg a nevükből összeollózott Dendórfan óborzalmat tartja annyira frappánsnak, hogy az szerintük elad egy sajtóterméket. Kazalnak és Komisznak van jövője a szakmában, mert olyan természetességgel ontják magukból a többiek magánéletéről szóló álhíreket, ahogy azt kell, és hamar meg is születik az „Edina Robin iránt is érez valamit- Danit meg leszopta a párbaj előtt” szalagcím. Pontosan ilyen kaliberű leadeket szoktam elkapni reggel a metrón, a velem szemben ülő zombik újságjának a címlapján. Ezennel be is linkelném a két sajtóterméket, kifejezetten elrettentő példaként, hogy aki így vagy hasonlóan ír, azelőtt annyi szép szakma van még az újságíráson kívül.
Új hogyvoltunkban nemcsak a műsor, de a mi interpretációnk is újdonság: a Három hónap múlva esküvő című reality-t ketten hogyvoltozzuk, férfi szemszögből Chat Géza kolléga, női szemszögből pedig én közvetítem majd az epizódokat, lesznek bőven különbségek, azt hiszem. A sorozat olyan párokat mutat be, ahol az egyik fél amerikai, a másik a világ bármely más országából származik, és nyaraláson, vagy online ismerkedtek meg. Valamennyi időt (ez változó, de mindegyik esetben elég keveset) együtt töltöttek, majd eljegyezték egymást. Ekkor folyamodnak az ún. házastársi vízumért, ami azt jelenti, hogy 90 napjuk van rá, hogy összeházasodjanak, ezalatt kell eldönteniük, hogy tényleg össze akarják-e kötni az életüket. Ha igen, a külföldi fél maradhat, ha nem, azonnal haza kell utaznia. Már az alaphelyzet is érdekes, hiszen alig ismerik egymást, és akkor még nem beszéltünk a párokról, akik okoznak jópár szemöldökfelhúzós, szkepticizmusra okot adó pillanatot, de összességében mégis lehet szurkolni a többségüknek.
Az első epizód főleg a párok bemutatásáról szólt, az egyszerűség kedvéért én is egy bekezdés-egy páros rendszerben fogok írni róluk. Elsőként Justint, a megrögzött agglegényt ismerjük meg: konyhájában hegyekben áll a mosatlan, koszos gatyák és büdös zoknik terítik be a fürdőszoba padlóját, és a kajarendelős dobozokból várat lehetne építeni, nem éppen a nők álma a kecó. A tornatanár Justin egy nyaralás során ismerte meg Evelint a kolumbiai menyecskét, elvoltak, majd 3 hónap múlva Justin adott még egy esélyt a dolognak, és visszament, hogy lássa, továbbra is megvan-e még a láng. Megvolt, úgyhogy megkérte Evelint és vízumért folyamodtak, család meg nem tud semmiről. Barátok talán el sem hinnék, mert Justint eléggé röptében a legyet is-típusnak ismerik. Mindenesetre szép mosolyú Evelin érkezik, és az első nap másról sem szól, mint arról, hogyan és hány helyen tépnék le a ruhát egymásról, de azonnal.
Egy bizonyos Victor Finch-csel kezdünk, aki a Collin Falls nevű kisváros melletti erdőben nyomoz UFO-jelenségek után, közben filmezi magát és a környezetet. Különleges szemüveget visel, amivel egyszer csak fénylő alakokat vesz észre, közben a kamera kijelzője elsötétedik. A csávó berohan a városba, itt vannak az idegenek, nyakunkon az invázió, kiabálja, miközben beszáll a kocsijába. Néhány helyi lakos körbeveszi, egyikük, egy ténsasszony kinézetű lazán elkapja Finch nyakát és kissé megszorongatja, ne hangoskodjon már annyira.
Estélyi ruhás, esőben szaladgálós Anahita lesz a mai hulla. Rohadtul próbál bejutni a lakásukba, de nincs kulcsa, és mire beengedi a szomszéd néni, addigra pont odaér a baltás gyilkos is. Hopsza. Castle roppant lelkes, új honlapot is csinált, de eddig még csak eltűnt macskák után kellett nyomoznia, meg lekádereznie egy kiscsajnak a 16 éves fiúját, de nem adja fel a reményt az igazi ügyek iránt. Anahita sokat ígérő című sorozatban, a Reménytelen szentekben játszott idegsebészt, Espo nézi, de nem vallja be, csak az ismerőse ismerősének az ismerősétől hallott róla. Na ja. Perlmutter soha ilyen vidám nem volt még, mint most, hogy Castle már nem lábatlankodik körülötte, a nőt pedig fejbebaszták egy baltával. Na jó, nem baltával, ez csak az én heppem. Vízvezetékcső. Francba. Ryan próbálja helyettesíteni Castle elméleteit, kevés sikerrel, az elmebeteg vízvezetékszerelő nem túl fantáziadús. Ámde vicces. Micsoda véletlen, Espo tudja, hol a stúdió, ahol forgatják a sorozatot. Megvan, miért nem volt még soha normális párkapcsolata. Neki hitelesnek tűnnek a szappanopera színészek, nem mellesleg mindent tud róluk, mármint tényleg mindent.
Ha őszintén számot vetünk az életünkkel, akkor be kell vallani, hogy mindannyian éltünk már meg szürreális részeg veszekedéseket, de amilyet a tegnapi összefoglalóban a villalakók produkáltak, arra még a sokat tapasztalt, lepukkant kocsmák előtt üvöltöző alkeszok is elismerően csettintenének.
Lila mondja a magáét, de sajnos nem tudtam rá figyelni, mert a macskám úgy döntött, hogy rendet tesz az akasztós szekrényben. Mire rendeztem a károkat és szépen leültettem a tévé elé, már jött is a bejátszás. Azért annyit elkaptam, hogy a nyertes nemére lehet szavazni az applikációval. Uh, izgi... de tényleg csak ezt tudták kitalálni? No, de irány a kuckó! A buli után járhatunk, Ms. Eztnáemhiszemáel éppen a budiban kesereg, hogy ő mennyire akar nyerni, mire rányit Basszájba. Elég idegesítő lehet, hogy egy pillanatra se lehet egyedül az ember. A csaj, erre az érzésemre rá is erősít, mikor a riportban közli, hogy ez a párkapcsolat igazából nem nagyon fért bele az elképzeléseibe. Aztán Robinának panaszkodik, hogy három dolgot fogadott meg écsanyjának, de egyet se bír betartani. Ettől a ténytől láthatóan jókedvre derülnek, viszont Basszájba, -aki mindig Ádina felett lebeg, mint egy személyes viharfelhő- megelégeli a dolgot és berángatja a nyugiba. De a jányt nem olyan fából faragták (és most jöttem rá, hogy ha Pinokkió lány lett volna, tuti úgy nézne ki, mint Ádina), így némi szóváltás után visszamegy a villába még kicsit huncutkodni. Bár ne tette volna!
(Faragj még Dzsepetto!)
Azt ígérte a Komisz, hogy ha egyszer visszajön egy nyertes párbajról, a villa minden helyiségében kiveri a farkát. Tessék. Azért a nyugiban, amikor ott állt Fanni felett, egy pillanatra meghűlt bennem a vér. De ha ezek ketten nem mennek el pornózni a villa után, óriási lehetőséget szalasztanak el, az kurvaisten. Kovi, olvasod a hogyvótot?
A vallás ezek szerint nem befolyásolja túlságosan, hogy ki kerül börtönbe, mert a rácsok mögött többféle istentiszteletet is tartanak. Chapman ma csajos napot tart, hóna alá csapja a mogyoróvajat, egy könyvet, szerez egy kávét az ebédlőben, és kimegy egy fa alá olvasni. Nekem már attól antibiotikumra van szükségem, ahogy végignézem, hogy leül a hideg földre úgy, hogy közben látszik a lehellete, de ő ezek szerint nem hajlamos a hólyaghurutra.
Épp kinyitja a könyvet, amikor mellette megjelenik egy csirke. Először azt hiszi, hallucinál, de nem, a csirke tényleg ott kapirgál mellette.
Barna Bencus báván bámul: bulák, buli, bazsalygás, böffenti, babákat babráltak, babusgattak Bacchus beborozott betyár bajnokai, bajos bakfisok bárányként bégetnek, becéznek barmokat, bátran belemásznak baljós bagzásba.
Az első szegmens az érzelmekről szól, pontosabban arról, hogy Fanni a hiszti és az üvöltözés helyett egy pohár borral a kezében Dennis kolléga szerelmére vágyik, és sírva jegyzi meg, hogy neki mostan nem a nemi szervére, hanem a lelkére van igénye, de Dennis, aki éppen a párbajra készül, mert ugye ez, amit most látunk, az a szombat este vagy a vasárnap délután (már én sem tudom, nemhogy az óra nélkül élő kísérleti alanyok), és Dennis érthetően ideges, mert a kiesés az nem lenne jó, egyrészt agyonverné az excsaja családja, másrészt ugrott lóvé, minden, tán az állás is, hacsak Kovi nem siet a segítségére és kínálja meg egy filmkarrierrel. Megdöntöttem a mondathosszúsági csúcsot?
Edina adott az érzésnek, és ugyan utána szégyenkezett egy sort a riportban, de elég jót dugott Lászlóval, az önmarcangoló mártírkodás élő szobrával.