Egy bizonyos Victor Finch-csel kezdünk, aki a Collin Falls nevű kisváros melletti erdőben nyomoz UFO-jelenségek után, közben filmezi magát és a környezetet. Különleges szemüveget visel, amivel egyszer csak fénylő alakokat vesz észre, közben a kamera kijelzője elsötétedik. A csávó berohan a városba, itt vannak az idegenek, nyakunkon az invázió, kiabálja, miközben beszáll a kocsijába. Néhány helyi lakos körbeveszi, egyikük, egy ténsasszony kinézetű lazán elkapja Finch nyakát és kissé megszorongatja, ne hangoskodjon már annyira.

Finch eltűnését az Annexben is észlelik a könyvtárosok, de mielőtt a helyszínre indulnának, heves vitába keverednek egymással az ufók létezését illetően, Cassandra és Ezekiel feltétlenül hisz bennük, a többiek, Jenkinst is ideértve, nem. Nem tudják egymást meggyőzni, de sebaj, az ajtón át elindulnak a városba. Ahogy vonulnak az utcán, a főutca kajáldájából a ténsasszony figyeli őket, ezek szerint ő ott a felszolgáló. Collin Fallst hivatalosan 1953-ban alapították, Stone szerint ehhez képest az épületek stílusa viszont XIX. századi, és az utcai világítást is gázlámpák szolgáltatják, itt valami nem kerek. Két csapatra oszlanak, Stone és Cass utánanéz a város történetének, Eve és Ezekiel kimegy az erdőszélre, ahol Finch eltűnt.

Jake-ék az egyik utcai lámpánál találkoznak Mabel Collins-szal, ő a helyi levéltáros és franciául is tud, akárcsak Jake, Cass kissé idegesen hallgatja a rövid francia beszélgetést, arcán “beszéljetek már emberi nyelven” kifejezéssel. Jake bókol egyet: a Mabel kicsit régivágású név, én is régivágású lány vagyok, válaszolja Mabel. Megtudjuk, hogy nemcsak levéltáros, hanem számos egyéb funkciót is ellát a városban, pl. ő a tűzoltóparancsnok is, sokoldalú lány, na. Mink meg könyvtárosok vagyunk, szeretnénk minél több érdekességet megtudni erről a kedves porfészekről, magyarázza Stone.

Az ezredes és a tolvaj ezalatt az erdőben mászkál, ahol egyszer csak egy ugyanolyan utcai gázlámpát vesznek észre, amilyenből a városban is rengeteg található, ez meg mi a fenét keres itt a vadon közepén, nooormális?! A susnyásból motoszkálás hallatszik és zombiszerű léptekkel előjön Finch, világító szemmel és karját kinyújtva lépeget Eve felé, aki persze nem ijed meg, elkapja a csávót a nyakánál és nekilöki a lámpaoszlopnak, Finch kiterül. A gázlámpa ugyanekkor felizzik és a védőangyal eltűnik, na tessék. Finchet az Annexben térítik magához, barátom, maga hosszú napokra eltűnt, mondják neki, Finch csak pislog, ő azt hitte, csak egy-két órán át volt eszméletlen. Megvizsgálják a csávó különleges szemüvegét, Jenkins szerint ez egyfajta auralátó szerkezet, majd végignézik a Finch által készített felvételeket is. Jenkins valami kütyüvel azt próbálja kideríteni, hol lehet vajon az ezredes, de csak annyira jut, hogy életben van, és még itt van valahol a bolygón. Nagyszerű, ez jelentősen leszűkíti a keresési lehetőségeket, morogja Stone.

Tovább kell kutatni a város történelmét, Stone máris jelentkezik és a többieknek esélyt sem adva indul a levéltáros nénihez. Újabb közös témát találnak a Párizs az én Bakonyom-tematika mentén, és hogy mindketten milyen szívesen elutaznának más országokba. Ehhez képest persze Mabel soha életében nem mozdult ki Collin Fallsból, mert családi kötelezettségek kötik ide, és Stone is világ életében csak az otthoni ügyeit intézte, mert a nagyapa halála után neki kellett továbbvinnie a családi vállalkozást. A közös érdeklődési kör azonban szemmel láthatóan egyre közelebb hozza őket, hisz’ mindketten úgy vágynak Párizsba, mint a három nővér Moszkvába.

Majd együtt kimennek az erdőbe gázlámpát nézni, a többiek Jenkins-szel az élen már ott vizsgálódnak. Az éttermi ténsasszony is feltűnik, ezúttal a bokrok közül leskelődik a társaság után. Mabelnek fogalma sincs, mit keres itt az oszlop, de gyanakodni kezd, hogy ezek a látogatók talán nem kimondottan könyvtárosok Mabel megígéri, hogy segít nekik a nyomozásban, majd visszamegy a városba, Jenkins pedig utasítja Ezekielt, hogy vegye fel az auralátó szemüveget és ő keresse meg Eve-t, hiszen ő is vesztette el. Stone megint lelép és úgy dönt, behatol a levéltárba és infókat keres a gázlámpákról, de a nagy lopakodás közben Mabel rajtakapja.

Ezalatt Jake és Cass rájön, hogy a lámpák úgy vannak összekötve, mint egy elektromos hálózat, az energia a lámpák közvetítésével jut el a városba. Ezekiel a spéci szemcsivel észreveszi a sárgás fényben izzó Eve alakját, aki maga után hívja, Cass meg követni kezdi az energiasugárzás útját visszafelé, azaz, hogy honnan indul. Rá is talál valami erőmű központi épületére, amin viszont egy másik város neve áll: Wardenclyffe Falls. A vezérlőteremben egy 1915-ből származó fényképet talál, rajta pár alak, egyikükben Cass felismeri Nikola Teslát, a századforduló környékén élt fizikust, feltalálót és villamosmérnököt, Einstein kortársát. (Raktáros rajongók tudják, hogy Tesla és Einstein tervezte a 13-as raktár szerkezetét és alakította ki belső működési rendszerét.) Stone a Mabellel folytatott beszélgetés közben az egyik irattartó dobozban meglepődve fedezi fel, hogy az nem dokumenteket rejt, hanem a gázlámpákhoz tartozó burákat és egyéb alkatrészeket. Na akkor most kegyed levéltáros vagy villanyszerelő?, szegezi Mabelnek a kérdést.

Ezekiel követi Eve-et a városba, ahol az ezredes különféle alakokra mutogat, akik a szemüvegen át nézve furcsa fényben izzanak és legalább száz évvel ezelőtti ruhákat viselnek, akkor most tényleg itt van már az alienek inváziója? Néhány ilyen alak üldözni kezdi Ezekielt, tolvajunk egy random bottal ráüt az egyik lámpaoszlopra, a kiáramló energiahullám alaposan megrázza az üldözőket. Ezekiel beront a levéltárba, üldöznek a testrablók, lihegi el friss felfedezését, pár pillanattal később Cassandra is befut. Meglobogtatja az általa talált fotót, amin még egy ismerős alak látható: Mabel Collins kisasszony, aki 1915 óta egy cseppet sem öregedett! Mondtam, hogy családi kapcsolatok kötnek ide, reagál erre Mabel.

Itt az ideje a töredelmes vallomástételnek, Mabel és az időközben előkerült ténsasszony és néhány társa neki is kezd, ez alapján a könyvtárosok összerakják az infódarabokat. Wardenclyffe Fallst Tesla alapította és kísérleti telepnek szánta, azért volt itt elektromos világítás már olyan korán. Vezeték nélküli elektromos hálózat kiépítése volt Tesla célja, erre szolgáltak a gázlámpák. Amikor azonban a feltaláló bekapcsolta a rendszert, valami hiba folytán 87 ember bekerült az interdimenzionális térbe és azóta is ott van. Nem haltak meg, saját erőterükben léteznek és érzékelik a valós időt is, de a jelennel csak rövid időszakokra tudnak kapcsolatba kerülni, ehhez kellenek időről időre azok a testcserés akciók, amiknek például Victor Finch is áldozatul esett: az ő testét jelenleg a Norman nevű őslakos bitorolja. A jelenben élő emberek amúgy ezeket a testcseréket emlékezetkiesésként élik meg, más bajuk nem lesz tőle.

Megtudjuk, hogy a rendszer élesítésekor Mabel éppen a vezérlőteremben volt, és a tarkójába beépített spéci szerkezetnek köszönhetően ő megmaradt a saját testében azóta is. A 87 ember visszahozására a város határában működő vízi erőmű által termelt energiára van szükség, a száz év alatt összegyűlt energiamennyiségtől várják a sikert. Ha viszont a terv nem sikerül, akkor azok az emberek örökre eltűnnek. Természetesen a könyvtárosok felajánlják segítségüket, már csak azért is, mert Eve-et is csak ezzel a módszerrel lehet visszahozni a jelenbe. Még egy dolog: Tesla megegyezett az amerikai kormánnyal, hogy a nyomok eltüntetése érdekében minden feljegyzést törölnek, sőt egy új várost is létrehoznak a régi helyén, ez lett Collin Falls. Mivel az erőmű központi egysége már nehezen tárolja az összegyűjtött energiamennyiséget, nem várhatnak sokáig az akció megkezdésével. A rendszer az “utoljára be, elsőnek ki” elv alapján működik, tehát várhatóan Eve fog visszatérni elsőnek.

A csapat Tesla rajzai és tervei alapján hozzálát az előkészületekhez, letisztogatják az érintkezőket, ellenőrzik a vezetékeket. Romantikára is marad idő, mert Stone megvilágosodik, hogy Mabel a tarkójába beépített kütyü miatt nem hagyhatta el a várost, és innen már csak egy lépés a kölcsönös vonzalom kifejezése csók formájában. Milyen egy 130 éves nővel csókolózni?, kérdezi Mabel mosolyogva, hozzá lehet szokni, mosolyog vissza Jake. Cukik. Cassandra vezetésével bekapcsolják az energialeadót, eleinte minden oké, de aztán a rendszer kezd túlhevülni, Cass attól tart, hogy az egész hóbelevanc felrobban és akkor a város is elpusztul. A Finch testében lakó Norman azonban nem engedi neki lekapcsolni a rendszert, mert mindenáron vissza akar kerülni a valós időbe, ezért egy laza mozdulattal tönkreteszi a kapcsolót.

A “last in, first out” elv alapján Eve kerül vissza elsőnek a valóságba, ezalatt Ezekiel igyekszik a dühös városlakókat távoltartani az épülettől. Tesla zsenijének köszönhetően szerencsére van egy vészkapcsoló a tetőn, Jake és Mabel vállalja, hogy felmegy. A tetőn azonban már össze-vissza cikáznak az energianyalábok, úgy tűnik, nem lehet átjutni köztük. Mabel teste a beleépített szerkezet miatt földelésként működik és magához vonzza az energianyalábokat, Stone ölbe kapja és így botorkálnak a kapcsoló felé. Megint az utazásokról beszélgetnek, milyen szép Párizs, a fények városa, és Budapest se csúnya a Várban lakó Áder Jánossal. A nő utolsó erejével lekapcsolja a rendszert, ezzel a folyamat leáll és az erőmű sem robban fel, Mabel viszont Jake karjai közt meghal.

A záró képsorokon Eve Jenkins-szel beszélget az Annexben, Jenkins szerint nincs veszve minden, csak feljegyzést kell készíteni a jövő könyvtárosai részére, hogy száz év elteltével térjenek vissza a városba, az erőmű addigra ismét elegendő energiát fog összegyűjteni egy újabb kísérlet végrehajtásához.

Az izgalmas akció végeztével Cassandra és Ezekiel lazulni indul valami krimóba, Jake azonban nem tart velük. Beállítja a koordinátákat és a hátsó ajtón át kilép a Rumbach Sebestyén utcába. Ja, mégsem oda, mert a háztetők fölött az Eiffel-torony magasodik.