Az anyahajón kezdünk, eltelt néhány nap Joe halála óta, Tyler a hajón él, már javában készül a pilótaságra. Anna is a támogatásáról biztosítja a srácot, nem hagyja egyedül a gyászában. Emellett nagyon örül, hogy ilyen jól megy a képzése is. Mielőtt igazi pilóta lehetne, egy utolsó felmérésre is szükség lesz, a pilótakülső eléréséhez első lépésként lenyírják Ty haját. Az alagsori búvóhelyre új lakó költözik be, Jack, akit a V-ellenes prédikációi miatt az egyház kidobott a köreiből és a paplakból is mennie kellett, így ideiglenesen szobatársak lesznek Kyle-lal. Era is megérkezik, reméli, hogy a srácok nem ölik meg egymást. Jack lelkizne egy kicsit Erával Joe haláláról és Ty költözéséről, de Era a klasszikus módszert választotta a felejtésre, a munkaterápiát. Megérkezik az új szövetséges is, John Fierro, Cohn embere. Néhány megbízható egységparancsnok Bangkokban kezdett tárgyalni Cohn halála után, Erának őket kell meggyőznie, hogy alkalmas a vezetésre, irány Bangkok!

Kapásból azzal indítjuk az epizódot, hogy Becca elkent sminkjében úszó pofáját bámujuk, ahogy apja könyvét olvassa, majd művészeti tanácsadónak bélyegezve a fatert, szexről és szopásról kezd diskurálni, melyek említésétől Hank szimplán öklendezni kezd. Charlie menti a helyzetet, legalábbis azt hisszük, amíg meg nem pillantjuk fekete tussal még igézőbbre kihúzott szemeit. Idő van, menni kell. Bárhova, öreg harcos. Atticus magánrepcsije a célállomás. Na a nagy büdös lófaszt megyek én oda, válaszol önmagához is mérten elég visszafogottan Hank. Pedig jössz. És megy is, mert az biztos, hogy nem marad egy légtérben lányával, hogy a testnedvfolyam kéjes mámorának magasztos gondolatain heideggeri magasságokat megugorva merengjen.

A város egyik menő éttermében üzleti vacsi folyik, amit Arthur nem él túl, mert valaki ráspricnizett egy kis arzént a fenséges sült húsára. Castle videó játékozik, ahelyett, hogy Kate vetkőzőszámát értékelné, vannak még hülyék a világban. A vége sértődés, mert ha már Castle nem hajítja el egyből a joystickot a mindjárt pucér Kate láttán, ott valami nem stimmel. És mivel is dobhatnánk fel jobban a megszokást, mint egy kis féltékenységgel, Castle meg fog hülyülni, ebből kifolyólag én is, alig várom, asszem iszom valamit már most. A kiváltó ok pedig a hulla vacsoravendége, Eric Vaughn, a billiárdos feltaláló és újító, aki szerepel Castle utolsó vacsora listáján, Beckett viszont nem, lehet-e ezt még tovább fokozni? Eric elküldte a gépét Arthur családjáért, milyen rendes ember ez. Kate pillantásai Eric felé már Castle-nak is feltűnnek, ajjajj, kezdődik. A helyszínelők találtak egy pincérmellényt az egyik kukában, úgy tűnik, külsős gyilkosunk van. Arthur rivális cégek bekebelezéséből szerezte a vagyonát, pár hete bezáratott egy gyárat, emberek maradtak állás nélkül, akkor tán ne firtassuk, hogy voltak-e ellenségei.

A méreg bénító hatású, Eric pedig Lanie listáján is ott van, a lányok áradoznak kicsit, amit Castle két mondat erejéig bír elviselni, koncentráljunk inkább a nyomozásra lányok. A koncentrálás oda vezet, hogy kiderül, Arthur rossz kaját kapott, mert ő valójában méregmentes galambot rendelt, ehelyett kapott egy mérgezett fürjet. Oó. És ki rendelte a fürjet valójában? Na ki? Hát persze, hogy a mi csudálatos Ericünk. Aki amellett, hogy jól néz ki, bár nekem ő se nem elég nagydarab, se nem elég kopasz, de hát nem vagyok egy Kate Beckett sem, ezen mondjuk éjszakánként zokogok, na szóval még tényleg totálisan jó fej és rendes is. Kate, el vagy veszve. Persze neki is óhatatlan, hogy legyenek ellenségei, de konkrétan nem tud egyről sem, aki a kapujában várná egy mordállyal esténként.

Üdvözlök mindenkit a Primeval harmadik, egyben leghosszabb (és kis híján utolsó) évadában. A mai epizód a londoni British Museumban veszi kezdetét. A múzeum egyik munkatársa a raktárban ténykedik, a terem közepén egy egyiptomi eredetű lelet áll: négy alak támasztja egymást, egyfajta ketrecet alkotva. A hölgy leoltja a villanyt, ám zajt hall, de nem lát semmit, így elhagyja a termet. A ketrecben ekkor megnyílik egy anomália, melyből valamiféle krokodil dugja ki a fejét, majd vissza is húzza, és az anomália bezárul. Hát nem épp a jól megszokott viselkedés…

Na, volt egy kis belassulás a hogyvoltban azóta, hogy az előző részben Barney végigdugta és ámokfutotta az éjszakát Ted-Mosby-ákitekt személyiségrablójaként, de hát ezzel jár, ha a munka az ivás és az írás rovására megy. Ez itt a sűrű mea culpa helye. Megszokott kezdésként Ted-apu narrációjával indítunk: Kids, Barney bácsikátok mindig tele volt nagy rejtélyekkel, például soha senki nem járt a lakásában. (Ez speciel nem igaz, kiáltja azonnal a néző, karöltve Manhattan ivarérett és sötétben fotóképes nőpopulációjával, akik tanúként tudják tagadni az állítást. Mínusz persze a B-oldal lagymatag éveit taposó, megkopott fényű egykori bálkirálynőket, és hozzáadva a „Hálás Harmincas” felségjel alatt portyázó nehézbombázókat.) Kivéve… és itt kapjuk az arcunkba a rész kimerevített indítóképét:

Hosszú menet volt, de elértünk az utolsó előtt adáshoz, amiben csak hárman, Luca, a flegma tirpák, Fruzsi, a naiva és Alexa, a régi motoros versengenek azért, hogy szexisek, meg merészek, meg érdekesek meg mittudomén még milyenek legyenek, olyan címlaplányosak, ahogy azt a T69-es szoftvere mindig felolvastatja az adás elején. Pinokkina egy nem szép, viszont elég idétlen ruhában, a fején nagymamás konttyal gurul be a világot jelentő deszkákra, a döntőbe jutás a tét, mondja, kezében a szponzortablet, fején a tegnap esti kokózáson rávert (nem az, amire tetszik gondolni, hanem) mosoly csillog, a zene a főszerep ezen a héten.

Ann már a sitten van. Ez hamar megvolt. Samantha öntögeti belé a lelket, de könnyű azt mondogatni, hogy minden rendben lesz, ha közben szabadlábon napfürdőzhet az ember. Samantha letudva a napi jócselekedetet, egyből lebassza Elenát, hogy hol az olaj, nagy hirtelen kerüljön elő bazmeg! Christopher Pamela2-vel egyezkedik, melynek végeredményében a cég 10 százaléka ezennel a Barnes lánynál landol. A háttérben Johnny elmagyarázza Samanthának, hogyan lehetne kisemmizni Elenát, és a nagy társulás meglobogtatásával minden sima, úgy is lesz, Elena Ewing Energiavállalati részvényeinek ezennel reszeltek. Egy cseléd megmutatja Jockeynak, mi fán terem az iPad, meg az email, meg a madaras játék, és olyannyira ráfeszül az internetre, hogy kapásból szétspammeli Bobby emailfiókját és a szomszéd szobából üzen neki, hogy nézze már meg a kosarazó kutyás videót, a szentségit neki!

Mivel csak Hajazós James és Metrós Jay cellázik a házban, ezért egyértelmű, hogy a csörgő telefon egyvalamit jelent, melót bazmeg. Szegények szarrá dolgozzák belüket és most is talpig ünneplőben, mackóalsó – felső szettbe öltözve kell lenniük egy órán belül. Egy sor köpködés után, meg hogy minek kell ezt velük csinálni, végül csak elmennek Annához, aki vázolja a meló tárgyát: Transzvesztita gyűlésen… innentől kezdve tök mindegy, akár érmeszedegetés ánuszkarikával is lehetne a meló, a fiúk nem csinálják, és kész. Egy combosabb Tina Turner kinézetű férfi/hölgy kimegy a padon csövező urakhoz, hogy tessenek szépen befáradni, és ugyan egy strasszból kiöntött hölgynek nem lehet nemet mondani, a srácok mégis visszakoznak, úgyhogy húznak is haza atom mód lealjasodni. Na, csak kerüljenek a főnökasszony elé.

Az évadzáró történéseinek bemutatása előtt szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy jelen rész színészi alakítás szempontjából igazi „one man show” lett, és itt most nem Richard Armitage vagy Andrew Lincoln, hanem Ewen Bremner játékára gondolok. Nézzük.

Afganisztánban kezdünk, Helmand tartományban, ahol amerikai katonák cefet tűzharcban állnak a helyi tálib rosszfiúkkal, és mert vesztésre állnak légi támogatást kérnek. A helyiek azonban informatikai cuccost pakolnak össze, egy kendővel eltakart arcú társuk pedig úgy nézem épp meghekkeli a segítségül érkező gép rendszerét. Amikor megérkezik a repcsi, és rakétát lő az afgánokra, az hekkerünk jóvoltából az amerikai katonákat találja el!!! Ahogy a rakéta becsapódik, a rosszfiúk éljenzésbe kezdenek - az eddig eltakart arcú társuk lerántja a kendőjét, és ahogy elnézem, nem éppen arab vonásai vannak. Na basszus!

Ami korábban történt, az itt elolvasható, a mostani részről elöljáróban csak annyit, hogy ez a jelentőségteljes pillantások epizódja volt, Tyrion, Tywin, Cersei, Shae, Sansa, Arya, Stannis és Dany is nézett olyanokat, hogy csak lestünk, a Ser Davost alakító Liam Cunningham pedig nyugodtan benyújthatja az olvasós jelenetét a legjobb drámai mellékszereplő Emmy-díjára.