Sziget: Valaki egy éjjellátón keresztül figyeli ÁlLocke teamjét: Kati és Sawyer együtt üldögélnek, Dinka Claire külön, ÁlLocke is elvan, semmi különös nem történik. Váltsunk normál nézetbe, ÁlLocke Yint környékezi meg, udvariasan tanácsot ad neki, hogy kezelje a sérült lábát, majd rátér a lényegre. A barlangról beszél neki, ahol a falra nevek voltak írva, többségüket már áthúzták. A Kwon név is szerepel, de még nincsen áthúzva. De melyik Kwon, Sun vagy Yin, ezt maga a Fekete Vezér sem tudja, de az biztos, hogy akinek a neve még nincs áthúzva egy helyen kell legyen, hogy elmehessenek. Sun viszont nincs itt, a Vezér csak mosolyog, kézbe veszi az ügyet.

Az első évad záróepizódja az eddigieknél jóval hosszabb lélegzetvétellel meséli el az eseményeket, melyeket napi bontásban kapunk, időrendben (tisztára PoI második évadnyitány-fílingem van). Szóval.

Első nap.

Brodyt látjuk, amint jó terroristához illően videóra mondja vallomását, nyilván mielőtt használja a bombamellényt. A bombatámadásról beszél, ami kioltotta rengeteg gyerek (köztük ugye Issa) életét, és amiért Walden alelnök felel, ez most az ő bosszúja/igazságtétele.

Saul érkezik Carrie lakására, akire épp Maggie vigyáz. Szőkénknél most a depresszió fázisa tart, három napja ki sem jött a szobájából, teljesen maga alatt van. Saul bemegy hozzá, de előtte őszintén elmondja Maggie-nek, hogy jelen állás szerint testvére soha többet nem teheti be a lábát Langleybe. Hm. Carrie tényleg cefet állapotban van, a sötét szobában kuporog egy kanapén és mélázik. Naná, hogy Nazir viselt dolgain, ettől nem tud szabadulni. Megígérteti főnökével, hogy nem hagyja abba a kutatást az után, hogy mi oka lehetett Nazirnak a hosszú hónapokon át tartó hallgatásra. Carrie azonban nem csak ezen rágódik, hanem Brodyn is, hogy miért nyomta fel őt a CIA-nál? Saul most döbben rá, hogy beosztottja szerelmes a férfiba