Erának mozgalmas reggele van, a Béke Nagykövetségnél három, lábuknál felakasztott és meggyilkolt követet találtak. Ty vajon köztük lehet? Nem, a gyerek ezúttal is megúszott egy támadást, amit az ellenállás ismét magára vállalt. Ty mit sem sejtve érkezik a helyszínre, anyja megígéri neki, hogy elkapja a tetteseket, de Ty dühösen elrohan. Ryan az anyahajón tölthette az éjszakát a kislányával, mert hasznos infókkal szolgált Annának. De hát az új nap új problémákat hozott, tessék dolgozni, különben a kislány nagyon megjárja. Ryan bedobja Eli Cohn nevét, így ő lesz a kijelölt célpont. Az alagsori bázison Era rossz hírekkel szolgál: Malik eltűnése és a sorozatos merényletek miatt új társat kap. Kyle és Jack atya sem örül a hírnek, a bajt súlyosbítja, hogy a megnyúzott Malik holttestét még nem dobták ki. Ryan is visszatér közéjük, el kell kapni Eli Cohnt és probléma megoldva. Abban mindenki egyetért, hogy Eli Cohn is legalább annyira veszélyes, mint Anna, de ha őt kiiktatják, oda egy nagyobb bázis felépítése. Era dühös, mert Ty is meghalhatott volna ma reggel, Cohnt le kell kapcsolni. Jack atya dobja be az ötletet, hogy néhány hívője Cohn csapatát erősíti, beszélhetne velük és találkozhatna Cohnnal.

A múlt héten Amina távozott, a magas homlokú, egykedvű csaj, aki minden feladatot ugyanazzal az unott arckifejezéssel és a nyakáig feltolt csöcsökkel csinált végig, és látszott a fején, hogy kurvára meg van arról győződve, hogy itt csak ő nyerhet. Közben meg ugye Szandra kapott Playboy-címlapot, muhaha. Hujbert Feri szerint nem véletlenül mondják, hogy a magyar lányok a legszebbek, amit nem tudok most éppen értelmezni, mert Amina ugyan magyarnak vallja magát, de Aljona nem, és ugye az orosz csaj verte a magyart, azaz Ferenc tétele menten bedőlt, mint Áder János kísérlete arra, hogy egy tévéinterjúval bizonyítsa, ő egy érdekes ember.

A szerkesztőket ihletadás céljából valószínűleg lekötözték romantikus vígjátékoket nézni, mint a Mechanikus Narancsban, mert a mai részben olyan halivúdi romkomot rittyentettek össze, hogy már csak Richard Gere ősz kobakja hiányzott volna a teljes összhatáshoz! Kezdünk azzal, hogy Laller hajnalban tréningeli Gábort a lánykérésre, az elmúlt éjszaka alatt egy igazi youtube-os eljegyzést terveztek meg, csak már ott elrontották, hogy kettejük közül Lali a főszervező, aki már a gyűrűket se találja. Ha-ha, ilyet még seholse láttam! Vivike és Tudjukki is próbálják összekaparni magukat a tegnap után, de nem jutnak túl a „-Hosszú volt az este. -Hosszú, de jó." párbeszéden, érzik, hogy kihoztak mindent a helyzetből, és inkább üzekednek tovább. Fontos az emberiség genetikai állományát dúsítani, szóval remélem, hogy védekeznek. A villában megint KarvalyMarcival kezdünk, most még egyelőre vihar előtti csend honol, Karvaly vészjóslóan örül, hogy tök jó, hogy csak kettesben vannak és senki se veszekszik. Végszóra befut Anikó, Rita menetrendszerűen felszívja magát, mert Marci köszönt neki, és Anikó még le mer ülni reggelizni is. Már azt hittem, hogy komolyabb balhé nélkül eltelhet egy reggel, a casus belli újból a kérdezés-nélkül-eszel-te-paraszt, amit már az egyik első részben ellőttek egy szerencsétlen joghurttal kapcsolatban.

Jack flashbackjével kezdünk, apjával konzultál egy súlyosan gerincbeteg férfiról. Apu még a józan, normális korszakát éli. Rangidős orvosként ő mondja el a betegnek, aki egyenesen Olaszországból érkezett hozzájuk, és a feltűnően csinos lányának, hogy a műtét nem kivitelezhető az állapotában. Az olasz viszont nem az idősebb dr. Shepard-öt akarja operáló orvosnak, hanem Jacket. A lány kitartóan  győzködi őt, hogy segítsen. Híre ment, hogy csodát tett, egy gerinctörött nőt állított talpra, ha ez sikerült, akkor az apjával is sikerülni fog. Jack végül rááll a dologra, igaz, apjától nem kap elismerést ezért, a csinos olasz hölgytől viszont igen.

Christopher már a rendőrségen hurimbálja az igazi Rebeccát, akinek csak igen nehézkesen akaródzik bejelenteni bátyja eltűnését, de azért Christopher két szép fenyegető szeméért csak megteszi. Még a rendőr biztos sem túl bizakodó az ügyben, úgyhogy javasolja is a bajkeverő Tommy fogászati kartonjának azonnali kikérését. Bobby hazatér a rossz hírekkel, amitől Ann megint kibukik, aztán ahelyett, hogy harcolna a lányáért, inkább dacból szarik a farmra, mert ha lánya már ennyire gyűlöli, akkor eső után köpönyeg baszki, de hála Bobby beszélőkéjének, csak lesz itt még könny és összeborulás Ann és kicsi lánya háza táján.

Az epizódot felvezető képsorokból úgy tűnik, sűrű napunk lesz, lesz itt minden Jamie levágott kezétől az Operation: Fuck Westeros-t beindító Dany-n át a hőbörgő Karstrarkig. Aki lemaradt volna az eddigiekről, itt pótolhatja.

Sok rendező használja ki azt a kiskaput egy film készítése során, hogy kreativitás és megfelelően képzett színészek hiányában egy-egy fő karakter egyetlen jellegzetessége és egyben fő jellemvonása az lesz, hogy például szexi (Megan Fox – Transformers), irreálisan menő (Bruce Willis minden filmjében). Ne értsetek félre, én mindkét filmet nagyon bírom, de azért lássuk be, nagy jellemfejlődés nem szokott végbemenni a szereplőkön a film végére. Mégis, valamiért ezek a jellegzetességek annyira maradandóvá tesznek számunka bizonyos jeleneteket, akár egész filmeket, hogy megbocsájtjuk ezt az aprócska hibát, mert hát ettől függetlenül azért ezek meglehetősen karaj filmek. Egy dolog felett azonban nem tudok elsiklani, és az bizony kedvenc sorozatunk, az Éjjel-nappal Budapest Kristófjának botrányosan hanyagul kidolgozott és megmunkált, sablonos, felszínes, nagyon nagy idézőjelbe tett „karaktere”. Ő lenne a fő gonosz? Akit hát mindenki utál, mert bunkó és nagyképű és... Nem, nincs és! Ennyi, bunkó és nagyképű, ezek bármilyen permutációját felsorolva sem lesz más szegmense a jellemének. Ez a karakter egy nagy szar, minden mondata egy még nagyobb, bűzölgő szar, és minden mozdulata, ennek a szartortának a tetején lévő szarmeggyen ücsörgő szaros köpő légy lábára ragadt… SZHAR. A pénteki részben pedig szerencsére rohadt sokat fog szerepelni.

A múltban indítunk, 2004. májusában. Főncsi és Nathan Ingram sétálnak egy parkban. Nathan a válásáról beszél, hogy mennyire megviseli. Aztán a gépre tereli a szót, hogy Főncsi hol tart most a munkában? Leülnek egy padra, Főncsi előkapja laptopját és bemutatót tart barátjának. Találomra rámutat valakire a parkban, és már sorolja is a múltját. Oké, de hogy találja majd meg a gép a rosszfiúkat, teszi fel Nathan a logikus kérdést. Főncsi kontráz: mielőtt a gépet megtanítom felismerni a rossz embereket, előbb megtanítom neki, milyenek az emberek általában. Nathan megbökdösi egy kicsit: te tanítod a gépet az emberi természet milyenségére, mikor magad ilyen zárkózott vagy? Jó kérdés. Főncsi azzal vág vissza, hogy bemutatja Nathannak annak a fiatal nőnek a rövid ismertetését, akivel barátja mostanában az idejét tölti. (Szópárbaj döntetlen.) Ekkor a gép felhívja valakire Főncsiék figyelmét. A közelben ül, festeget, csinos vörös nő, a neve Grace Hendriks. És hogy miért figyelt fel rá a gép? Nos, mert nincs az életében semmi rendellenesség. Főncsi szerint ez lehetetlen, biztos a gép hibás. Nathan rábólint, majd hozzáteszi, hogy legalább jó ízlése van. Most erről nem tudunk meg többet, újra a jelenben járunk.

Na, ez a két hét három hétre nyúlt, sőt, majdnem négyre, de nem az én hibámból, elhihetitek. Amikor ismét visszakapcsolódtam a BK-ba, olyanokat pislogtam, hogy na még. Vadiúj szereplők, kínaival smároló Linda, Hooters-é avanzsált Rózsa bisztró, Zsófit pofozó Bartha, költöző Nóra, Szabó ikrek, akik végre teljesen kiléptek a jótékony homályból, és egy darab Balázs testvér, Tamara. Ennyi esemény a Szomszédokban és a Família Kft-ben együttvéve nem történt, és totál az az érzésem, hogy egy zsír új sorozatot látok, és nem feltétlenül értem, mi és miért történik éppen. Szóval lesz egy-két homályos pont, ezt kérlek, nézzétek el nekem, vagy a kommentekben meséljétek el, miről van szó.

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, Caesar kajánul vigyorog, mivel megérkezett az erősítés, a velük szemben álló három germán viszont kétségbeesetten veszi tudomásul, hogy Spartycity-t visszafoglalták a rómaiak. Jobb ötlet híján úgy dönt a trió, hogy mégis megpróbálják megvédeni a várost, de Agron hamar belátja, hogy ennek így semmi értelme, magányosan meghalni, futás vissza a többiekhez. Crassus belép a kapun, üdv a kis városkánkban, köszönti Caesar. Amerre a szem ellát, rómaiak a láthatáron, néhány jelenet alatt a fegyverforgatáshoz nem értő statiszták végleg távoznak a lázadók népes táborából.