A nyitó képen Travis ordít teli szájjal, de nem valami rémisztő Halloween bulin vagy esetleg fogorvosnál, hanem az új csoport foglalkozásán dr Van Waalnál. Haragterápia a mai téma, a doki West is felkéri egy kiadós ordításra, a szőke nyomozó azonban nem hajlandó erre, úgy meg pláne nem, hogy Van Waal arra biztatja, gondoljon közben az előző terapeutájára, aki elhúzta előtte a mézesmadzagot aztán lógva hagyta. Később a doki behoz egy nagy dobozt: Most pedig a volt feleségem iratait nézzük át közösen, keressenek bennük könyvelési szabálytalanságokat, szólítja fel a csoportot. Mi van?, néz össze Wes és Travis, mi köze ennek a terápiához? Nem akarok 200 dolcsit fizetni a könyvelőmaffiának, válaszol az őszinte pszichiáter. Majd félrevonja a nyomozókat, és visszautasíthatatlan ajánlatot tesz nekik: nem kell többet megjelenniük a terápián, pár hónap múlva ő majd azt jelenti Sutton parancsnoknak, hogy az emberei rendbejöttek, így mindenki jól jár. Win-win szituáció, Wesék elégedetten bólintanak.

Vissza a munka frontjára, ami ezúttal egy kajaszállító furgonokat fosztogató banda utáni nyomozást jelent, megfigyelés közben a páros arról beszél, mennyire elegük van Van Waal doki módszereiből, tiszta haszon, hogy végre vége. Majd volt kollégájuk, bizonyos Pacman kerül szóba, akinek pár nap múlva lesz a szülinapja, Travis arca ezt hallva elborul. Megérkezik a két gyanúsított és már indul is a kiszemelt furgon felé, Wesék is kipattannak a kocsiból és utánuk erednek. A rosszarcúak éppen fegyvert rántanak, amikor oldalról civilruhás zsaruk esnek rájuk és lefegyverzik őket, Wes és Travis csak néz. Kiderül, hogy a Különleges Nyomozócsoport fedett ügynökei is ezen az ügyön dolgoztak, máskor azért szóljatok nekünk is, veti oda mérgesen Travis. A KNyCs vezetője, a kopasz, keményre gyúrt John Crowell gúnyosan vigyorog, majd a párterápiáról érdeklődik: Jártok még oda, és mit csináltok, ölelkeztek? Ja, amúgy mindjárt itt van Pacman szülinapja, bedobunk az emlékére pár sört, ti is eljöttök? Travis nagyon menne, hogy szétszedje a kopaszt, Wes alig tudja visszatartani.

Na, itt mi lehet a háttérben, merengünk csendben, de a kínzó kérdésre hamar választ kapunk. A fiúk ugyanis felkeresik dr Ryant és arra kérik, vegye vissza őket. Sajnáljuk, hogy eljátszottuk a bizalmát, de ha visszavesz, eláruljuk, miért utaltak minket terápiára és Wes miért fogott fegyvert Travisre, mondják komoly arccal. A doki egy ideig habozik, aztán beleegyezően bólint, win-win szitu ismét, végre választ kapnak a nézők is a 11 rész óta levegőben lógó kérdésre.

Kezdődik az előadás, persze mindjárt az elején összevesznek egy komoly részletkérdésen: milyen nyakkendőt viselt Wes, amikor pisztolyt szegezett társára. Ez így nem lesz jó, kezdjék az elején, utasítja őket a dokinéni. Flashback indul, Travis és Pacman (polgári nevén amúgy David Paek) lőgyakorlatot végez, amikor a szomszéd boxban Pacman észreveszi West, aki akkor még az eltűnt személyek osztályán dolgozott. Pacman bemutatja őket egymásnak és hamarosan látjuk is Wes és Travis egyik első közös ügyét, amikor egy kábszercsempész banda után nyomoztak. A banda raktárában alkalmazták először a „porhintés" fedőnevű manővert, aminek lényege, hogy a polcokon tárolt kábszeres zacskókat szétlőtték, a szálló port a banda belélegezte és így a kellemesen módosult tudatállapotba került tagokat már nem volt nehéz lefegyverezni.

A két nyomozó eleinte élvezte egymás társaságát, de aztán egyre többször vesztek össze és Pacman volt köztük a békéltető kapocs. Ráadásul akkor még Sutton százados sem járt a dokinőhöz terápiára, és a cipőjével rendszeresen csapkodta a beragadt fénymásológépet, mint annak idején Hruscsov főtitkár elvtárs az asztalt az ENSZ-ben. Eredményes munkájának köszönhetően Pacmant nemsokára kiemelték és átkerült Crowellhez a különleges nyomozócsoporthoz. Jópár hónap közös munka után azonban gyanút fogott, hogy ezek a csávók saját zsebre dolgoznak és valami nagy dobásra készülődnek, ráadásul pont Pacman születésnapjára időzítve. Gyanúját az egyik este jelezte is Travisnek: Crowellék megkentek valami Henry nevű fazont és augusztus 22-ét emlegették. Travis és Wes máris indul, hogy személyesen beszéljen vele, ám mire a helyszínre értek, Pacmant már valaki lelőtte.

Wes veszi át a szót, az ő elmondása alapján Travis két teljes töltényhevederrel és egy páncéltörővel indult bosszút állni, plusz a zsebében még nyilván volt egy Lopakodó is két atomrakétával. Travis leinti túlzásokra hajlamos társát, és megtudjuk, hogy a nyomozók jelentést tettek a gyanúról Suttonnak, aki akkor már nagyban járt a terápiára és belső békéjét kiterjesztve hullapózban fekve hallgatja meg a nyomozók beszámolóját. Pacmant a halálos lövés hátulról érte, nem szemből, és ki lehet az a Henry? Van egy Carrano nevű szemtanú, aki szintén megsérült és most kórházban ápolják, Wesék védőőrizetet rendelnek mellé. A tanút Crowell és társai is meglátogatják, és pár szót váltanak is vele, de aztán Wesék elhajtják őket a beteg mellől. Maga biztos rájött, hogy azoknak közük volt Pacman halálához, szakítja meg ekkor egy női hang az elbeszélést. Kiderül, hogy időközben megérkezett a női jógacsoport és a csajok csillogó szemmel hallgatják a történetet, azonban dr Ryan rövid úton kiküldi őket a teremből.

A szemtanú szerint egy Crowellhez hasonló alak lőtte le Pacmant, erre alapozva Wesék fel is jelentik a KNyCs-s csávót, azonban Carrano nem jelent meg a tárgyaláson, vagy megölték őt is vagy elmenekült, így a vádat kénytelenek voltak ejteni. Crowell diadalmas mosollyal felkeresi Travist a kapitányságon és súg neki valamit, majd vigyorogva távozik. Travis egy darabig meredten néz maga elé, majd előveszi a fiókból a stukkerét és indulna kifelé. Pont ekkor érkezik Wes egy zacskó junkfooddal, és felszólítja a feldúlt arccal vonuló Travist, hogy álljon meg. Mivel ez nem használ, fegyvert ránt társára. Feszült másodpercek, végül Sutton behívja a biztonságiakat, akik megbilincselik West. És mit súgott magának Crowell?, kérdezi a dokinéni. Hogy ő ölte meg Pacmant, válaszolja halkan Travis.

West egy időre felfüggesztik, mindenféle meghallgatásokra kell járnia, de még most is úgy érzi, igaza volt, mert Travis annyira eltökélt volt akkor, hogy másképp nem tudta volna megállítani. Végül két feltétellel engedték újra dolgozni: terápiára megy Travis-szel és messzire elkerülik a KNyCs-t. Crowell taktikája tehát fényesen bevált: sikeresen provokálta kettőnk közül a forrófejűt, így most nem nyomozhatunk utánuk, márpedig valami nagy fogásra készülnek, az tuti, borong Wes. A két nyomozó még egy darabig rugózik a témán, majd Travis nagy nehezen kijelenti: már más vagyok, megígérem, hogy nem lövöm le Crowellt. A doki kérdésére Wes kissé vonakodva kijelenti, hogy hisz Travisnek, mire dr Ryan szeme felcsillan: Tehát végre egyetértenek, ez nagyszerű, akkor ehhez még hadd tegyek hozzá egy nem terápiás tanácsot: kapják el a mocskot!

Barátainkat a Dél-Kaliforniai Expo épülete előtt látjuk viszont, Crowellék rendszeresen járnak ide, biztos felmérik a terepet, mondja Travis, aki az elmúlt időszakban titokban követte a csávókat, letiltás ide vagy oda. És vajon mire készülhetnek? A válasz egy óriásplakátról lóg az arcunkba: Western Pacific Gemstone Convention, ami testvérek közt is nagyszabású drágakőkiállítást jelent. Visszasietnek a kapitányságra, ahol Sutton az irodájában hortyog, az asszony ugye már a múltkori részben kitette otthonról. A fiúk mutatják neki a prospektust, de Sutton rosszkedvűen odébblöki: Már próbáltam a drágakövet Helennel, de nem vált be. Wesék elmondják neki a gyanújukat, Sutton bólogat: De ha nincs igazuk, az a karrierjükbe fog kerülni - és az enyémbe is.

Másnap reggel egymást váltogató képsorokban látjuk, hogy Crowellék megérkeznek az expo épületéhez és a hátsó ajtón át fegyvereket rejtő táskával beosonnak, Wes pedig a kapitányságon készíti fel a védőmellényes zsarukat. Mindenki elfoglalja a helyét az épület körül, és amikor megszólal a riasztó, behatolnak. Sikoltozás, kiabálás, amint ez minden jobbfajta behatoláskor történni szokott, itt a hangulatot még némi géppisztolyos lövöldözés is fokozza. Az egyik sebesült álarcosról kiderül, hogy nem KNyCs-s, bakker, akkor itt tényleg igazi rablás történt? Bizony igen, Crowell dühösen le is ordítja Wesék fejét: Egy évi munkánkat csesztétek el, de most nektek annyi! A kapitányságon Suttont szétszedik a fejesek, de az öreg parancsnok derekasan állja a csapásokat, mint Virág elvtárs. Miután a dühös elöljárók távoznak, Sutton közli Wesékkel a verdiktet: reggel adják le a jelvényüket, két hónapra fel vannak függesztve. Utána vagy különválnak és visszamennek a korábbi osztályukra, vagy együtt maradnak, de akkor csak piti tyúktolvajlási ügyeket kapnak.

A páros ismét felkeresi a dokinénit, nem jött össze a buli, tévedtünk, úgyhogy most el akarunk búcsúzni, már nem vagyunk páros, úgyhogy nem kell járnunk párterápiára sem. A doki tiltakozik: Ugyan már, amióta ide járnak, sokat hülyéskedtek ugyan, de szakmai téren mindig igazuk volt, ne adják fel most sem! Másnap reggel az irodában pakolás közben Wes és Travis még egyszer átbeszélik a dolgot, hol tévedtek vajon? Crowellék nyilván nem a rablást kihasználva akartak pár ékszert lenyúlni, az nem lett volna elég négyüknek. Viszont mi van akkor, ha a rablás után a bizonyítékraktárban elhelyezett teljes ékszerkollekció megszerzése a céljuk? Nézzük csak végig a kapitányság dolgozóit, who the fuck is Henry?

A nyilvántartás szerint nyolc Henry nevű munkatárs van az épületben, közülük viszont csak egy dolgozik a bizonyítékraktárban, a Derek Henry nevű, no ez derék. Ohó, tehát akkor őt sikerült annak idején megkenni, gyerünk csak hozzá! Crowellék viszont megint előttük járnak, mert éppen azt látjuk, amint álarcot húzva odalépnek a raktároshoz és barátságos hátbaveregetés közben szépen az egyik polc tövéhez kötözik, majd két méretes sporttáskát megragadva kifelé indulnak. Ekkor lép be Wes és Travis, az álarcosok egyből tüzelni kezdenek rájuk, shootout a javából, csak úgy szállnak a szétlőtt bizonyítékok a polcokról. Ismét alakalom nyílik a „porhintésre": Wesék az egyik polcon felhalmozott kokószacskókat kezdik lőni, a szálló port a banda belélegzi és a tagok kellemesen módosult tudatállapotba kerülnek. Csak az egyik kezd el rohanni a táskával, átvág az 1x05-ös részben látott babaálarcok között, de nem jut messzire, mert Travis lendületes rögbyugrással a földre viszi. És kit rejt az álarc? John Crowellt, natürlich, mehetsz a dutyiba öcsém, onnan neked nem lesz Prison Break.

A záró képsorokban hőseink mosolyogva mesélik a sikeres akciót dr Ryannak, ami után természetesen visszahelyezték őket nyomozónak és még dicséretet is kaptak. Többet ugyan nem kötelező ide járnunk, de mi mégis szeretnénk önkéntes alapon, mert jobban vagyunk tőle, lepik meg a dokit egy váratlan kijelentéssel. És Travis előtt még hosszú út áll, mert még mindig megrögzött csajozógép, teszi hozzá Wes. Te meg még mindig szállodában laksz, vág vissza Travis. Hát akkor Isten hozta magukat körömben, mosolyog mindnyájunk kedvenc dokinénije őszinte örömmel.

Csendet kérünk, itt most egymásrataláló terápiás foglalkozás zajlik.