Lássuk, miből élünk, 4. döntő, 9 énekes, kíváncsi leszek, sikerül-e most kivételesen 3 órába beleszorítani a műsort. Egy hete ugye filmdalokat ígért nekünk Liptai Ursula, és meg is indult a tippelde a kommentekben. Jelentem, van találatunk, jól éreztük, hogy ebbe sem fognak a minimálisnál több fantáziát belevinni a szerkesztők. Miközben áttekerem a Csillagdalt, kiszúrom, hogy Bozontra rövidgatyát adott a látens szadista hajlamokkal egészen biztosan rendelkező stylist, sőt pirosat, zakóval és nyakkendővel kiegészítve. Clau és Trilla meg talpig kékben érkeznek, és Ursula azt mondja, hogy Luc Bessontól A nagy kékség inspirálta ezeket az outfiteket, egészen meglep ez a filmesztétikai tájékozottság. Megtudjuk még, hogy most Bereczki Zoli a hetes, aki ebből a neves alkalomból tanfelügyelőnek öltözött, majd rögtön gondoskodnak a versenyzők magas vérnyomásáról azzal, hogy megmutatják a szavazási állást, Roli az élen, Andi az utolsó. Most még.

Jöjjenek a produkciók, elsőként Bozont, akinek a kisfilmje azzal indul, hogy Bereczki kivégzőosztag-fejjel beállít hozzá és Talán Attihoz a Mega főhadiszállásra, és megrázza előttük az aktuális Blikk címlapot, mint a véres rongyot. „Kiszökött kocsmázni a két döntős”, hirdeti a sajtótermék öles betűkkel, hogy Mari néni szemüveg nélkül is el tudja olvasni a metrón vele szemben ülő Juli néni kezében az újságot. „Kocsmázni? Zülleni? Lealjasodni? Egész éjszakára kimaradni? NÉLKÜLEM?!” – tajtékzik a heti mentor, aztán csak enyhül a fiúk bűnbánó arckifejezését látva (amit jól begyakoroltattak velük a kisfilm kedvéért és vagy tízszer felvettek), és belekezdenek valami gyakorlásra távolról emlékeztető tevékenységbe. Bozont meg még csináltat egy tetkót, na jöjjön már a produkció. A vezérlőben ücsörög az idétlen térdgatyában, amikor hirtelen belekezd a nótába. Az az All Star szól, amit gondolom, a Shrek miatt tituláltak filmzenének, majd Bozont kényelmesen bejárja az egész stúdiót, énekel egy kicsit itt is, ott is, zsűritagok arcába, közönség soraiban, kamerába, nem aprózza el. Utána csatlakozik hozzá Clau, és bemutatja a kamerának Bozont Lucky Luke tetkóját a vádliján, nagyon férfias, de talán a rövidgatya így értelmet nyer. Amúgy Mariannal ma nagyon egy hullámhosszon vannak „öltözzünk fel minél hülyébben” -témakörben, Marin olyan szemüveg van, aminek a kerete félig kerek, félig szögteles, ez azt hiszem, űberelhetetlen. Némi hülyéskedéssel a térdgatyán, Lucky Luke-on, és Zoli álszigorán el is megy a zsűri értékelése, nem is tudom, hogy az előadásról konkrétan beszéltek-e egy szót is.

Szakos Andrea következik, Trilláék előre figyelmeztetnek, hogy Beyoncét fog énekelni, hogy legyen idő a fejemet a falba verni, és már csak egy reményem marad, hogy NEM a Listen lesz a választott dal, volt még Austin Powers is, sőt Cadillac Records végül is. Nincs szerencsém, a szerkesztőségnek meg fantáziája, mert csak elénekeltették Andival azt a Listent, amit már mindenki és mindenki anyja előadott a világ tehetségkutatóin, és még mindig nem tanulták meg, hogy nem érdemes vele próbálkozni, mert akkora falat, másrészt meg annyi minden másból lehetne még meríteni. Pedig Andi nem is rossz, hiszen a mezőny jobb hangi adottságokkal rendelkező szakaszához tartozik, de nem lehet nem észrevenni, hogy a legnehezebb részeket pont kivágták a dalból, amúgy a végét jól megoldja, mert ott egy picit változtatott az eredetin. Értékelünk, Mariannak nagyon tetszett az, hogy Zoli üdvözült fejjel nézte végig a produkciót, ez biztos azt jelenti nála, hogy nem fog tudni mibe belekötni. Bocsi azzal kezdi az értékelést, hogy ő ezt a dalt ismeri, és mintha egy pillanatra kinézne a kettes kamerába, de lehet, hogy ezt már csak én képzelem bele. Az előadás mindenkinek csodálatos élmény volt, Maestro még Andi haját dicséri nagyon, tényleg jó lett amúgy, egyértelműen jobb neki a sötétbarna, mint a vörös, és most nem szívatták meg a múlt heti „Katika a könyvelésről” -jellegű tupírkonttyal sem.

Trilla úgy érzi, muszáj fokozni egy kicsit a hangulatot, úgyhogy bejelenti, hogy 4 Megasztár döntős dala már felkerült a slágerlisták élére! Ez mind szép és jó, csak az nem hangzik el, hogy milyen slágerlistára, mert nem mindegy, hogy Billboard International, vagy a Mátészalkai Hírmondó olvasói slágerlistája, amin épphogy sikerült megközelíteni a 10 hete töretlenül vezető Bódi Gusztit. Ezek után Kullai Timi jön, Cserhátit nézegeti elmélyülten a Táblagépen, bármit feltennék rá, hogy a Boldogság gyere haza százezredik feldolgozása előtt vagyunk pár perccel. Kisfilmben van még egy jó jelenet, Toronyház full sminkben fekszik a masszázsasztalon, tökéletesen ellazult az arca a hibátlan neon-narancsszínű szemfestéke alatt. Produkció, természetesen a boldogságot várjuk haza sokadszor, van egy zongorista is kíséretnek, és a koncepció nem rossz, de Timinek valahogy sikerül olyan érzelemtelenül és unalmasan előadnia, hogy kis híján bealszom, pedig hangilag nem volt vele nagy baj. Értékelés jön, közben vicces látni, hogy Timi mezítláb majdnem akkora, mint Trilla. Maestro azt mondja, ez olyan volt, mintha Cserhátit Koncz Zsuzsa énekelt volna, és találja meg inkább önmagát, Mariann pedig az intenzitást hiányolta.

Bendzsike jön, kisfilm nagyon családias, Gigivel közösen elmentek Bereczki Zoli salgótarjáni koncertjére vigyorogni egy sort a nagyérdeműnek. Ezen lépjünk túl nagyon gyorsan, azt ígérik, ezúttal Bendzsi zenekara is csatlakozni fog a produkcióhoz, lássuk, mit alkot 3 suhanc a színpadon, legalább élőzene lesz. Bendzsike a Jóbarátok főcímdalát kapta, a dalt, amit mindenki több százszor hallott már életében, az is, aki nem akarta; nem akarok gonosz lenni, de olyan nincs, hogy ez ne legyen unalmas. Át lehetne értelmezni persze, de ilyen káromkodást a szerkesztőségi üléseken nyilván senki nem engedne meg magának, úgyhogy maradt az unalomig játszott verzió, Bendzsi erősen hamis hangja és ritmustalan előadása szolgáltatják csak az újítást benne. Legalább annyi humor elfért volna, hogy készítenek egy Jóbarátok főcímet a megasztárosokkal, és azt vetítik a háttérben, de mindegy is már, végre túl vagyunk ezen a produkción szerencsére. Még túl kell esni azon a sokkon is, ahogy bejön Ursula és idegbeteg módon rázni kezdi magát, pedig Bendzsi már nem is nyomja, majd jön a zsűri. Maestro már nagyon ideges, „miért nem vagy képes soha egyetlen hangot eltalálni, édes fiam?”, majd Mariann is beszáll a lebaszásba: „mert egy utolsó lusta dög, azért!” Ursula jobbnak látja véget vetni szegény gyerek testületileg történő alázásának, kikönyörög még tőle egy Trilla-paródiát, és letereli a színpadról.

Farkas Jenser Balázs a következő, aki Bereczki szerint múlt héten szembesült élete legszörnyűbb félelmével, amikor is leejtette a színpadon a mikrofont. Ezt a pillanatot nézi Balázs újra meg újra a Táblagépen sokkterápia gyanánt, majd Zolival elviteti magát orvoshoz is, ha már ő a hetes, és van nála kocsi. Doki megállapítja, hogy nagyon feszült a versenyzőnk, szegény. Balázs hálája jeléül még megajándékozza a mentort egy betörősapkával, ne csak Maestro nézzen már ki hülyén, Zolinak egészen vicces manófeje lesz tőle. Produkció, Balázs nyakába akasztanak egy gitárt, és a Somewhere Over The Rainbow-nak azt az Israel Kamakawiwo’Ole –féle verzióját hozza, amit lassan már többen koppintanak, mint a Judy Garland –féle eredetit. Vagyis a Megasztár folytatja a „feldolgozások egy az egyben átvétele” menetet, benne vannak ugyanúgy a szövegmódosítások meg a What A Wonderful World is, marhára kreatív. Értékelünk, Meisternek ez nagyon bejött, mert örömzene volt, a gitározás meg kellemes meglepetés. Marinak énekes, zenész és varázsló volt egyszerre Balázs, de tőle megszoktuk már, hogy minden értékelésben gyakorlatilag szerelmet vall neki.

Ismét Trilla és Ursula, most megmutatnak egy kis montázst a megasztárosok első klubkoncertjéről, ahol a merészebbek még bőrt is villantottak a színpadon. No Thanks volt az, mert Bereczki nehezményezte múlt héten, hogy nem éli át annyira a nótát, hogy le akarja tépni magáról az inget. Hát most megtette, mások meg csöcsökre dedikáltak, nagyon nagy sztárnak érzi itt már magát mindenki, vagy húsz általános iskolás visított az első sorban torkaszakadtából. Megmutatják még a szavazati állást is, és utolsóból első lett, Szakos Andi vezet. Ezek után Talán Atti kisfilmje jön, megnézhetjük a Bereczki-féle lebaszás második felvonását is, hogy nem unják még? Némi mentorkodás, veszkócsizma nagytotálban, a csuklóra biciklilánc tekeredik, de vajon Bereczki megtanítja majd Attit, hogy éneklés közben a szájunkat kinyitni nem hátrány? Meglátjuk, jön a produkció, Aerosmith: I Don’t Wanna Miss A Thing a nóta, volt ez is a tippek között, úgy emlékszem, hogyne lett volna. A kivetítő fantasztikus, feltűnik rajta egy aszteroida, Atti meg eközben keservesen vonyít, a száját még mindig szorosan összepréseli, rádióban szólna, én pánikszerűen kapcsolnám ki. Értékelünk, Bereczki nagyon dühös, és ki tudná nyírni, mert a próbán egyszer sem bírt összeállni ez a szám, és a 80%-a még mindig hamis és kidolgozatlan, de ennél csak rosszabb volt, ez konkrétan ijesztően hangzik. Maestro azt mondja, egy hangnak nem volt a közelében, Mariann szerint meg be van szarva a srác, nem lesz ez így jó.

Nagy Adrienn kisfilmjében rögtön dráma van, mert Bereczki átment Dr. Csernusba, és azzal cseszegette, hogy miért húzott falat maga köré, mire Adri bőgni kezdett, és végül egy fa tetején kötöttek ki és ott lelkiztek tovább. Kisfilmet ezzel le is tudtuk, Adri azt ígéri, most őszinte lesz a színpadon. A Shape Of My Heart-ot hozta, de nem Sting, hanem valami átdolgozott verzióban, talán Sugababes, összességében nagyon halovány az előadás. Az meg külön zavaró, hogy Adri valami rettentő fekete overallban üldögél, miközben egy pincér mindenféle ékszereket aggat rá, lehet, hogy lenne valami mondanivalója a dolognak, de erősen értelmezhetetlennek hat. Az igazi WTF viszont csak ezután jön, a dal utolsó sora szalagról megy csak és Adri szája nem mozog, majd amikor igen, akkor hangot nem hallunk, muszáj feltennem a kérdést: akkor most az egész playback volt? És ha igen, akkor mi a helyzet a többi produkcióval? Erről a zsűri gyanúsan nem beszél, pedig tényleg feltűnő volt, inkább elmagyaráztatják Bereczkivel, mi volt ez az ékszerpakolós baromság, de a keszekusza magyarázattól sokkal nem kerülünk közelebb az igazsághoz, úgyhogy inkább elnézést kér, hogy művészieskedni akart és ennyire nem jött össze. Az előadás nem tetszett senkinek a zsűriből, bátortalan volt, ez a fő panasz, majd elemezgetnék még, hogy mi másban volt szar és mennyire, de Adrin látszik, hogy pillanatokon belük szétesik, úgyhogy inkább elzavarják, majd backstage-ben omlik össze.

Következő kisfilmben megint a fergeteges salgótarjáni Bereczki koncert a fősordor, nagyon gazdaságosan letudták egy forgatással Bendzsi és Gigi kisfilmjét. Próbákon Bereczki tanítaná Gigit segget rázni, jogosan, mivel neki sokkal jobban megy, mint Salgótarján büszkeségének, és úgy érzem, hogy a zenei szerkesztő a teljes Beyoncé életművet fel fogja használni Gigi kisfilmjeihez az évad során. Jöjjön a produkció, és lássuk, mire jutott Gigi a koreográfiával meg a riszálással. Car Wash-t kapott, ezért munkásruhába bújtatott táncosfiúkkal, és farmerben-tornacipőben érkezik, kicsit civil a styling, de legalább a korának megfelelő végre. Koreográfiára láthatóan koncentrál, sokat járkál fel-alá, néha ráz segget, néha nem, és kicsit robotikus, de érezhetően van benne akarás, bele fog ő ebbe tanulni, torokkal meg nincs gond most sem. Bocsi szerint ez a dal azért született, hogy Radics Gigi egyszer elénekelhesse, Mari magyar dalt kér a Gigi-zenegéptől legközelebb, Maestro meg már itt és most ki meri jelenteni, hogy ilyen énekesnője nem volt még Magyarországnak sohase.

Bihal Roli jön, először kisfilmmel, ahol rettegve várja Bereczkit, azt a zsűritagot, akitől még egyszer nem kapott pozitív értékelést. A terrort ellensúlyozandó kap helyes kis videóüzenetet a szüleitől is, jól lehet nézegetni a Táblagép csuda lapos képernyőjén. Zoli oldja egy kicsit a színpadi produkció előtt, lássuk, mit hoztak össze, de először is a röhögőgörcsömet kell valahogy leküzdenem, ugyanis sikerült a Kiss From A Rose-t választani. Első helyen szerepelt a tipplistámon, és természetesen X-faktor recycling ez is, és már Wolf Katitől is untam, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a dalt talán még a Seal rajongók is unják. A produkció végtelenül giccses és teátrális, Zoli le sem tagadhatná, hogy benne van a keze, abszolút csúcs az, amikor a kamerára akasztva egy szál piros rózsa csúszik No Thanks kezébe, hogy átszellemült arccal meglengethesse az egyes kamera előtt, fenomenális. Jön az értékelés, Maestro-t a hideg rázta a rózsás magánszámtól, de ha ettől eltekint, akkor meg a karizmát hiányolja Roliból, de szerinte az tanulható. Szerintem meg nem, legalábbis megnézném, hogy tudja Maestro megtanítani a békéscsabai könyvtáros néninek, hogy legyen átütő és feledhetetlen a színpadon, ha egyszer az nem jön a személyiségéből.

Nótából mára ennyi bőven elég volt, úgyhogy itt a remek alkalom, hogy a szavazási sorrenddel idegesítsék versenyzőinket. Roli benne van az utolsó háromban a rózsás attrakció ellenére is, vagy talán éppen amiatt. Reklám után természetesen megint mutogatják a kicsit átrendeződött sorrendet, majd Trilla azt kéri a zsűritől, véleményezzék, ki volt ma a legszarabb, és ki volt az, akinél legkevésbé akarták levágni a fülüket, de RÖVIDEN, mondja parancsoló hangon, mert még egyszer nem ért véget a műsor éjfél előtt. Zsűri elég egyöntetűen Bendzsit és Playback Adrit tartja legszarabbnak, jónak meg Balázst és Gigit vélik a mai este után (is). Pörgessük most fel a dolgokat, hogyvolt szinten legalábbis, Clau üvöltve sorolja a továbbjutók neveit, és Bendzsi köztük van, kurvaéletbemár. Utolsó hármasként Bozont, Toronyház Timi és Talán Atti marad, zsűri egy emberként imádkozik, hogy Atti benne legyen az utolsó kettőben. Amíg ez eldől, addig meghallgatunk még egy közös produkciót, tehát ma estére nem szerződtettek sztárvendéget, talán nem is olyan nagy baj ez, bár amilyen hamisan éneklik páran a Fame-et, lehet, hogy át kéne gondolnom ezt a kijelentést. Én amúgy a közös produkciók mellett vagyok, mert edződnek azzal is, és a korábbi szériákban volt 1-2 emlékezetes előadás ezekből is.

Na ott vagyunk végre, hogy szavazást zárunk és utolsó továbbjutót hirdetünk, és nem hiszem el, Atti az, Bereczki arca elsötétül. Timi és Bozont izzadhat, halljuk, ki kit választana közülük, bár Bereczkin kívül itt a többiek szava csak jelzésértékűnek minősül. Mindhárom ítész Timit vinné tovább, Zoli meg mielőtt döntene, nagyon zord fejjel lecseszi a nézőket, „hogy állhat itt pont ez a két ember, csesznétek meg, hogy nem szavaztatok eleget!”. Dönteni kell, és valami ködös, talán önmaga előtt sem tiszta okból kifolyólag Bereczki Bozontot választja, Toronyház megy a levesbe. Elég szomorú, tekintve, hogy kb. a mezőny felének kevesebb hangja van, mint neki, de ez egy ilyen műfaj. Timi állja a sarat még a búcsúdalban is, jövő hétig meg ajánlok némi nézegetnivalót nektek: a Megasztár oldalára felkerültek a korábbi szériák produkciói, nagyon tanulságos az első 3 évad anyagait böngészni. Nem csak hangok és egyéniségek, hanem maradandó előadások, kreatív produkciók, átértelmezések, és dalválasztások tekintetében is, az még egy nagyon más műsor volt. Esküszöm még a kisfilmek is jobbak, mert nem arról szóltak, hogy kit vittek el csontkovácshoz a héten, és milyen jó videókat készít a Táblagép, hanem a választott dalaikról, inspirációikról, vagyis a ZENÉRŐL beszéltek a versenyzők. Good times.