Először is szeretnék elnézést kérni, amiért ennyire késve írtam meg ezt a HVt, lustaságom mellett a másik ok az volt, hogy azon filóztam, vajon hogy oldjam meg azokat a jeleneteket, ahol visszautalnak korábbi, a Viasat által (eddig még) nem vetített epizódokra, végül abban maradtam, hogy röviden azért beszámolok róla. Ez tehát az 5. rész, amit sikerült a 2. után sugározni. Sal nyomozóval kezdünk, egy karambol helyszínén ücsörög, vér csöpög az orrából, kedvenc narrátorom pedig elmondja, hogy minden zsaru rémálma elveszíteni a fegyverét. Most szerencsére kisebbet ugrunk vissza az időben, csak 3 órát.

Technikai okok miatt (Black Label Society koncert) csúszik a ma reggeli Borgiák hogyvolt, egészen holnapig. Bocs, nem hallok semmit.

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a Linda c. filmsorozatot nézni nemcsak nosztalgia és vágyódás az akolmeleg után, hanem egyenesen menő. Mint ahogy Babettázni is, én már csak tudom, második éve tolom azzal, és ha betartunk pár ökölszabályt, jelesül, hogy maxiruhában NEM Babettázunk, mert vagy felkapja a szél és a fejünkre tekeri, rosszabb esetben a nyakunkba, tehát előző esetben garantált a vakrepülés, utóbbinál a közszeméremsértés, mint büntetőjogi kategória. További baráti tanács: pók mindig legyen nálunk, soha nem tudhatjuk, mikor viszünk haza Babettával a lomtalanítás alkalmával kidobott, ütött-kopott Thonet széket. Klumpám nincs, nézzük, ki csinálta fel hatvankettőben a Zorbán Gizit.

Elnézést kérek a 24 hv olvasóktól az elmaradt hv-kért, mától napi darára kapcsolok, és behozom a lemaradást.

10 óra van. Van egyes számú főgecink, egy Iké Dubaku névre hallgató éjfekete gengszter, Dzsuva tábornok jobb keze, az alkotók tanultak a hatodik évadból. A kergeterrorkórban szenvedő Tónit, aki egy David Emerson nevű zsoldosnak dolgozik halála óta, begyűjtötte az antikinzitisz kezelésben részesülő Jack, valamint odamondogatós oldalkerékpárja, alias Renée. Ica a gonoszok jól kivitelezett tűzfalbénító kísérlete hatására a földre küldte az összes utasszállítót, és bejelentette, hogy Sangalában akció lesz, Benjamin Dzsuva jobb lesz, ha menten remegni kezd félelmében.

Hát Dzsuva nem hogy nem remeg, hanem Iké Dubakuval üzen. Na ide figyelj, én gyönyörű Icám. Takarodjatok vissza a francba az országhatárról, különben azonnal elkezdek én is beszélgetni a repülőgépeitekkel, és az mint tudjuk, nincs rájuk túl jó hatással. 24 órátok van a csapatkivonásra. Ica szonofabiccsezik, de alább hagy az anyázással, amikor kiderül, hogy a tűzfal helyreállítása ab start 6 nap. Ica szerint Toncsi az egyetlen reménysugár, bár én sem reményt, sem sugarat nem látok.

A tömegek óhajának engedve lezárjuk a kultsorozatot a 2005-ben készült filmmel, ami nagyjából lekerekítette Malcolm Reynolds kapitány és legénysége történetét. A mozifilm hosszúság miatt két részre bontott hogyvolt következik.

A sorozatból ismerős narrációval indítunk, tanító néni mesél egy iskolában a gyerekeknek: emberiség kirajzása, terraformált bolygók, új naprendszerek, a Szövetség és a lázadók harca, az utóbbiak veresége. Vannak, akik utálják, ha be akarják olvasztani őket, jegyzi meg az egyik kislány, naná, hogy River. Ott vagyunk a fejükben is, de ehhez nincs jogunk, teszi még hozzá, tankérem persze kész a propagandaválasszal: nem a gondolkozásukat akarjuk megváltoztatni, mi csak útmutatást adunk nekik. Na ja. Gyors váltással előreugrunk az időben, most látjuk is, amiről a sorozatból csak szóban értesültünk: a Szövetségiek buherálják River agyát, látnoki képességét kihasználva élő fegyverré akarják változtatni. A fődoki beszélget erről az egyik fiatal szövetségi tiszttel, akinek a hangja ismerős: hoppá, Simon az, akinek tehát ily módon sikerült a húga közelébe férkőznie; akkor itt mindjárt akció lesz. Lesz is bizony, Simon hamar legyakja a fődokit, és egy kitűnő időzítéssel érkező űrhajóból leengedett platóra ugorva már emelkednek is Riverrel a szabadság felé.

Vér, fertőzés, vérfertőzés, csöcsök, gyilkosok és pápák várnak ránk nyolc héten át, ez itten kérem szépen a reneszánszra hangolt oridzsinál maffiatörténet, vagy hogy az istenbe' szokták felvezetni a Borgiák történetét. Jeremy Ironsban bízunk, ő szart ritkán szokott elvállalni. A főcím érdekes, hol festményeket, hol élőszereplős akciójeleneteket borít el a vér, és csúszik be rájuk egy újabb layerben valami tőr vagy kard hegye, ölés lesz, meg vér, sugallja a készítő, tiszta izgalomban vagyok máris, írta és rendezte Neil Jordan.

1492, Róma, Kolombusz Kristóf (miért pont őt nevezték át? Miért nem Bordzsa Lukréciát?) éppen nem érti, miért tesznek úgy az indiaiak, mint akik még nem láttak fehér embert, de ez CGI-Rómában senkit nem érdekel, mert haldoklik a pápa, akinek hatalmáról helyes kis feliratban kapunk zanzát: királyokat koronázott és fosztott meg trónjuktól, mindenki az ő örökébe akart lépni. És VIII. Ince tényleg haldoklik, nem hazudtak a feliratozók. Az utolsó kenetet adják fel neki, a bíborosok meg ott álldogálnak kissé idegesen az ágy mellett, Orsini, Sforza, Borgia, meg a haverok. Ince azt jósolja, hogy a bíborosok kutyaként esnek majd egymásnak Szent Péter trónjáért, s lőn, a beszólongatás máris elkezdődik, Rodrigo Borgia kapj az ívet, te spanyol, te kussoljál, ne ájtatoskodjál itten. Rodrigo alkancellár, meg is esküszik hirtelen, hogy nem lesz semmiféle egymásnak esés, mire az összes bíboros térdre rogy. Ince megnyugszik és távozik közülünk, nem volt túl megerőltető a mellékszerep.

Ma este debütál az HBO-n (nem az On demanden, meg Go!-n, meg a pöcsöm tudja milyen vadhajtáson, hanem a RENDES HBO-n) a Borgiák, Jeremy Irons nálunk forgatott történelmi tablója a reneszász legszemetebb családjáról. Vér, szex, intrika, van ebben a sorozatban is minden, amitől remek kis hogyvoltokat lehet majd rittyenteni róla, holnap kiderül, milyeneket.

A LAX-on nyitunk, úgyis mint Los Angeles International Airport, apa és lánya búcsúzkodik: Becca a hétvégét New Yorkban tölti anyjánál, de egyáltalán nem lelkes ettől. Abban a korszakában van, amikor a szülők bármilyen programjavaslata csak szar lehet, ráadásul Chelsea szerzett neki is jegyet a Lakers meccsére, Becca inkább oda menne. De hát nem is szereted a kosárlabdát, értetlenkedik Hank, miért lenne az jobb, mint édesanyáddal találkozni, akinek a csodás nuniján át a világra jöttél? (Én nem biztos, hogy ilyen érvvel győzködném a lányomat, de nem is vagyok jól fizetett amerikai sorozatfőszereplő.) Különben is, ősz New Yorkban, ez olyan, mintha belépnél egy régi Woody Allen filmbe, mint a Manhattan vagy az Annie Hall. De hiába dumál, Becca durcásan indul becsekkolni, de az utolsó pillanatban azért még visszanéz apjára, aki ezt mégis a szeretet megnyilvánulásának értelmezi, és nagyon belelkesül tőle. Főcím.

Allison piros köpenyt viselve helyes kis kosárkával a kezében szökdécsel egy kihalt repülőtéren, akit a Piroska és a farkasra emlékeztet ez a jelenet, az eltalálta. Valami nincs rendben, Allison ijedten hátrafordul valami morgásra, megvan a farkas! A vadállat üldözni kezdi Allisont, aki futni kezd, rohan egészen addig, amíg egy semmibe vezető folyosón nem találja magát. A farkas majdnem utolérte, Allisonnak pedig nincs más esélye, a mélybe veti magát. Az álomnak vége, Allison a lányok ágya mellett ébred, piros köpeny nincs rajta, de az ölében ott hever a Piroska és a farkas egy kötete.

Másnap reggel Allison ordítozásra jön ki a zuhany alól: Bridgette bezárkózott a gyerekszobába és soha többet nem jön ki, de Ariel így nem tud felöltözni! Joe az ajtón túlról próbálja kicsábítani Bridgette-t, Allison meg kimegy a kertbe és az ablakon keresztül beszél a gyerekkel. Bridgette a szobájában marad, mert utálja a sulit, de Allisonnak sikerül meggyőznie őt, hogy aznap legalább menjen suliba. Az iskolaundor okát is megtudjuk, a tanárnő kérésére Joe és Allison meglátogatják az osztályfőnököt. A nő szerint Bridgette nagyon okos, de túl sokat van egyedül és magányos. Allison és Joe aggódni kezdenek a lányuk miatt, Allison magát okolja, kicsit túlzásokba esik. Joe megnyugtatja, pár telefon, és Bridgette-nek máris ezer barátja lesz majd.

Eltelt száz nap a rövid alaszkai tavaszból, nyárból és őszből, és hiába ástak egy iszonytató gödröt Hoffmanék, mindössze egy fél üvegcse aranyat találtak. Ez a feszültség már epizódok óta kitart, hét rész után már úgy szeretnék egy tíz perces klipet, amiben a markoló markol, a rázócsúszda ráz, a dupla rostázó rostázna a grizzly rács meg csak meredne ott, ahogy egy rácshoz illik. Mondjuk szólhatna alatta az Eye of the Tiger, vagy mit tudom én.

De nem, a problémáknak a nyolcadik részben sincs vége, kiderül, hogy Dakota Fred az új Jimmy Dorsey, aki mindig bekavar, okoskodik és tönkretesz. És aztán még ki is kéri magának. Mint Mekk mester, csak kecskeszakáll nélkül.