Nehogy azzal gyanúsítson bárki, hogy csak a szám nagy, bevallom, hogy én is vettem már részt bátorságpróbán. Ráadásul önként és dalolva. Az elgondolás az volt, majd én kigyógyítom magam a klausztrofóbiából, nanehogymáhogy. Megtaláltam a tökéletes helyszínt, az Abaligeti-barlang szinte kínálta magát. Kár, hogy azt senki nem mondta, a barlang bejárata után körülbelül két méterrel négykézlábra kell ereszkedni és egy szűk, manóvájta üregen kell befelé mászni vaksötétben úgy huszonöt métert, akkor talán emlékeznék is valamire. A környékbeliek szerintem azóta is emlegetik ezt a szűk két órát. Hát én is. Segítőm nekem is volt, akárcsak Alekosznak, a férjem előttem mászott és mondogatta, hogy ne nyüszíts már, mint az ellő nőstényfarkas, meg azt, hogy jönnek mögötted, nem tudsz visszafele mászni, aztán meg azt, hogy mit csinálsz, azzal, hogy átmászol rajtam, nem érsz ki előbb, előttem is másznak! Az öngyógyítás hatástalan maradt, marad a lépcsőzés, és nagyon úgy tűnik, borospincém se lesz. Ezzel együtt én bevállaltam volna azt a plusz három kígyót az akváriumba, csak a csontgilisztáknál jajgattam volna egy kicsit.

Az első reggel a dzsungelben. Béci a dézsában ébred, Anikó nyűgösen. Bajszot akaszt Alekosszal, áthúztad a vizet slagot az ágyamon. Aztán belenyúl a ládájába. Miért vennéd azt el? Állítsd már le magad! Mit maradjak már? Napraforgóztál, áthúztad a slagot az ágyamon! Túldramatizálod. Túl is fogom! Éljen a dráma! A melodráma! Anikó dühös és Lacinak panaszkodik. Direkt idegesít! Direkt ellentmond, tudom, hogy direkt de én meg felveszem. Én is tudnék bunkó lenni, ilyeneket mondani, hogy be kellett volna fejezni a 8. osztályt, de én nem vagyok ilyen. A csörte félbeszakad, Anikó, Béci és Laci jutalomjátékban vesznek részt. A feladat egyszerűnek tűnik, fektükből álljanak fel. Igen ám, de az ezüst űrhajós ruhában vannak, válltól bokáig szorosan betekerve fekszenek egy földdel felszórt területen, a nappali közepén, mint három árva lárva.

Felhangzik a gong, Anikó és Béci eljut odáig, hogy nyögve, lihegve felülnek, aztán sehova. Laci még eddig sem jut el. Fújtat, mint a bika, a földön fekve, néha felemeli vöröslő fejét. Miután Béci gurul néhányat és erőlködve próbál felállni, rákukacozik Lacira, hátha úgy könnyebb. Nem az, megáll a tudomány. Laci fetrengett a röhögésen. Hát te hova gurigázol? Föl akarok…Lacikám, hát te meg se mozdultál, mióta ott vagy! Hát a Laci, ahogy ott feküdt és fel le próbált mozogni, és így vette a levegőt, tyú-há, tyú-há, még ott is karatézott, röhög Béci később a riportszobában. Újra rámászik Lacira, mindketten röhögnek, nyögnek és fújtatnak, közben Anikó a falnak támasztja a hátát és felegyenesedik. Ügyes vagy! Nagy nehezen sikerül Bécinek is, Laci ott marad a földön. Anikó és Béci tépik egymásról a fóliát, Lacit otthagyják, mint eb a szarát, végül fogják, és a lábánál fogva kihúzzák a kertbe. A többiek tuti, annyira izgultak, hogy alszanak. Valóban. Éva felébred a mozgásra, jaj de aranyos! Jaj de aranyos! Ne bontsd ki, hagyd úgy! Szerencsétlen Laci még mindig lárvaként fekszik, hangosan röhögök. És mind a hárman felálltatok? Hát, ő úgy néz ki, mint aki felállt, biccent Laci felé Anikó. Megérkezik a jutalomláda, fejenként két darab ajándékot választhatnak. Alekosz a pálinkát kérné, Laci a kólát, két fő a szaunában alhat. Juj, linzer!

A Lakók részt vehetnek a Webcsillag születik játékon, egy három perces filmet kell készíteni, a címe: Szivárvány. Ötletelés közben nemcsak hatalmas ökörségek hangzanak el, de Alekosz és Anikó reggeli vitája is folytatódik. A játék nyertese félmillió forintot és egy notebookot nyer. Alekosz lemond a pénzről, neki a notebook kell. Jerzsi benne van, de az, hogy szivárvány, tehát…az egy kicsit érdekes témakör. Ha már itt vagyunk a dzsungelben, kapcsolódhatna a növényekhez. Ha azt mondom, azt ötlet nem arat osztatlan sikert, a legenyhébben fogalmaztam, Jerzsi meg is sértődik, őt mindig lehurrogják. Laci szerint a szivárvány arról szól, hogy többszínűség. Tehát hogy többféle ööö dolog együttvéve. Alekosznak is van ötlete. Legyen az első kép az, hogy mindenki döglik. Versenyhorkolás. Éva kiakad, úristen Alekosz ez egy olyan elvetemült, botrányos, balga fasz ötlet, hogy én még ilyet nem hallottam! Laci most dokumentumfilmben gondolkodik. Arról szólna, hogy vévénégy végjáték, hat külön karakter, hat színes ember, akik együttesen mit tudnak kihozni magukból és külön-külön mennyit érnek. És ettől szivárvány az egész. Hatan együtt kiadjuk a szivárvány színeit. Sem az nem zavarja őket, hogy a szivárványnak hét színe van, sem az, mik ezek a színek.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer öt szín….Hijj, legyünk színek, ez az! Én vagyok a kék! Akkor én vagyok a narancssárga! Akkor én a piros! Akkor Anikó lesz a fekete. Egyébként piros akart lenni, csak azt Alekosz már lefoglalta. Én színvak akarok lenni. A te szíved helyén legyen egy napraforgó, javasolja Anikónak Alekosz. Na jó, akkor Anikó nem vesz részt ebben a játékban, mert nem fog Alekosszal együtt dolgozni. Tudod milyen aranyos volna, ha itt volna egy pici napraforgó? És minden lüktetéskor kiesik belőle egy szotyi. Megvárom, míg mindenki újra a posztra tud koncentrálni. Kis segítséget is adok: képzeljük el, hogy egy napsütötte réten sétálunk, a selymes, lágy zöld fű között százszorszép, pitypang, bárányfelhők az égen, nyugalom van, csend, szívünkben béke honol. Nincs, ismétlem nincs szivárvány az égen. Híre-hamva sincs.

Mivel Éva söprögetésekor már elsütöttem a rossz nízni szöveget, Béci favágási technikájára egyszerűen nem találok szavakat. Ön- és közveszélyes. Inkább köz. Azt találgatják, ki megy bátorságpróbára. Éva szerint Jerzsi, Béci szerint Alekosz vagy ő. Alekosz parázik, a békát biztos hogy nem fogja meg. A pókot se. És mi lesz, ha csak egy-két korongot tud hozni? Megérkezik a levél, Alekosz húzzon fürdőnadrágot. A feladatot egyedül kell teljesítenie, de választhat magának egy segédet. Alekosz ugyanazzal a hangsúllyal ismételgeti a fürdőnadrágot szót, mint egykoron hű barátja, Olivér a távolságot. Évát választja, az állatos tapasztalattyai miatt. Amíg öltözik, a többiek találgatják, mi lehet a feladat, Éva jár legközelebb a valósághoz, be kell mászni egy akváriumba egerek közé! A nap legjobb mondata mégis Anikóé, mondja még valaki, hogy nem ízig-vérig bajai ez a lány, aszongyahogy, ha lesznek pontyok, azokból hozzál! Balázs fogadja őket a nappaliban Alekosz, fürödtél ma már? Nem, ez az első. A lába kicsit koszos. Ne törődj a higiéniával, nem akar ebben utána már senki fürdeni, úgyhogy nyugodtan másszál bele. Éva összeköti lábát-kezét. De ne olyan szorosan! Balázs mondta, vihog Éva. Hát csak ráhúz azért egyet! 

Az állványokon fekete lepellel letakart valamik vannak, egytől tízig megszámozva. Alekosz mond egy számot, Éva hozza a valamit, és beleönti az akváriumba. Felkészültél? Föl. Járjunk el szisztematikusan, egyes! De lehetőleg ne a fejemre öntsed, jézusmária! Jézusmária! Alekosz döbbent fejjel néz, Éva nem szarozik, beleönti a három kiló bogarat. Azt a mindenségit! Csíp! Gyorsan mondj egy számot Alekosz! Kettes! Ajajajajaja! Az mi? Kígyó. Ide ne tedd, ide ne tedd! Nem bánt, nyugi! Nem bánt! Jaj, menj innen, menj innen! Éva elszánt, Alekosz feje meggyötört. Szerencsétlen Alek még fel sem ocsúdik, Éva már érkezik is, úgy hozza az üvegtartályokat, mintha versenyt futna az idővel. Mi az? Csukd be a szemed! Izé van benne, hülye kukac. A hülye kukac jó négy kilónyi lárvát jelent, Éva önt, és már érkezik is az újabb tartállyal! Mákod van, ebben van korong! Alekosz az újabb kígyó láttán egyáltalán nem gondolja magát mákosnak. Éva, ne!! De ebben van korong! Éva lelkesítő szövegétől hangosan felröhögök, kibírod, már van bent egy! Esküszöm, kibírod, semmi bajod nem lesz, megígérem! Alekosz hangja egyre elgyötörtebb. Hány korongunk van? Csak kettő, nehogy megállj! Ha bevállalod, hős vagy! Rambo vagy! Rambo feje olyan elgyötört, hogy szinte sajnálom, de Éva kegyetlen. Ez a kettő is úgy fog úszni, mint az a másik! Hogy ez hatott, vagy az, Éva megígérte Alekosznak, ha bevállalja az újabb két kélgyót, mellette alszik ma éjjel, sosem derül ki, zsupsz, beleönti. Alekosz elhaló hangon nemnyitomkiaszememezik, aztán még elhalóbb hangon szól Évának, jöhet az ötös!

Éva mozdulatai emberi szemmel követhetetlenek, olyan gyors. Ettől nem fél! Piócák! Már hogyne félnék! Éva alapos segéd. Nem elégszik meg azzal, hogy ráönti a piócákat Alekoszra, a maradék párat is kirázogatja és kipiszkálgatja a tartályból. Ha lúd, legyen kövér, úgy is van! Alekosz nyög és félholt. Hozzad a hatost, hozzad! Éva örömujjongásban tör ki, csontkukac! Zsupsz! A rossz hír az, hogy ebben nem volt korong! Jó, mi az? Giliszta. Gilisztát ne, álljunk meg! Hány korongunk van? Négy. Elég lesz annyi, szerintem, próbálkozik Alekosz, Éva meggyőzhetetlen. Csak annyit akarok mondani, hogy ez a giliszta mindegyik döglött, úgy látom. Föl fognak mászni a testemre, suttogja Alekosz. A segéd ellentmondást nem tűrő hangon közli, hogy a kígyó a gilisztánál sokkal rosszabb és hozzáteszi: ne óbégass, öntöm! Mintha anyámat látnám, komolyan mondom. Jöhet a következő, az mi? Angolna! Ne!!! Hát az nem csíp! Ott marad az alján! Alekosz jézusomozik. Tök aranyos, csak csúszik, ennyi! Nem csíp, nem izél, nincs is foga, zsupsz!

Éva fordul, érkezik, Alekosz szeme elkerekedik, kész, itt megállunk! Éva, nem! Nem! Nem kell a korong, vége az egésznek! Az már ide be nem jön! Éva értetlenkedve piszkálja vissza a karvastagságú kígyót a tartályba. Most kettővel több vagy kevesebb?! Nem töltheted be! Nem töltheted be! Az ide be nem jön. Alekoszt már az sem érdekli, hogy ő Rambo. Nem, Éva, nincs tovább! Te nem tudod, hogy milyen itt bent lenni! Éva próbálja Alekoszt győzködni, de az hajthatatlan. Évát az sem hatja meg, hogy Alekosznak szájjal kell kiszedegetni az állatok közül a korongokat, még mindig nem érti, miért nem lehetett azt a két kígyót még bevállalni. Alekosz hősiesen szedegeti a korongokat, közben jajgat. Őrzik, nézd meg, őrzik! Alekosz, nem értem, hogy…. Majd megérted. Balázs is felröhög. Én abba se hagytam. Alekosz teljesítményével mindenki elégedett, a vacsorán majd megosztoznak. A vacsora ugyanaz, mint előző nap, csirkecomb. A köret egy szál répa fejenként, a desszert egy alma. Alekosz élménybeszámolót tart, és a kígyó legalább két percig ott volt a tökömnél. Alul a lárvaágy, a piócák is ott tekerésztek, és akkor jött a nyolcas! Ilyen vastag kígyó, ilyen szürke, csutorás volt a fejük! A csótányt Éva beleönthette volna. Ja, nemcsak vacsorát kaptak, cigi is jött, Éva megnyugodott.

Boldog születésnapot, siess haza!