Ott tartottunk, hogy Sarkissian helyett egy másik antipatikus idegent iktatott ki a Connor família, majd az igazi Sarkissian volt az utolsó dolog, amit Cameron rögzített a memóriájába, mielőtt felrobbant. Anya és fia a durranás hallatán rögtön védekező állásba helyezkednek, és jól is teszik, mert az örmény, és kopasz, rosszarcú haverja rájuk rontanak. Közben Cameron is magához tér, és sántítva, némileg roncsolt arcocskával indul a házba, ahol kicsit megdolgozza a kopaszt, majd felvonszolja magát az emeletre, ahol Sarah és John már Sarkissian holttestének társaságában piheg. Az őt ért „baleset” azonban kínos személyiségmódosulást okozott a mechanikus kisasszonynál, aminek első jele, hogy Johnt megsemmisítendő célpontként azonosítja. Talán el is búcsúzhatnánk a tejfelesszájú jövendő hőstől, ha Cameron nem robbanna fel rövid időn belül másodszor, köszönhetően a földszinten kiömlött benzinnek és egy öngyújtónak. Connorék így nyernek némi időt a zárt ablakon való drámai távozásra.

Cromartie igazán kitett magáért a hollywood-i villában, aminek eredményeképp Ellison és Charley tetemes mennyiségű hullazsákba csomagolt FBI-osra vetheti bánatos tekintetét. A halottak közt ott van maga László Gyuri is, akit az ügynök azonosít, majd a kérdésre, miszerint hogyan tudott ez az egyszerű, jámbor színészember kivégezni egy húszfős csapatot, csak bámul, sokatmondó bambasággal a szemében. Szegény ördög nehezen fogja mindezt megmagyarázni a feletteseinek, de a gépes sztorival nem jöhet elő, hisz’ tudjuk, hogy annak gumiszoba a vége. John sokkot kapott, Sarah ideges, mindez nem a legideálisabb állapot az autós meneküléshez, úgyhogy karamboloznak is egyet, csak úgy lájtosan, majd futva folytatják útjukat. Cameron rendületlenül menetel, Charley pedig hírt kap a leégett Connor bázisról, ahová megérkezve megkönnyebbülten konstatálja, hogy a két áldozat közül egyik sem az ő majdnem-családtagja. Találkozik Derekkel, aki nem tudja, hol van Sarah, de szolgál némi homályos infóval arról, mi a fene történt itt valójában.

Tombol a karácsonyi szezon, de két mélynövésű, ugyanakkor nagykorú manólányt nem igazán jár át az ünnepi hangulat. Elegük van a kölykökből és a perverz apukákból, így szünetet tartanak egy pláza hátsó kijáratánál. A magasabb rá is gyújtana, ha a kollegina rosszallása, de leginkább a csatornanyílásból jövő szag nem terelné el a figyelmét. Döglött macska helyett azonban egy hulla bűzlik odalent. Brennan látogatáson van a faternál, aki szerint a sitt nem annyira rossz, mert legalább az ebédidő és a börtönmunka alatt találkozhat a fiával. Azt mondjuk sajnálja, hogy egy hármasgyilkos elcsaklizta előle a kívánt szerepet a karácsonyi műsorból, de hát mindent nem lehet. Kérdésére Brennan lelkesen elmeséli, hogy az ünnepeket 1500 éves inka csontvázakkal fogja tölteni Peruban, Max pedig elmondja, hogy ő még szeretne egyszer a gyerekeivel karácsonyozni. Kicsit sztorizgatnak még, majd Brennant munkába hívják.

Útközben Booth megjegyzi neki, hogy mindig szomorú mikor eljön az apjától, és szerinte attól, hogy a fél család a sitten van, még lehet együtt ünnepelni. Ő egyébként szereti a karácsonyt, de most nincs jó passzban, mert Parker Vermontban lesz Rebeccával és az ő új lovagjával. Vissza is tereli a szót Bones családi karácsonyára azzal, hogy a börtön házastársi látogatásra fenntartott szobájában összehozhatnák, majd megismétli Max gondolatát, miszerint a karácsony és a csontvázak nem passzolnak, viszont így a mostani eset egyfajta előkarácsonyi ajándék Bonesnak. Az áldozat egy mikulás jelmezes férfi, de a valódi szakáll és a kövér testalkat miatt az sem zárható ki, hogy maga Télapó, figyelmeztet Cam az elhamarkodott következtetés veszélyeire. Valószínűleg a közeli plázából mosta a víz a csatornába, de Booth szerint előfordulhat, hogy egy alacsonyan repülő szánból lökték ki.

Eurostar vonat, Párizs-London. Gyanús külsejű férfi egy laptoppal magyar szövegeket ír. Ez nem az Alias, hanem én vagyok, de eléggé Aliasos beállítás egy hogyvolt írásához, főleg ennyi idő után...

Alaposan a húrok közé csaptunk, az előző epizód végére kiderült, hogy KémBarbie minimum Szűz Mária legújabb reinkarnációja vagy valami hasonló, mert Rambaldi titkos könyvének 47. oldalát az argentin parfümmel befújkálva az ő képe figyelt ránk, és ezt biza még a 16. században pingálta oda a taljánok híres jósa, sorozatunk mágikus nagymestere. Willt majdnem megnyuvasztották, aztán mégsem, és megismerhettük Mrs. Emily Sloane-t, aki egy cukorfalat. Megállás most sincs, viharos tempóban fokozódik a nemzetközi helyzet, eseménydús rész jön, extra hosszú hogyvolttal.

Washington. Komoly arcú emberek díszes teremben. Hitetlen szenátor és ügybuzgó nő vitatkoznak, a téma a 47. oldal. A szenátor végül vészjósló pofával igent mond a nő kérésére. KémBarbie eközben amúgy Omenesen Rioban menekül egy falka sátáni rottweiler és gépfegyveres gazdái elől, de természetszerűleg lefutja az ebeket, majd ejtőernyővel távozik a hegytetőről. Los Angeles. Syd levelet ír Vaughnnak, lefotóztam az Embert, sajtófotó kiállítást nem nyerünk vele, de nem is ez a lényeg. Ügybuzgó mócsing nő, aki NSA ügynök, Vaughn irodáját forgatja fel, utóbbi teljesen ki van akadva, ordít, mint a sakál, de a főnök leinti, csukd be az ajtót gyorsan, mondok neked valamit, fiam.

Hogy ne érezzük magunkat nagyon elkényeztetve, jópár fokkal szarabb rész következik, mint az előző - már ha valakinek egyezik az ízlése az enyémmel. De sok szálon pörög, úgyhogy nem is nagyon nyígok itt tovább. Mondjuk a kezdés erősen libabőrös, Celia megkapja Al levelét és az esélyt arra, hogy nem fog meghalni, le is nyilatkozza az egész világnak. Szakáll a mégsem halott alvó lányát nézi, Olivia és Mark tengerre néző hotelszobában hempereg, a meghasonlott Demetri tapsikol az újra munkábaálló Janisnek, Nicole és Bryce szépzenére merengenek. Janist Wedeck irodájában látjuk viszont, de oda a szívet melengető dallamok és harmóniák, fel akar mondani. És én mondom, ez a Wedeck az egyetlen értelmes fickó az egész kócerájban, helyreteszi a hisztérikus Janist, aki azon parázik, hogy hátha a haslövés egy jel volt arra, hogy mégsem kéne gyereket vállalnia. Wedeck erre felteszi az egyetlen adekvát kérdést: drága Szimpatikus Barna, te tényleg egy golyó alapján akarod eldönteni, hogy lesz-e gyereked? Hát nem látod, hogy a legfontosabb mozzanata az egész öngyilkosságnak annak a bizonyítása, hogy a saját választásaink az igazán fontosak? Szóval Al Gough tettével foglalkoznak az FBI főnökök, az újságok és a tévéműsorok, nem csoda, hogy Simcoe is az erről való trécselést hallgatja, míg egy mélt küld “vállalnunk kell a felelősséget” tárggyal. Adok képet hozzá, hogy kiknek, mert a kis utalások a hasonló sorozatok lényegei (csak ezt flashforwardéknál nem nagyon tudják), még ha egyelőre nem is mond semmit senki neve.

A mélt megkapva az egyik címzettnek első dolga volt továbbküldeni jó öreg hobbitunknak, aki be is megy a kórházba, most maszk és szőke nő nélkül. Simon bizonygatja, hogy márpedig mivel ők az ájulások okozói és az emberek tele vannak kérdésekkel, kénytelenek vállalni a felelősséget a halottak miatt és válaszokat adni a bizonytalanságokra. Hobbit az egészet öngyilkosságnak véli, egyébként meg pont úgy néz ki, mint aki simán túl tudja magát tenni rajta, hogy az általa vezetett kísérlet megölt 20 millió embert. Miközben Mark egy ajándékdobozt ad át doktornéninek - megünneplendő, hogy változtathatunk azon, amit láttunk, Demetri hívja, hogy megmutasson neki egy videót egy bartstowi gyilkosságról. Szimpla ügy, egy remegős mobilfelvétel, ahogy két fickó beszorít egy harmadikat egy sikátorba és az egyik lelövi. Az érdekesség a kikockázott részen van, a gyilkos karján három tetovált csillag. Az FBI irodában aztán több mindent is megtudunk, az áldozat egy Californiában dolgozó repülőmérnök, a szemtanú, aki az egészet felvette Ingrid Alvarez. Mellesleg látta, hogy a lövés előtt Neil Parofsky átad valamit a támadóknak.

Elég láma jelenettel nyitunk: riport készül a Babaházról, ami mostanra városi legendává nőtte ki magát, nahát. Mindenféle emberek nyilatkoznak mindenféle közhelyeket. Ballard ügynök persze nyomot fog, mikor éppen bejön egy kellemetlenkedő ügynök, aki sértegetni kezdi, de persze a jó Paul kicsavarja a karját és móresre tanítja. Az FBI rideg valóságából azonban gyorsan a Babaház idilljébe csöppenünk, illetve mégsem, mert Sierrának láthatóan gondjai vannak, nem is ül oda a többiekhez. Victor pajtizna, mire Sierra totál kiakad, és sikoltozni kezd. Természetesen Saundershez kerül, ahol jelzi, hogy Victor papás-mamást szeret játszani vele. Ez elég aggasztó, így Saunders mindjárt konzíliumot is hív össze. Sierra felügyelője jól megmondja, hogy ha Victor doktorosdit játszik imprint nélkül, akkor felküldeti a Padlásra. (A Padlás egy csúnya hely, ahova a megzakkant babákat rakják, korábban már sokat emlegették vészjóslóan.) A beszélgetés végén Echo áll az ajtóban, és közli, hogy Sierra éjjelente sírni szokott. Bumm.

Paul ügynök valóban nyomon! Kifizetések alapján rájön, hogy Joe Minor internetmogul hamarosan megbízást fog adni a Babaháznak, ahogyan azt minden évben teszi, ugyanazon a napon. Közben este egész összemelegszik Mellie-vel jószomszédi kínaizás közben. Persze Paul most is a munkájáról mesél, amit Mellie a klasszikus női szerepekhez igazodván totál nem ért. Mindegy is. Minort látjuk egy ház előtt toporogni, a biztonsági főnöke épp közli vele, hogy minden rendben, mikor Paul a ház mögött ártalmatlanítja az egyik testőrt. Bejut az üres házba, ahol Joe épp magyarázza hölgytársaságának, mik vannak beépítve a konyhába. Paul rajtuk üt, elsütve valami gyenge belépőmondatot, aztán meglátja, ki a baba Minorral: Caroline/Echo az.

Íme az epizód, amire a 4x08 óta vártunk: az ottani vendéggyilkos, Jason Alexander ül a rendezői székben.

Félhomályos szobában egy pszichiáternő beszélget egy nővel, akin kórházinak tűnő ruha van, biztos egy beutalt valami zárt helyen. Egy videokamera is működésben van, de az nő arca nem látható. A dilidoki Adam-ről akar beszélgetni, de a nő nem, és az kérdi, hogy ő meg azt akarja tudni, hogy mit keres...Dr. Reid? Reid ekkor előlép egy sötét sarokból, és azt feleli: Adam-et. A nő azt mondja, csak azért, mert elfogták, nem fogják Adam-et is megtalálni, annyira azért nem okosak. Reid azt mondja, ez nem az okosságról szól, hanem hogy azt kell tenni, ami helyes. A nő viszont úgy véli, ő éppen azt tette, ami helyes.

Newark, New Jersey. Jarod melósoverálban rohan egy sikátorban, Broots és Miss Parker kivont fegyverrel utána. Jarod beugrik egy lakás nyitott ablakán. Itt egy percre elfelejtheti minden gondját-baját, mert egy ruhátlanul jógázó nő elé sikerül toppannia. A nő közli vele, hogy vagy vetkőzzön, vagy várja meg, míg ő felöltözik. Megvárja. A nőci tenyérjósol neki, látja, hogy családokat hoz össze, az életvonala szerint minden jótette visszaszáll majd rá. Ráférne, de most menekülnie kell. Forgalmas utcára jut, egy elegáns nő szintén menekül az üldözőjétől, befut egy épületbe. Az üldözője megáll, tudja, hogy ki fog jönni. A nő ugyanabba a sikátorba keveredik, ahol Jarod épp egy kukát etet meg az overáljával. A nő öltözik: sánta hajléktalan lesz belőle. Jarod figyeli. A nő üldözője türelmetlenül nézi az óráját, fintorogva figyeli a hajléktalanokat, aztán ő is bemegy az épületbe. Jarod a nőt követi, aki egy újabb épületben vedlik át újra csinivé, majd taxit fog, a táskájából kiesik valami, de nem szedi fel, menekülnie kell. Jarod gazdagabb lett egy női neszesszerrel. Misséket lerázta, besétál hát a nő második öltözőfülkéjéül szolgáló házba.

Üres lakás, valaki nemrég költözött ki innen. Az üldöző is megérkezett, Jarod az ajtó mögé kenődik, na vajon tud-e falimatricává válni, ha kell? A rosszarc káromkodik egyet az eldobott hajléktalangúnya láttán, majd elviharzik. Jarod a nő szütyőjét átnézve merít újabb ötletet.