Frappáns felütéssel kezdünk: Pault az éjszaka közepén lepi meg Echo szexi fűzőben, közli vele, hogy szüksége van rá és hogy neki is van valamije, amire Paul vágyik. Hevesen megcsókolja kedvenc FBI-ügynökünket, aki először ellenáll, majd beadja a derekát. Már a kanapén fekvőtámaszozik Echo felett, mikor hirtelen Mellie is megjelenik a nappaliban, és rosszallva közli, hogy Caroline már úgyis meghalt. Paul lenéz, látja hogy Echo arca mészfehér, Mellie pedig sírontúli hangon közli: hagytad, hogy bántsanak. Eközben finom patakban kezd a vér lefolyni a homlokán. Eltaláltuk, ez csak Paul rémálma lehet. Verítékben fürödve pattan fel az ágyában, se Echo, se Mellie nincs vele sajnos. Mindegy, egy pillanatra azért nekünk is jó volt.

Ms DeWittnél giga menedzsment meeting. A Ház kibillent az egyensúlyából, a babák egyre furább dolgokat csinálnak, hangzik el az ítélet. A jó Boyd ellenkezik, Dominic leszereli: „Ne kezeljék a babákat a gyerekeikként. Gondoljanak rájuk inkább úgy, mint a háziállataikra. Ha az ember gyereke beszélni kezd, büszke rá. Ha ezt a kutyája teszi, kiakad.” Lényeg a lényeg, extra felügyelet alá kerül minden baba, a felügyelőtisztek írhatják a riportokat, hacsak másnak nincs jobb ötlete.

Felkavaró jelenetekkel nyitunk. A szokásos flashbackek után újabb betekintést kapunk Echo beszervezésébe, amiből kiderül, hogy a babák fix időt írnak alá, ami után szabadon kikerülnek. Hmm. A következő snittben egyetemistákat látunk, Samet meg valami csajszit, ahogy kedélyesen érkeznek éppen a laborjukba. Harmadik társuk, Owen elég furcsán viselkedik: a földön üldögél gatyában és zokniban, üvegben tárolt molyokat tanulmányozva meg motyogva. Sam megpróbálja visszahúzni a valóságba, mire Owen a földhöz vágja az üveget, és fejjel az ablaknak rohan. Azt hinnénk, elájul, de nem, kemény feje van neki. Folytatja. Az ablakon gyűlik a vér. Sam egy pillanatig aggódva nézi, majd szép lassan hisztérikus nevetésben tör ki, az őt kísérő csajszival egyetemben. A kamera szépen távolodik Owen egyre véresebb fejétől, illetve az ominózus ablaktól, és meglátjuk, barátaink hol is vannak: a Rossum cég épületében, egy egyetemi campus közepén.

Ms DeWittnél mindjárt látogatást is tesz a Rossum corporation feje, Mr Ambrose, akitől Topher menten elalél. Kiderül, hogy a bevezetőbeli incidens egy speciális memóriafokozó szer hatására alakult ki, amelyet a jelek szerint egyetemisták valamiképp forgalomba hozhattak. Ambrose nagyon bennfentes ügyfélnek tűnik, majdnem alkalmazottként kezeli DeWittet és Tophert. Az akciót villámgyorsan elindítják, a Victor vezette „kommandó” ki is száll az egyetemhez, hogy a még érintett embereket begyűjtse és benyugtatózza a szer hatásának eltűnéséig.

Elég láma jelenettel nyitunk: riport készül a Babaházról, ami mostanra városi legendává nőtte ki magát, nahát. Mindenféle emberek nyilatkoznak mindenféle közhelyeket. Ballard ügynök persze nyomot fog, mikor éppen bejön egy kellemetlenkedő ügynök, aki sértegetni kezdi, de persze a jó Paul kicsavarja a karját és móresre tanítja. Az FBI rideg valóságából azonban gyorsan a Babaház idilljébe csöppenünk, illetve mégsem, mert Sierrának láthatóan gondjai vannak, nem is ül oda a többiekhez. Victor pajtizna, mire Sierra totál kiakad, és sikoltozni kezd. Természetesen Saundershez kerül, ahol jelzi, hogy Victor papás-mamást szeret játszani vele. Ez elég aggasztó, így Saunders mindjárt konzíliumot is hív össze. Sierra felügyelője jól megmondja, hogy ha Victor doktorosdit játszik imprint nélkül, akkor felküldeti a Padlásra. (A Padlás egy csúnya hely, ahova a megzakkant babákat rakják, korábban már sokat emlegették vészjóslóan.) A beszélgetés végén Echo áll az ajtóban, és közli, hogy Sierra éjjelente sírni szokott. Bumm.

Paul ügynök valóban nyomon! Kifizetések alapján rájön, hogy Joe Minor internetmogul hamarosan megbízást fog adni a Babaháznak, ahogyan azt minden évben teszi, ugyanazon a napon. Közben este egész összemelegszik Mellie-vel jószomszédi kínaizás közben. Persze Paul most is a munkájáról mesél, amit Mellie a klasszikus női szerepekhez igazodván totál nem ért. Mindegy is. Minort látjuk egy ház előtt toporogni, a biztonsági főnöke épp közli vele, hogy minden rendben, mikor Paul a ház mögött ártalmatlanítja az egyik testőrt. Bejut az üres házba, ahol Joe épp magyarázza hölgytársaságának, mik vannak beépítve a konyhába. Paul rajtuk üt, elsütve valami gyenge belépőmondatot, aztán meglátja, ki a baba Minorral: Caroline/Echo az.

Poros kisvárosban vagyunk Arizonában. Fehér iskolabuszon érkezik egy csapat vallási fanatikus, bevásárolni. Meglehetősen furák, folyton vigyorognak és közben énekelnek. A helyi autószerelő láthatóan nem komálja őket, ezt ki is fejezi némi lökdösődéssel, mire megérkezik a seriff. Lenyugszanak a kedélyek, a kis csoport el is megy a bevásárlással. A papír hátulján, amit a boltosnál hagynak, viszont az áll: „MENTSENEK MEG!”

DeWittnél az új ügyfél egy szenátor. Épp próbálja meggyőzni DeWittet, hogy milyen jó is lenne az, ha ez egyszer a kormánynak dolgoznának. DeWitt tudja, ez nem túl szerencsés, de nincs mit tenni, a szenátor több mint ügyfél: fontos kapcsolat, akire lehet alapozni. Mr. Dominicnek persze erős kétségei vannak, azonban DeWitt leszereli. Saunders irodájában kiderül, hogy Echó agyába ezúttal kamerát szerelnek, amitől legalábbis időlegesen meg fog vakulni. Szuper, de minek?

A fájdalomtól ordító szülő nővel nyitunk, jesszusom, ez meg mi? Hálistennek nem cifrázza túl Whedon mester, Echo a bába, ennyi az egész. Profi módjára motiválja a kismamát, nyugtatja az apukát, meg is születik a gyerek. Huh. Echo fejében a törlésnél visszhangzik a kismama mondata: „Nem akarom elfelejteni!”, utána ébredés a székben, protokollbeszélgetés Topherrel.

Echót ebéd közben látjuk újra viszont, Sierrával és Victorral bandáznak. Megtárgyalják, milyen fontos is a mindennapi testedzés, a babáktól megszokott ovis stílusban, némi agykontrollos beütéssel fűszerezve. „Minden nap egy esély arra, hogy jobbak legyünk.” – hangzik el Victortól. Hurrá. A szemfüles Tophernek is feltűnik azonban a csoportosulás, és fent az irodában Boyd figyelmét is felhívja a jelenségre: a babák nem emlékeznek egymásra, de ösztönös szinten akkor is kialakul a csordaszellem. Nocsak.

Popkoncerttel nyitunk. Néhány percig seggriszálással teszik próbára a türelmünket (már akiét). Ezután drámai képsorokon meggyullad egy háttértáncos a színpadon. Mindenki csupa meglepetés és riadtság, csak egyvalaki nem: egy vöröshajú Gyllenhaal-hasonmás a közönségben. A popsztárt kimenekítik, huh, vágás.

Az előző rész zavarba ejtő talányai után a Dollhouse ezen részében tisztul némileg a köd: kapunk egy rövid szeletet a múltból sok érdekes aprósággal; plusz kapunk egy egész frappáns epizódot a „Van Damme-kötelezők röviden”-ből.

Az előző rész összefoglalója után gyors ugrással 3 hónapja a múltban találjuk magunkat. SOS a Babaházban, Mr. Dominic egy kommandóscsapat élén érkezik, kezdjük érezni, mi az ő műfaja. Tény, hogy illik is hozzá. Hatalmas a zűrzavar, Topher tiszta vér, kiderül, hogy Alpha garázdálkodik – valamiért nem sikerült a törlés. (Ezek szerint Alpha is egy baba – volt?) Baljós jelként Dominic egy emberét a walkie-n keresztül halljuk meghalni, classic. A végső képen Echót látjuk, ahogy a fürdőben, vérben tocsogó hullák között térdepelve, naivan közli kommandósainkkal: nem akarnak felébredni. Echón magán persze egy karcolás sincs.

Egy fiatal és egy idősebb nőt látunk vitatkozni egy pici, de igényesen berendezett irodában. A fiatalabbik, Caroline, feldúltnak tűnik. Kulcsszavak pattognak: cselekedetek és következmények, zűr, nincs választásom stb; végül azonban nem tudjuk meg, mi volt a diskurzus tárgya. Vágás.

Pörgős motorozás valami külső kerületben. Egyik motorosunk Caroline, a másik egy cuki csávó. Hőseink befutnak egy kínai étterembe, a pasi szülinapi partijára. Kiderül, hogy a motoros fazon Caroline lovagja; nyakláncot is kap tőle, szikrázik közöttük a levegő. A lovag elmegy egy italért, Caroline meg erre pókerarccal lelép; jön egy szabvány fekete furgon, és felveszi. Caroline lovagjának meg sem rebben a szeme, szépen álmélkodva mered utána. Még kommentálja is egy barátjának: csajszinak el kellett mennie, ez van. He?