Ott tartottunk, hogy Sarkissian helyett egy másik antipatikus idegent iktatott ki a Connor família, majd az igazi Sarkissian volt az utolsó dolog, amit Cameron rögzített a memóriájába, mielőtt felrobbant. Anya és fia a durranás hallatán rögtön védekező állásba helyezkednek, és jól is teszik, mert az örmény, és kopasz, rosszarcú haverja rájuk rontanak. Közben Cameron is magához tér, és sántítva, némileg roncsolt arcocskával indul a házba, ahol kicsit megdolgozza a kopaszt, majd felvonszolja magát az emeletre, ahol Sarah és John már Sarkissian holttestének társaságában piheg. Az őt ért „baleset” azonban kínos személyiségmódosulást okozott a mechanikus kisasszonynál, aminek első jele, hogy Johnt megsemmisítendő célpontként azonosítja. Talán el is búcsúzhatnánk a tejfelesszájú jövendő hőstől, ha Cameron nem robbanna fel rövid időn belül másodszor, köszönhetően a földszinten kiömlött benzinnek és egy öngyújtónak. Connorék így nyernek némi időt a zárt ablakon való drámai távozásra.
Cromartie igazán kitett magáért a hollywood-i villában, aminek eredményeképp Ellison és Charley tetemes mennyiségű hullazsákba csomagolt FBI-osra vetheti bánatos tekintetét. A halottak közt ott van maga László Gyuri is, akit az ügynök azonosít, majd a kérdésre, miszerint hogyan tudott ez az egyszerű, jámbor színészember kivégezni egy húszfős csapatot, csak bámul, sokatmondó bambasággal a szemében. Szegény ördög nehezen fogja mindezt megmagyarázni a feletteseinek, de a gépes sztorival nem jöhet elő, hisz’ tudjuk, hogy annak gumiszoba a vége. John sokkot kapott, Sarah ideges, mindez nem a legideálisabb állapot az autós meneküléshez, úgyhogy karamboloznak is egyet, csak úgy lájtosan, majd futva folytatják útjukat. Cameron rendületlenül menetel, Charley pedig hírt kap a leégett Connor bázisról, ahová megérkezve megkönnyebbülten konstatálja, hogy a két áldozat közül egyik sem az ő majdnem-családtagja. Találkozik Derekkel, aki nem tudja, hol van Sarah, de szolgál némi homályos infóval arról, mi a fene történt itt valójában.