Booth már az aktuális helyszínen kávézgat, de kivételesen nem Brennan érkezik hozzá, hanem Cam, mert a mostani hulla még elég húsos. Középkorú férfi. Mellbe szúrták, a patkányok kicsit megrágták az arcát, hiányoznak a térdkalácsai, és van rajta valami drágakő. Az már a laborban derül ki, hogy jáde, mint ahogy az is, hogy kétélű késsel szúrták le, és a térdkalácsait sebészileg távolították el. Ez utóbbi megállapítással most Zack nevezi ki magát a labor királyának. Brennan alig ér haza, máris csöngetnek. Amy Hollister, Russ barátnője érdeklődik a bátyó holléte után, mert a kisebbik lánya beteg. Brennan megadja egy specialista haver számát, aztán gyorsan kidobja a nőt, mert a pultra tett egyik borítékon növekvő vérfoltot vesz észre. Valaki elpostázta neki a hulla hiányzó térdkalácsait.

Amíg Booth óvintézkedésként közli, hogy Brennan nem alhat otthon, és sehova sem mehet egyedül, addig ő, aki egyáltalán nem aggódik, megállapítja, hogy a térdkalácsok meglehetősen kopottak, vagyis a gazdájuk sokat térdelt. Mivel kihagyták a reggeli terápiát, Sweets házhoz jön, de a boncterem nem neki való. Zack is megérkezik a gyilkos fegyverrel, ami nem más, mint a Gormogon kés. Ezért volt ismerős Angelának a levélben lévő szövetet látott szimbólum, ami szerepel a trezor falikárpitján is. Leviszik az agyturkászt, akit teljesen lenyűgöz az ezüst csontváz, és úgy gondolj, a gyilkos azért küldte Dr. Brennannek a térdkalácsokat, hogy a nyolcadik áldozat darabjaival folytassák a csontváz építését.

Jogos a kérdés, hogy ha állandóan fanyalgok, akkor minek nézem a sorozatot. Erre az első részt, a második és harmadik nyitójeleneteit és a múltkori két párbeszédet tudnám okként felsorolni és ezt az epizódot. Igen, majdhogynem az egészet. Mert egyszerűen félelmetes, hogy korrekt színészek egy izgalmas kiindulópontból kanyarított érdekes szituációban mennyire gagyik tudnak lenni; szar dialógusok, hatásvadász és kiszámítható fordulatok, unalomig ismételt karakter-pillanatok, hogy a végén már gondolkodni sincs kedve az embernek, annyira művér és műkönny ízű az egész. De nem ez a rész. Al Gough hangja olvas egy levelet, miközben Celiát, a címzettet látjuk: ikerfiaival hajót úsztatnak és boldogok. A levél szerint Celia ugyanazt élte át a két perc tizenhét másodperc alatt, mint Demetri - nem látott semmit. A hajóúsztatásból az autójukhoz visszaérve egy papír várja a szélvédőn: kék csont0 vázkéz az elején egy honlapcímmel, a hátulján csak egy mondat, "tudjuk, hogy közénk tartozol".

Demetrit a lakásában találjuk reggel a csajával és a srác egyáltalán nem akarja, hogy Zoey lássa, mit nézeget a laptopján, úgyhogy hiába vicceskedik el a dolgot exbarátnővel és pornóval, egyszerűen csak arról van szó, hogy Szomorú Szamuráj pontosan azt a szellemes oldalt nézegeti, ami Celiának reklámozta magát és eszébe sincs megosztani ezt mással. Zoey inkább az esküvőn pörög és sokkal inkább megbántódik azon, hogy a pasija annyira van evilágon, mint a kék kezes hullák a lepedő alatt és nem szeretne hatkor a nyomdában lenni, hogy meghívót intézzenek, minthogy nem tartja annyira, hogy megossza vele, mit nézeget a neten. A hangulat Benfordéknál sem jobb, hiába a kölcsönös "bízom benned" ismételgetése, ha még lábkrémezés és fogselymezés közben is lehet látni, hogy nem. Bent az FBI-nál már mindketten hangulatban vannak, hogy Allal viccelődjenek és hullákat nézegessenek, köztük Ian Rutherforddal, aki úgy tűnik, ugyanúgy ön(kék)kezével gyilkolta le magát, mint a mellette fekvő másik kettő.

(Mire számíthatunk, ha az epizód címe azt jelenti: Mindenevő? Sok jóra biztos nem.) Nyomasztó esti légkörben nyitunk, Hotch Boston-ban valami öreg és iszonyú beteg férfit látogat meg, tíz éve egyszer találkoztak valami nyomozás kapcsán. A férfi, Tom ramatyul van, és elmondja, hogy annak idején miért zárta le a nyomozást, és küldte el a BAU-t: alkut kötött az Ördöggel. Egy megsárgult, gépelt papírt ad át Hotch-nak, rajta egy szöveg: "Ha nem vadászik rám, én sem fogok vadászni senkire. Mindaddig, míg mindketten életben vagyunk, míg a halál el nem választ. Ha elfogadja a feltételeimet, adjon fel egy hirdetést a Michigan Post-ban." Alatta piros rajz, a gyilkos kézjegye.

Hotch azt mondja, ez egy szerződés, Tom pedig azt, hogy 6 hetet várt, és amikor tényleg nem volt több gyilkosság, akkor küldte el Hotch-ot. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy ne haljon meg több ember. Most viszont, hogy közeleg a halál, tudja, érzi, hogy a gyilkos figyeli, és ha ő meghal, biztos lesz újabb gyilkosság.

A múlt héten egy igazán ütős, klasszikus dupla epizódot láthattunk a Cool-on, ami a 3. akta (82517) címmel VHS-en is megjelent. Emlékszik rá rajtam kívül valaki? Pedig kitűzőt is adtak hozzá! Na, de nem ez a lényeg, hanem maga a sztori, ami a jó öreg, x-aktás hagyományoknak megfelelően már majdnem megválaszolja a sorozat nézésekor bennünk megfogalmazódó kérdéseket arról, hogy akkor most pontosan mit is titkol az amerikai kormány, de aztán mégsem. A történet egy rejtélyes vagon körül bonyolódik, amit az első jelenetben rögtön „elhagy” egy vonat, majd ázsiai emberek szállnak fel rá, akiket röviddel ezután boncolás közben láthatunk nagyon komoly védőöltözetben, valami meghatározatlan eredetű és rendszertani besorolású izé fölé hajolva. A lényből nem sok látszik, de azért vethetünk egy pillantást érdekes elrendezésű belső szerveire és zöld „vérére”. A tudósokat hamarosan kellemetlen meglepetés éri, amikor egy kommandós egység halomra lövi őket.

Az eseményt valaki videóra rögzítette Mulder nagy örömére, aki éppen azt bámulja, mikor Scully benéz megkérdezni, mizu. Lezajlik egy rövid valódi-nem valódi vita, majd Mulder igazát bizonyítandó előretekeri a felvételt, ami úgy tűnik, pont a fegyveresek berohanásakor ért véget. Ügynökeink úgy döntenek, felkeresik a kalózkazit árusító fazont, aki Allentown-ban lakik, illetve lakott, amíg valaki át nem segítette a másvilágra. Az angol takarítós műsorba kívánkozó rozzant házba pont akkor érkeznek Scullyék, mikor a feltételezett elkövető menekülni készül. Mulder utána is ered és bár az ügyes japán kicsit lekaratézza, sikerül elkapnia, mivel neki pisztolya is van. Információt ugyan nem képes belőle kihúzni, mert a pasas vagy nem tud, vagy csak nem akar angolul kommunikálni. Sebaj, azért el lehet venni a táskáját és le lehet tartóztatni. Ez utóbbi akció azonban nem nyeri el Skinner tetszését, aki azzal jelenik meg a városi rendőrségen, hogy a japán férfi valami fontos diplomata, akit sürgősen el kell engedni a nemzetközi botrányt elkerülendő. Mulderéket szépen megkéri, hogy húzzanak vissza Washingtonba, különben fenékbe billenti őket.

A sorozat készítőinek újabb nagyszerű ötlete, amivel a Skinst körülvevő hype-ot növelték annak idején, hogy minden szereplőről készítettek egy-egy videó feljegyzést. Ezek egymással össze nem függő, változatos témákban készített jelenetek, amelyeken általában otthon, egyedül láthatók a szereplők.

Star Wars típusú kezdés, betűk úsznak ferdén a messzeségbe, majd Abigailt láthatjuk amint egy dobozba, mint időkapszulába, pakol pár cuccot, ami majd megmutatja, hogy milyen volt az élet 2007-ben. Közben az 2107-es év embereihez beszél folyamatosan, mivel nekik szánja a küldeményt. Először Handel Messiásának CD-jét pakolja be, mivel ezt énekelte a múlt évben. Bízik benne, hogy ha a globális felmelegedés, vagy valami ilyesmi eltörölné a zenét a föld színéről, akkor ez a CD majd segít. A következő dolog, ami szerinte jól jellemzi 2007-et, az egy málna ízű rúzs,amitől ragyogó lesz az ajka, ráadásul csókálló, sőt Tony is szereti az ízét. Nem probléma, hogy ezt az egyet elküldi a jövőbe, mert van belőle neki még 10 darab. Végül az utolsó dolog, amitől nagyon nehezen válik meg, az a kismackója, ami születése óta meg van neki. Búcsúzóul a star trekes kézjellel akar elköszönni, de az ujjait nem sikerül a megfelelő módon összerendeznie.

A tárgyalóban Harry, Ken, Sal és Peggy Ann-Margaretet nézik, aki a „Bye-bye-birdie”-t énekli. A Pepsi, a cég leendő ügyfele, egy diétás kólát akar bevezetni, és ehhez szeretnék, hogy egy nő a dal hangulatában epekedjen a Patio kóláért. Peggy egyből a magáénak érzi a feladatot elvégre „ezt nekem kéne megvennem”, de Harry megnyugtatja, hogy „már nem kövér.” Peggy viszolyog a névtől, és attól, hogy a Pepsi azt akarja, hogy a reklám szexis legyen. „Ez a nő 25 évesen úgy viselkedik, mint egy 14 éves.” „Ő vicces és szexis, ne légy ilyen erkölcsös!” – mondja Ken. „Nekem mondanál ilyet?” – szegezi Kennek a kérdést Peggy. A lány szerint az ügyfél nem mindig tudja, hogy mi a legjobb neki.

Odahaza Don készülődik a munkába, már késésben van. Sally egy széket húz, Bobbie kutyul valamit. Elfogyott a keksz, vajon a házvezetőnő, Carla ette meg? Don aggódik, hogy a túl sok keksztől a gyerek is kövér lesz, majd a lakberendező munkáját kifogásolja, aki 3 dollárt kér egy bútorfotóért. Betty el akar menni Tarrytownba, ahol bútort nézhetnének, de a gyerekek ellenzik az ötletet, végül Don rövidre zárja a dolgot azzal, hogy majd fagyizni is elmennek. A tárgyalóban Pete és Kinsey három úrral tárgyal: ez Pete legújabb megbízatása, Coopertől amit a múltkor kapott Don irodájában. Cooper azt mondta, hogy egy igazi amerikainak akarja adni a melót (utalván ezzel Pete családi származására.)