Az előző részben a csapat megrendezi a nagy Buffy-feltámasztó szeánszot, de a motoros banda megzavarta a szertartást, és Will jelenleg úgy gondolja, hogy nem jött össze a dolog. Persze azt nem tudja a gyülekezet, hogy a szeánsz sikerült, és Buffy életre kelt a koporsójában. Mialatt Will azt ecseteli Xandernek, hogy Buffy végleg elment, Buffy nem ment el végleg, hanem próbál kijutni a föld alól. Persze a motoros banda a robot Buffyt ütlegeli, sőt lassan ócskavassá töri, de ha igazi Buffy kijut a föld alól, akkor már nincs is rá szükség. Közben a csapat kétfelé vált, és Xander Willow-val, Tara pedig Anyával menekül a sötét erdőben, a találkozási pont a varázsbolt.

A banda megunja a robotverést, és az élőkkel sincs kedvük bújócskát játszani, ezért bemennek a városba, hogy felgyújtsanak és kifosszanak egy-két boltot. Természetesen Anya nem feltétlenül az életükért aggódik, inkább a varázsbolt szétverése és kifosztása aggasztja. Spike azonnal felismeri a Hellionokat a gaz démonkban. Ezek olyan városokat fosztanak ki, amit védtelennek hisznek, vagyis tudják, hogy a vadász halott. Amíg Spike meggyőzi Dawnt arról, hogy menekülniük kell, Buffy kijut a föld alól, és meglátja a saját sírkövét. Amikor Buffy a városba ér, már minden romokban hever.

Jaffa pajtás szalad egy éjszakai erdőben. Elesik, felkel és fut tovább, közben kétségbe esetten tekinget a háta mögé. Aztán mikor azt várnánk, hogy elkapja egy jaffa evő szörny, vagy a nyakába ugrik egy repülő kull harcos, akkor két átlag Joe csak simán elgázolja. Majd, - mint Daniel eligazításából kiderül - jó polgárok módjára cserbenhagyóként ott is felejtik az erdőben, ahol már egynapos hullaként talál rá valaki szerencsés. Az eset a virginiai Edisontól pár mérföldre történt. Daniel kezdhet is nyomozni, majd Sam jön és segít neki, Teal’c és Mitchell meg mennek és előveszik Gerakot az ügy kapcsán.

Mire Carter beköltözik pár mázsa iratanyaggal, Daniel már elolvasott egy újságcikket az Edisonba települt Farrow-Marshall cég üzemének bezárásáról. Lehet, hogy a jaffa csak egy rosszul sikerült állásinterjún volt, mert a gyár közelében került elő. Carter szerint a cég repüléstechnikával foglalkozik és a Védelmi Minisztérium beszállítója, de a biztonság kedvéért még ráguglizik, és kideríti, hogy előző reggel, egy tárgyalás után eltűnt a pénzügyi fejes. Így kell nyomozni, kérem szépen.

Skinner asszonya tizenhét év után válni akar, de Walter egyelőre nem kész aláírni a papírokat, inkább vár még egy cseppet, és a köztes időben lemegy a kocsmába vedelni. Mellé keveredik egy szőke nőci, akivel beszélgetnek kicsit, majd a nő virágnyelven megkérdi, akar-e szeretkezni, ő meg nem tiltakozik. Aktus közben azonban ronda öregasszonyt lát a csini csaj helyén, de lehet, hogy csak álmodta, mert közvetlenül ezután felriad. Már épp megnyugodna, hogy még mindig a frissen felszedett szöszi fekszik mellette, mikor kellemetlen meglepetés éri. A nő ezúttal hullává változott, és ez már sajna a valóság. A részletek persze kiestek, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Mulder a helyszínre érkezik, ahol a depis Skinner rövid úton lekoptatja. Ezután jó FBI-os szokás szerint vitába keveredik a helyi zsaruval, Waltos felügyelővel, de azért nem fajul el a dolog.

Scully előkapja a bonckést, és megnézi közelebbről az ismeretlen áldozatot. Egyelőre csak Skinner ujjlenyomatait találja rajta, és megállapítja, hogy a hölgynek hirtelen tekerték ki a nyakát, mivel a jelek szerint nem tanúsított ellenállást. Ja, és használtak óvszert, ami király, mert így legalább nem kapott el semmit a főnök. Mulder már tudja, ki volt a nő, úgy hívták, Carina Sayles, és egy jogi cégnél dolgozott, amíg ki nem rúgták kurválkodásért. Az újonnan szerzett információkkal megtámogatva Scully már épp távozna, mikor a sötétben meglátja, hogy valami foszforeszkáló anyag van a megboldogult Carina szája és orra körül, amiről mintát vesz. Ezután Mulderék felkeresik a főribancot, aki épp egy Carinával megbeszélt találkozóra igyekezne, de megnyugtatják, hogy miatta már nem kell sietni. A madame kis biztatásra elmondja, hogy azon a bizonyos éjszakán Carina felhívta, hogy talált valakit, akit érdekelne a „tranzakció”, és le is hívtak egy összeget az illető számlájáról. Az ügyfél neve pedig Walter Skinner volt.

Eljött hát szent karácsony ünnepe, amit Aske is az udvarban tölt. Henrikkel még nem találkozott, de Edward biztosítja, hogy ez hamarosan be fog következni, illetve tolmácsolja felé a király arra vonatkozó kérését, hogy készítsen részletes beszámolót a felkelésről. Holbein mester éppen Lady Misseldonról fest aktot, mikor megjelenik a nő felháborodott vőlegénye, majd verekedésbe keveredik a művésszel, amiben végül ő marad alul. Henrik és Francis jót mulat a sztorin, majd a király rövid úton lehűti a panaszkodó áldozatot, aki a festő megbüntetését követelné. Folytatódik a karácsonyi parti, aminek keretében Henrik röviden elbeszélget Mária egykori nevelőjével, Lady Salisbury-vel, mi pedig ezáltal pár igen figyelemre méltó infóhoz juthatunk. A Lady fia ugyanis maga Pole atya, aki korábban visszautasította a Henrik által neki szánt püspöki címet. Érdekes…

Meglepetésvendégként feltűnik a kis Erzsébet, akivel szintén nagyon bűbájos a király, elvégre ünnep van, ilyenkor a család az első. A kedves kis jelenet után Henriket ismét várja a munka, itt az idő tovább kábítani a naiv Aske urat. Utóbbi még mindig nem gyanakszik, teljesen el van ájulva őfelsége nagylelkűségétől, főleg, miután az elismétli az ígéreteket és még egy menő palástot is ad neki ajándékba. Mivel Henrik lenyúlta Misseldont, Francis már új nővel nyomul, aki nem más, mint a rókafejű Edward neje. Úgy látszik, a csávót hidegen hagyják a szinglik. Mária támogatásáról biztosítja Aske-ot, aki pedig elmondja, mennyire szereti az egyszerű nép az ifjú hercegnőt. Edward paraszt stílusban tájékoztatja húgát arról, hogy az apjuk már egy hete halott, de azért jól van, köszöni a kérdést. Jane úgy érzi, erről azért tudnia kellett volna, de a tesó nem ért egyet. Szerinte egy királynőnek fontosabb dolga is akad, mint azzal törődni, él-e még az apja.

Maxxie egy templomszerűségben táncol két haverjával. Sokat edzhet a srác mostanában, mert mintha az előző szezon óta kicombosodott volna kissé. A tánc végeztével érdeklődve kérdezi a nézőtéren ülő Tonyt, hogy tetszett-e neki az előadás, ő azonban nagyon zavartan viselkedik, úgy tűnik mintha nem nagyon venne tudomást a külvilágról. Később Tony és Maxxie együtt utaznak a buszon. Tony maga elé mered, majd hirtelen összerándul, mintha megijedt volna valamitől, Maxxie kezét szorítja, aki megpróbálja nyugtatgatni. Szokás szerint megszólal az ütős zene.

Tony Maxxiéknál ebédel, Maxxie édesanyja próbál vele beszélgetni, de a fiú nem emlékszik rá. Tony anyja ül elkeseredett hangulatban a fürdőszobában, Effy szeretne pisilni, így anyuka távozik. A WC-re egy szerkezet van felszerelve, valószínűleg azért, hogy Tony is tudja használni. Effy ráül a szerkezetre és sikongatva leli élvezetét a vízsugarakban, amik alulról spriccelnek fel belőle.

Fiatal lány lélekszakadva menekül ismeretlen üldözői elől, de igyekezete sikertelen, és pillanatok alatt egy hatalmas hálóba gabalyodva találja magát. Amint visítva vergődik a csapdában, vethetünk egy pillantást az arcára, ami tiszta Cameron. Talán nem véletlen, mert közvetlenül ezután a gépleányról láthatunk közelit, aki Johnnal autókázik, s közben cseppet elmereng az élet nagy kérdésein. A fiú meg is kérdezi, hogy mi a hézag, kifejezve abbéli aggodalmát, hogy talán megint kattanni készül a húgocska, és csak azon vacillál, hogy nyakroppantással, vagy mérgezett túró rudival tegyen pontot a Connor-sztori végére. Cameron megnyugtatja, hogy ha ilyesmiről lenne szó, John már rég nem kérdezhetne ilyen csacsiságokat, úgyhogy semmi gond. John igazat ad neki, és kéri, hogy váljanak szét félórára, amíg ő elintézi a dolgát, ja, és addig vegyen neki a csaj sajtos chipset.

Cameron be is megy egy boltba, hogy teljesítse a nemes küldetést, de egyszercsak szokatlan érzése támad, és a foglyul ejtett lány villan be neki. Ettől annyira ledermed, hogy néhány dinnye leborításán kívül már semmire sem képes, csak áll bambán az üzlet közepén. A vevők rendőrt hívnak hozzá, mert ilyet mégsem szabad csinálni, és papírok, meg értelmes válaszok híján be is viszik, mint veszélyes dinnyeborogatót. Közben ismét a vele azonos külsővel megáldott ellenálló lány életének egy újabb boldogtalan részletébe nyerhetünk betekintést, amelyben éppen kódot égetnek a csinos kis karjába, egy nagy, rusnya robot jelenlétében. A nehéz sorsú nőt Allisonnak hívták, és valahogy belemászott Cameron agyába, méghozzá olyan hatásosan, hogy mesterséges hasonmása már az ő nevén mutatkozik be egyik cellatársának.

Igazán vicces kis epizódhoz érkeztünk, amelyben egy több nézőpontból elmesélt elrablás-sztori áll a középpontban. Egy első randis fiatal párocskával kezdünk, akiket hazafelé menet meglepnek egy klasszikus külsejű csészealjból kiszálló nagyszemű kis szürkék, és már hurcolnák őket, ki tudja, hová, mikor egy másik űrhajóból még náluk is rondább, hörgő lény kerül elő. Erre még a szürkék sem tudnak mit lépni, csak néznek ki méretes fejükből. A főcím utáni első jelenetben egy Mulder nélküli Scullyval találkozhatunk, aki Jose Chung-nak, egyik kedvenc írójának mesél a „találkozásról”, mert a mester most erről a témáról készül alkotni. A fickó amúgy igazi őrült professzor külsővel rendelkezik, és az egész párbeszéd nagyon mókás. „Az igazság pont olyan szubjektív, mint a valóság”, közli Chung, majd elárulja, hogy most Scully verzióját szeretné hallani az esetről, amit ő már számtalan változatban hallott.

Ez úgy fest, hogy találtak egy fiatal lányt, aki „időkiesésben” szenvedett és a ruhadarabjai kifordítva voltak rajta, mégis elsőre egy átlagos randi-erőszak áldozatnak tűnt. Később azonban vérzett az orra, és űrlénynek nézte az egyik plüssállatát. Az ijesztő élményt követően zaklatott hangulatban nézett ki az ablakon, és a kertben udvarlóját pillantotta meg, aki azt állította, szereti és nem tett semmi rosszat. A pasit letartóztatták, és ő is elkezdett mesélni. Azt állította, elrabolták őt és Chrissy-t, nem értette, a lány miért nem emlékszik. Hamarosan Mulder is megjelent, és jól kikérdezte Chrissy-t, majd felállította a diagnózist, miszerint a csaj „elrablás utáni szindrómában” szenved. A szülők is beleegyeztek, hogy a lányukat hipnotizálják, amely eljárás során számos érdekességet tudhattunk meg. Chrissy egy űrhajón járt, ahol látta Haroldot is, meg pár veszekedő idegent, akiknek a szavát nem értette. A vezetőjük beszélt hozzá telepatikusan, azt mondta, „mindez a Föld javát szolgálja”, de nagyon gyanús volt, és olyan érzés, mintha elrabolná az emlékeit. Tyűha.

Erdőben járunk, ahol Ronon gondterhelt arccal közli a többiekkel, hogy rossz előérzete van, nem kellett volna megenni a pilotban hozott babkonzerveket. Nem emlékszik különösebben a bolygóra, ami nem meglepő, mivel minden átkozott planétán csak fa van, de Sheppard fontosnak érezte megkérdezni. Végül csak találunk egy műfalut, amit gyorsan ki is elemzünk, mert baromira ráérünk mostanában. Az egyik fickó rőzsével vakarja hónának alját, amikor észreveszi a csapatot, és gyorsan elordítja magát, hogy „Lidérchozók!”. Igen, manapság lidércekkel is szoktak kereskedni. Mindenki szeretne egy lidércet otthonra, hogy segítsen a mosásnál, tanítsa a gyereket mondókákra, és vicceket meséljen a vadászatban megfáradt férfiaknak.

Sheppard elő is kap puttonyából egy mosolygós példányt, amit a kis Suzy vihet haza, Teyla pedig humanitáriusságát fényezve ajándékba ad neki még egyet. A kis Suzy könnyekben tör ki, és megköszöni a lidérchozóknak a kedvességüket, a csapat pedig elindul a naplementében a kapu felé, miközben a falusiak víg mulatozásba kezdenek. Ekkor veszik csak észre Ronont, akinek természetellenes a haja. Mindenki megijed, McKayt seggbe lövik nyíllal, aztán a kapu felé igyekvés közepette mindenkit elkábítanak, csak őt nem. „Hát ez rohadtul nem így volt” Pedig de.

Sóhajtozós szexjelenettel nyitunk, gyors ellenőrzés, hogy a jó csatornán vagyunk-e. Megnyugodhatunk, mert újra halljuk Peter Florrick szokásos lemondó beszédét, ennek ízléses aláfestéseként mutogatják a jelenetet. (Csak halkan jegyzem meg, hogy a filmekben a prostik mindig élvezik a munkájukat...) Aztán kiderül, hogy Aliciának vannak ilyen fasza álmai (ezek szerint csak neki vannak tévképzetei az „ősi” mesterségről).

Cary azt gondolja, remek napalapozó csevegőtéma, ha gratulál Aliciának a férje fellebezéséhez. Hol él ez a fiú? Végülis csak nyitott szemmel jár, mert a csapból is az ügy folyik. Hősnőnk meg is nézi a tévés hírt, amit átküld, legalábbis addig a részig, míg el nem kezdődik egy lihegős hangfelvétel, amin mintaférj és kurva kisasszony enyeleg.

Közeleg a negyedik évad vége, itt a méltó felvezetése az évadzáró duplarészes hasbarúgásnak, a cím is talán azért lett az, ami, mert fokozni kell a hangulatot és őrölni az idegeket. Legyen hát a félős-izgulós epizód kettészedve: az első fél most, a második pénteken.

Annapolis, Maryland. Szikrázó napsütés, egy parkban sok-sok boldog és önfeledt felnőtt és gyerek, a sorozathoz képest túl színes és túl önfeledt kezdés, rosszat sejtek. Egy férfi keresztülmegy a játszótéren, elhalad az amerikaifocizó pasik és a bicikliző csajok mellett, fel a domb oldalára. Lehullott falevelet hord a szél, a férfi néhány letépett fűszálat tart a magasba, és elengedi: a szél szétfújja gyorsan. Majd gumikesztyűs kézzel kivesz a zsebéből egy fehér fiolát, és a tartalmát elkezdi kiönteni, fehér port kavar a szél, viszi át a játszótéren, biciklizőkhöz, focizókhoz, jáááááájj!

Este a játszótéren imént látott egyik kisfiú és az anyukája igen betegen szenved otthon, lázasak és köhögnek, a nő konkrétan vért köhög fel. Egy délután még focizó pasi is ugyanilyet csinál a fürdőszobájában, az egyik biciklis csaj pedig éppen most támolyog be a kórházba, ahol már ott van egy csomó más beteg ember is, mind a parkból ismerős neki. Az egyik ágyon oxigénmaszkban van a lány barátnője is. Ennek fele sem tréfa.