Tudorok 3x03-3x04

Facebook Tweet

Eljött hát szent karácsony ünnepe, amit Aske is az udvarban tölt. Henrikkel még nem találkozott, de Edward biztosítja, hogy ez hamarosan be fog következni, illetve tolmácsolja felé a király arra vonatkozó kérését, hogy készítsen részletes beszámolót a felkelésről. Holbein mester éppen Lady Misseldonról fest aktot, mikor megjelenik a nő felháborodott vőlegénye, majd verekedésbe keveredik a művésszel, amiben végül ő marad alul. Henrik és Francis jót mulat a sztorin, majd a király rövid úton lehűti a panaszkodó áldozatot, aki a festő megbüntetését követelné. Folytatódik a karácsonyi parti, aminek keretében Henrik röviden elbeszélget Mária egykori nevelőjével, Lady Salisbury-vel, mi pedig ezáltal pár igen figyelemre méltó infóhoz juthatunk. A Lady fia ugyanis maga Pole atya, aki korábban visszautasította a Henrik által neki szánt püspöki címet. Érdekes…

Meglepetésvendégként feltűnik a kis Erzsébet, akivel szintén nagyon bűbájos a király, elvégre ünnep van, ilyenkor a család az első. A kedves kis jelenet után Henriket ismét várja a munka, itt az idő tovább kábítani a naiv Aske urat. Utóbbi még mindig nem gyanakszik, teljesen el van ájulva őfelsége nagylelkűségétől, főleg, miután az elismétli az ígéreteket és még egy menő palástot is ad neki ajándékba. Mivel Henrik lenyúlta Misseldont, Francis már új nővel nyomul, aki nem más, mint a rókafejű Edward neje. Úgy látszik, a csávót hidegen hagyják a szinglik. Mária támogatásáról biztosítja Aske-ot, aki pedig elmondja, mennyire szereti az egyszerű nép az ifjú hercegnőt. Edward paraszt stílusban tájékoztatja húgát arról, hogy az apjuk már egy hete halott, de azért jól van, köszöni a kérdést. Jane úgy érzi, erről azért tudnia kellett volna, de a tesó nem ért egyet. Szerinte egy királynőnek fontosabb dolga is akad, mint azzal törődni, él-e még az apja.

Hiába visz Aske csupa jó hírt harcostársainak, közülük páran – élükön Johnnal - már eldöntötték, hogy nem hisznek Henrik ígéreteinek, és inkább tovább lázadnak. Lady Rochford finoman felvilágosítja Jane-t, hogy az ura Lady Misseldonnal kufírcol, de az asszony erős marad, és elmondja, hogy neki most minden oka megvan a boldogságra. Sejtjük is, hogy mi az. Henrik épp elmerülne szeretője jól sikerült aktjának elemezgetésében, mikor már megint azokkal a fránya államügyekkel zaklatják. Kiadja a parancsot Charlesnak, hogy eskesse meg a az északi népet a királynak és a törvényeknek való feltétlen engedelmességről, és ha erre nem hajlandók, akkor annyi a kegyelemnek. Ja, és közölje velük, hogy a parlament felállítása kicsit csúszik, így előreláthatólag soha nem fog rá sor kerülni. Brandon tiltakozna, hogy ő a szavát adta, meg minden, mire Henrik ordibál vele egy kicsit.

Constable jókedvűen készül csapatával az újabb akcióra, mikor Brandonék rájuk törnek, és csinos kis mészárlást rendeznek köztük, őt magát meg elhurcolják. Aske nem örül ezen híreknek. Johnt Brandon színe elé viszik, aki elrendeli Londonba szállítását további tárgyalás céljából. Constable a fejéhez vágja, hogy hazudott, de sajnos ennél többet már nem tehet, azokra, akik nem írják alá az esküt, csúnya halál vár. Akasztásuk látványa kissé betesz Brandon lelkiismeretének, nincs is nagy kedve mulatni utána. Megígéri a szintén elfogott Aske-nak és Darceynak, hogy ír egy levelet a királynak érdekükben, de muszáj délre menniük, hogy személyesen tisztázzák magukat. Aske, a javíthatatlan optimista, búcsút vesz kis családjától, és megígéri nekik, hogy minden rendben lesz.

Jane hirtelen nagyon rákattant a fürjtojásra, amiből Henrik azonnal levágja, hogy a felesége terhes, úgyhogy megint nagyon szereti. Edward mindeközben perverz élvezettel kínozza Constable-t, Aske pedig mehet a Towerbe, a SAJÁT BIZTONSÁGA ÉRDEKÉBEN: Haha. Mostmár ő sem olyan bizakodó. Cromwell hívatja Brandont, akinek már nagyon elege van az egészből, de sajnos még nem állhat le, mert a király (?) szerint nem elég a hetvennégy felkötött ember, még nagyobb, még durvább megtorlásra van szükség. „Ugye nem akarja, kedves Charles, hogy őfelsége azt higgye, a lázadók oldalán áll?” Aske és Darcey Cromwell előtt kénytelen vallomást tenni, és nem áll túl jól a szénájuk. Ha már úgyis minden mindegy, Darcey beszól Cromwellnek, és őt hibáztatja a felkelés kitöréséért.

Brandon felesége enyhe sokkot kap, amikor megtudja, hogy a férjének északra kell mennie nőket és gyerekeket öldösni, különben nem lesz vele jóban a király. Aske-ot maga Henrik látogatja meg cellájában és kiselőadást tart neki arról, miért is gonoszak a kolostorok és lakóik, akiket ő annyira véd. Beszéde végén elmondja, hogy amúgy nagyon bírja az öreget, és tudja, hogy minden gaztette ellenére ő egy hű és szerető alattvaló. Constable és Darcey feje közben már karóra húzva pihen.

Telik-múlik az idő, Henrik levelet kap Pole bíborostól, amiben válogatott sértésekkel illeti őt, majd azt is megtudja a jó öreg Cromwelltől, hogy az ifjú pap már a francia királlyal tárgyal. A király egyelőre nem reagál érdemben, inkább tovább fantáziál Jane koronázási ünnepségéről, amire majd a szülés után kerül sor. Brandon közben elindul gyilkolni, Aske és Ellerker bíróság elé kerül, utóbbi kegyelmet kap, ha aláír egy nyilatkozatot arról, hogy a jövőben jó lesz. Aske kevésbé szerencsés. Brandon pocsékul érzi magát a pofás kis vérfürdő után, amit uralkodója parancsára rendezett, és szomorúan néz végig a felakasztott ártatlanok sokaságán. Az udvarban bezzeg jó a hangulat, a nép köszönti a már nagyon várandós királynét, Henrik meg Sir Francist bízza meg, hogy vegye rá a francia kollágáját Pole kiadására. Bizony, nem feledkezett meg az áruló unokatesóról. Francis búcsúzóul még elkapja Edward nejét, aki gyenge ellenállást tanúsít.

Aske megint búcsúzik a családtól, de ezúttal nem ígéri, hogy minden rendben lesz, mivel már láncra verve, véresen várja a kivégzését. Ez Brandon bűnbánó tekintetével kísérve meg is történik, és jó durva. Cromwell elégedett magával, már írja is a beszámolót dicső intézkedéseiről. Francis megérkezik Franciahonba, ahol nézegeti kicsit a csajokat, közben megtudja a király képviselőjétől, hogy Pole-nak szabad mozgást ígértek, ezért nem adhatják ki. Sőt, már tovább is engedték Olaszországba, ahová persze Francis és kísérője, Thomas Seymour majd jól utána megy. A nejével turbékoló Henriket a spanyol követ zaklatja, aki talált egy férjjelöltet Máriának, a vidám felség kicsit poénkodik rajta, aztán nem is marasztalja tovább. Chapuys a hercegnőnek is beszámol a számára kiválasztott tökéletes ifjúról, és a leírás olyan jól sikerül, hogy Mária egy pillanatra megfeledkezik magáról, és kislányosan elmosolyodik, de aztán észhez tér, és a jó Aske sorsán kezd keseregni.

Henrik megparancsolja az egyházi vezetőknek, hogy tartsanak ülést, és határozzanak végre az anglikán egyház alapvető hittételeiről, mert az nem járja, hogy mindenki csak prédikál össze-vissza. Közben Jane-hez riasztják, de nincs semmi gond,- még - csak a gyerek rugdos. Brandon a kisfiával horgászik, és halott embert lát, akit a gyerek nem, pedig a horrorfilmekben ez pont fordítva szokott lenni. És lám, milyen gyorsan szalad az idő, Jane már el is kezd vajúdni, amitől mindenki totál be van tojva, mert szülés itt jól még nem végződött. Mária és Lady Misseldon az ágy mellett drukkolnak, Henrik félrevonulva imádkozik, a hírnökök az alattvalókat tájékoztatják. Edward baba csak nem akar előbukkanni, ezért a dokik már ijesztő szerszámokat készítenek elő, és Henrikkel is közlik, hogy ha így megy tovább, bizony választani kell, gyerek, vagy asszony.

Az utolsó pillanatban végre felsír az egészséges kisfiú, amit Henrik el sem bír hinni. „Ennyi gyötrelmes év után végre megcsináltam! Juhééé!” Kezdődhet a buli, tűzijáték, részegedés, meg pár gyengéd pillanat Henrik és legújabb – egyben legfontosabb – utódja közt. Mindenki reménykedik, hogy őfelsége talán egy ideig nem lesz totál elmebeteg. Edwardot megkeresztelik, és kap egy csomó menő címet is, amit egyelőre nem értékel különösebben. A boldog idők azonban gyorsan véget érnek, a királyné ugyanis elkezdett haldokolni, és mint azt tanulmányainkból tudjuk, nem fogja félbehagyni. Henrik még könyörög egy kicsit, hogy ne haljon meg, de Jane nem engedelmeskedik. Lesz még itt idegbaj bőven…