Jim távozott a múlt héten, innen folytatjuk. Sabrina örül, hogy maradt, a fiúk megválnának Roberttől, nincs új a nap alatt. Másnap reggel Robert még mindig hiányzik, de ezt igazán senki sem bánja. Az étkezőben a csapatok gyanúsan méregetnek egy letakart bazinagy valamit, aminek fontos szerepe lesz a mai kihívásban, ami a szakácsok kreativitását hivatott tesztelni, a következőképpen: adott a letakart valami, ami egy kaszinó kockaasztala, meg két 12 oldalú kocka (ami persze nem kocka, de csak nem írhatom, hogy adott két dodekaéder), minden oldalán egy betűvel. Mindenki dob egyet, az adott betűvel mond egy alapanyagot, végül lesz 5, ezekből kell kreálni egy ételt. Gordon felhívja mindenki figyelmét, hogy fontos, hogy az alapanyagok azért passzoljanak egymáshoz, mert ha nem muszáj, inkább nem enne dijoni mustáros sült banánt. Természetesen a fiúknál valaki kétszer dob, hiszen eggyel kevesebben vannak.

A lányok kezdenek, ügyesen választanak hozzávalókat, szépen és okosan építették fel az ételüket: nyúl (ami Sabrina szerint puha és cuki, ezért biztos finom is), zöldbab, krumpli, fokhagyma és sonka. Elégedettek, Dave meg irigykedik, hiszen ezekből klasszikus, finom étel születhet.

Öt nap Zéró óráig. O’Neill tábornok érkezik reggel a Parancsnokságra. Walter kávéval fogadja a liftnél, és rögtön darálni is kezdi a programot. A CSK-8 egy földönkívüli növényt akar haza hozni, eligazítást kell tartania a CSK-2-nek, illetve át kell néznie az eddig halogatott személyi aktákat. Ezenfelül dekorációról kell döntenie és jóváhagynia a büfé menüjét. Kemény nap lesz. Az irodájában Mark Gilmore, az új segédje várja, akit ugyan nem kért, de Walter szerint szüksége van rá. Hammon tábornok választotta a fickót. Eddig a CIA-nál volt, és ha már itt van, O’Neill gyorsan a nyakába is varrná az akta olvasgatást, de sajnos nem lehet. Walter nem szeret titkár lenni, mert nagyon örül, hogy Mr. Gilmore itt van. A fickó amint magára marad, megereszt egy telefont valakinek arról, hogy elfoglalta a helyét és O’Neill semmit nem gyanít.

Délután a tábornok a dekorációt próbálja megválasztani, majd az egészet Walterre hagyja, és inkább fogadja Hammond telefonját, akit továbbra is tábornoknak szólít, mert a szája nem áll rá a George-ra. Eligazítás következik a CSK-1-el, aminek az a vége, hogy másnapra halasztják Anubisz egy feltehetően elhagyott, és Baal által még fel nem fedezett bázisának felderítését, mert O’Neill nem akarja régi csapatát a CSK-3 támogatása nélkül elereszteni. A bázis vezetése macerás dolog, a tábornok már rohan is, mert valami idegen fejesek érkeztek tárgyalásra.

Minek kellenek ezek az előző rész tartalmából mutogatások a sorozatepizódok elejére, engem nemcsak hogy rendkívül untatnak, de néha még fel is basznak, amikor például az első évad ötödik részében már hetedszerre látok egy jelenetet, mint most. Mondjuk a főcímeket is mindig pörgetem, és hogy ezt leírtam, már értem, miért nincs tévém. Ennyit az önanalízisemről, remélem, mindenkinek annyira érdekes volt legalább, mint a rész első 38 másodperce nekem. Washingtonban vagyunk, hajnali fél kettő, ilyen korai órákban ne is lepődjön meg senki, hogy nem érti, mi a fenéről van szó Wedeck és Szépfiú között, elég látni, hogy Wedeck haragos. Mark telefonál, a jó hírét nálam eltehetné délelőtt tízig, amit a valakivel elkezd megosztani, ahogy beszállnak a kocsiba. Wedeck, Demetri, Vreede, Benford csitt csatt bumm, csukódnak az ajtók, egy nagy fekete terepjáró, olyan igazi fasznövelő gumija csikorog és egy nagyobb csittcsattbummal beleszáll az ügynök-szállítóba. Ha mindez nem lenne elég, Wedecknél valszeg haragosabb ázsiaiak bújnak elő a sötétített ablakok mögül és kérem, ne törődjünk a ki nem nyílt légzsákokkal, mert legalább a biztonsági övek kicsatolását halljuk, mielőtt az egyik marcona meghúzná a ravaszt, oszt repül darabokra a kocsi, lehet izgulni, hogy ki volt a gyorsabb: négy FBI ügynök, vagy egy gránátvető. Főcím.

Persze az egész cold open nagy parasztvakítás volt, ugrunk 39 órát vissza, majd negyven perc múlva megtudjuk, hogy maradt-e valaki életben a parkolóházban, vagy egy wtf-al van dolgunk. Fehér Ház alagsorában Wedeck kivételével ott ácsorognak mit sem sejtő ügynökeink, hazugságvizsgálóval történő kihallgatás folyik itt, nahát. Vreede és Szépfiú sztoriját hallgatjuk párhuzamosan: mindkettő úgy látta a kitekintésében, hogy nincs más az épületben. Mark az irodájában baszkolódott a táblával, ezt a sztorit unásig ismerjük, aki itt érdekes, az Vreede, aki épp indulóban volt és vészkijáraton át távozott. Talán azért, mert már késő volt, nem tudja az okát biztosan, senkit nem látott. Nem úgy, mint Mark, fegyveres bohócmaszkosok, és úgy tűnik, az igazat mondta, mert ahogy később csacsog Szakállal (aki Benfordék garázsajtaját meg riasztóját szereli épp), azt mondja, nem gondolják árulónak. Mert valakit annak gondolnak? Hol van itt a kutya elásva? Oliviának más dög szaglik, nem ez a kutya, hanem az alkoholista. Meghallja, ahogy Aaron egy washingtoni AA klubot ajánlgat a férjének, nem érti, miért értené, ha nem is áruló a férje, azért hazudni tud. Vreede és Noh bizonyítékok felett csacsognak, amik valami bizottságnak kellenek, mert Wedeck - aki mint megtudjuk, valamikor itt élt, fél, hogy megvonják tőlük a támogatást. Heh?- mondhatnánk, de izgalomra semmi ok, majd összeáll a kép, de addig nézzük, ahogy Wedeck macinaciban kosarazik egy fickóval, aki a Harvardra járt és nagyon izzad.

Nu, Dániel mocsaras kertjében már csak három büdöske maradt, Editnéni a kanca, Andrea a Megpocsíkolt meg Tünde, akit lehet megdugott Dániel, csak nem vette észre. A ma esti nagy csörte elé sikerült csak összeszedni a múlt heti eseményeket, de jobb későn Benkő, mint Pákó hamar szerintem. A villa külső képével nyitunk, majd Pinainas hozza az új levelet Benkőtől, nehéz próba jön, mondja az amorózó narrátorhangja, és hatásszünetet tart, picit, de éppen eleget, hogy átvillanjon a fejemen a szobában hanyatt fekvő, vájárnak öltözött trió képe, amint éppen a bal lábukkal egy-egy Dánielre hajazó ébenfa szobrot pörgetnek, de nem, nem ez a feladat, csak őszintének kell lenni. Nabazmeg, alábecsültem Benkőt, ez sokkal keményebb.

Az “...of Love” -műsorokban a végén, amikor már csak 3-4 delikvens van, akkor jönnek a családtagok és derülnek ki dolgok, eddig még egyetlen ilyet sem láttam anélkül, hogy legalább egy ribancnak ne lenne pasija vagy érvényes házassága, és ugye a Blikknek köszönhetően már megtudtuk, hogy Tündikének van csávója, élő, lesz itt sértődés majd. Dániel közben a kamerába ideológiát kreál a húzásnak, hagyjuk már, ennek így kell történnie. Editnénihez a lánya és a mama érkezik, szegények, most már tudják, mekkora marhaságot csináltak, hogy a falu kiátkozta őket. Andrea, a Megpocsíkolt is szülőt kap, fantasztikus meglepetés, mondja, és szemmel láthatóan meg van rendülve kissé. Tünde, amikor a meglepetés szót hallja, már tudja, hogy ki van vele baszva, az arcán rajta minden érzelem, mint a boszorkányén a Gyaloggalopban, lebuktam bazmeg.

Menekülés, futás, szabadulás, de olyan, hogy még David merlini is megirigyelné. Halál, vadállatok, ketchup a sebeken, móka és kacagás az egész családnak!

Egy koponya, ami lyukas. Ian ügyesen ki is szúrja, és az ilyesmi nem jó dolog. Mármint a lyukas koponya, nem az, hogy Ian észreveszi.

Nyitás, hőseink ott vannak, ahol az előző részben hagytuk őket: az ősemberek kezében, a Cave of Skullsban, mellesleg meg hatalmas bajban. Ébredeznek, s míg a Doktor sajnálkozik, addig Ian ügyesen kiszúrja a közelben a rengeteg koponyát, amik tetején öklömnyi lyukak vannak.

Luke és a többiek kicsit megtréfálják Jasont, ami valóban ütősre sikeredik művérrel, ál-hullákkal, vámpírtámadás-imitációval. Jason nem nevet, inkább kiüti a köcsögöt, amin nem csodálkozom. Jessica és Hoyt első közös éjszakája csúnyán félbeszakad, mikor beront a ház ura és igen udvariatlan stílusban kidobja a fiatalembert. Hoyt tisztességes szándékait bizonygatja, de nem Jessica ártatlansága forog itt veszélyben, inkább a csillogó szemű ifjú élete. Legalábbis Bill szerint. Lezajlik egy kissé szokatlan „apa-tinilány” párbeszéd, majd Sookie és Bill kettesben marad. Sookie szerint Jessicát is magukkal kéne vinniük Dallasba, amibe a férfi is beleegyezik, szóval együtt utazik a kis család.

Sam Daphne társaságában élvezi az éjszakai természet nyújtotta szabadságot, majd újból megcsodálhatjuk a nő hátán látható gyanúsan ismerős karmolásnyomot, amikor kimászik a tóból. Sam is furcsállja a sérülést, de valószínűleg egyelőre nem fog rákérdezni. Tara úgy dönt, elfogadja barátnője ajánlatát, és hozzáköltözik, Maryann pedig láthatóan nem örül a felismerésnek, hogy a Sookie még életben van, meg annak sem, hogy Tara elhagyja. Azért megőrzi zavarba ejtően nyájas hippi arcát, de ennek ellenére Tarában az a gondolat motoszkál, hogy valami nagyon nincs itt rendben.

Nagy karácsonyi hangulat van a Házban, House éppen kihajítja a kukába az ajándékait, még azt is, amire az van írva, hogy „Greg, erről te jutottál eszembe” (WTF?), Cuddy meg szállítja az aktuális esetet, és cserébe kap pár keresetlen célzást arra, mit keres itt, pláne ilyen hangsúlyos dekoltázsban. Csak a munkáját végzi, mondja ő. House szerint ez persze kamu, sokkal inkább szexuálisan rá van indulva valakire a diagnosztikán, mondjuk Taubra, mire Cuddy közli, hogy ez esetben Taub dugja fel magának a gigantikus egóját, ő meg lelép. Eset is van, 16 éves gimis lány, akit a társai szanaszét szívatnak, Kutner szerint azért, mert stréber, érdekes, hogy nem is a növendék bálna alkata miatt, mondja House. A lány egy iskolai ünnepségen lett rosszul, pont miközben a többiek az aktuális alázást végezték, logikus következtetés, hogy akkor már be is adtak neki valamit ezek a kis rohadékok. Csapat majd utánajár, közben meg agyalhatnak azon, ki lehetett a titokzatos ajándékozó, aki Gregnek szólítja a mestert, és élve megússza ezt.

Chase és Kutner (dream team!) beterelte az egész osztályt a műtőbe, nézzék csak végig, milyen véres és rettenetes operáción kell átesnie az osztálytársuknak a faszságuk miatt, lehet kiköhögni, mit vetettek be vele, és felveszik mindehhez begyakorolt szigorú dokibácsi arcukat. (amin persze bárki, aki kicsit is ismeri ezt a kettőt visítva röhögne.) Fiatalokra hat a bűntudat-tréning, az egyik már énekel is, varázsgombát adnak a hetibetegnek, de hát ők is éltek vele, mégsem lett semmi bajuk. Dokik mennek megnézni a gombát, ha meg valaki bocsánatot akarna kérni az osztálytársnőjüktől, egy harmadik emeleti kórteremben megtalálja. Mert aki a műtőasztalon hever szétnyitott hassal, csak egy random páciens, ráadásul férfi. Követelem Chase és Kutner előléptetését.