Ott hagytuk abba, hogy Eckhardt asszisztensnője befeküdt a teljesen elázott seriff mellé az ágyba. Most masszírozni kezdi a férfi hátát, és egy kölnisüvegből valami folyadékot ken mindkettejük ajkára. A seriff közben felébred, bár továbbra is félálomban van és atom részeg, a rajta lovagló nőt Josie-nak hiszi. Aztán a nő egy fojtózsinórt ránt elő, megpróbál végezni a seriffel, dulakodnak. Végül nagy nehezen, férfias ökölcsapásokkal és egy kupával hadakozva a seriff kerekedik felül, kiüti a számára egyébként teljesen ismeretlen támadóját.

John valami műszerrel babrál, amikor a „szobapincér” bekopog hozzá. Kiderül, hogy Audreynak tényleg nem derogál ez a munka sem, pedig a recepciós fickó erre tippelt korábban. Persze a lány leginkább az új szerelmét akarta így meglepni. Megy egy kis szerepjáték, szempilla rebegtetés, aztán John Audrey nagyapját idézi: „ha kalapácsot hozol, szöget is hozzál”. Pár bók után megbeszélik, hogy este randiznak, vacsoráznak, meg ami még jön.

A seriff végre munkába állt, bár fájlalja még a fejét. A fogda előtt beszéli meg Cooperrel a rá támadt nő ügyét. Számára rejtély a támadás, Cooper kizárásos alapon arra tippel, hogy Eckhardt féltékenységből adta ki a parancsot. Mellesleg hősünk két lábon járó füveskönyvként a másnaposságra is tud gyógyírt, azt javasolja a seriffnek, hogy paradicsomlevet, kagylót, borjúvelőt, gesztenyeszószt, pecsenyemártást, lángost és szardíniát egyen egyszerre. A seriffben ezek hallatán már mocorog is a róka koma, sietve megcélozza a mellékhelyiséget.

Pár perccel később, a seriff irodájában Hayward doki egy bonsait csodál meg, Cooper pedig szódabikarbónával fogadja a rossz állapotban előkerülő seriffet. A növény a kísérőkártyája szerint Josie ajándéka volt a seriff számára. A doki beszámol róla, hogy Earle meglátogatta a lányát, és elküldte a következő sakklépését: „huszár üti futót B3-mon”. Ismét befut a nagyothalló Gordon, és átnyújtja Coopernek Earle aktáját. A kamera ráközelít a bonsaira, aztán Earle-t láthatjuk a kunyhóban egy táskába épített szerkezettel. Nyilvánvalóvá válik, hogy ő küldte a növényt Josie nevében, és be is poloskázta. Gordon rámutat, hogy amikor Earle begolyózott, haloperidolt szedett, akárcsak a félkarú Gerard. Az aktából az is kiderül, hogy az FBI 1965-ben „kölcsönadta” Earle-t a légierőnek. Ahogy Briggs őrnagy, úgy ő is részt vett a Kék Könyv Katekizmusa fedőnevű, ufók után kutató vizsgálatban. Gordon ez után az evésre tereli a szót, a bonsait látva pedig viccesen beleüvölti a növénybe, hogy „BANZAI” – Earle a rendszer másik végén majdnem megsüketül ettől. Végül Gordon visszaadja Cooper FBI-os jelvényét egy új pisztoly kíséretében.

Earle dühöng, hogy Cooper nem tartja be a játékszabályokat. Eszelősen vihogva megkever egy kártyapaklit, amiből Leóval három lapot húzat. Felfordítja a lapokat: három dáma, mindhárom arcára egy fényképdarab van ragasztva, „Donna királynő, Audrey királynő, Shelly királynő”. A következő húzásnál Leónak a királyt kell megtalálnia, sikerrel jár, a lapon Cooper fotója díszeleg. Végül Earle Leo füle mögül elővarázsol még egy lapot, a „szívkirálynőt”, ezen még nincs fotó. Lerakja a Miss Twin Peaks szórólapra, és közli, hogy a verseny győztese „meghalhat egy fejedelmi kivégzésen”.

Donna titokban követi a tolószékes anyját a szállodába. Mike és Nadine éppen most jelentkeznek ki, már kevésbé óvatosak, üdvözlik Donnát, nagyon jól telt az éjszakájuk. Donna Audreyt keresi, megpróbálják kitalálni, hogy milyen kapcsolat lehet a szüleik között. Audrey bevezeti Donnát a falak közti rejtekhelyére, onnan leskelődnek, igaz az irodában folyó jelenetnek csak a legvégét csípik el. Eileen vissza akarja adni Ben leveleit, amiket 20 éve őriz. Megtudjuk, hogy egykor valóban szeretők voltak, és Ben megbánta, hogy nem maradtak együtt, most újra szeretné kezdeni a kapcsolatot. Eileen, bár mozgáskorlátozott, határozottan tér ki a férfi csókjai elől. Témát váltanak. Ben rákérdez, hogy Eileen „elmondta-e neki”. A nő nem tette meg, és nem is áll szándékában, reméli, hogy a férfi is távol tartja magát „tőle”. Noha nem nehéz kiszámolni és kihámozni, hogy miről van szó, a lányok egyelőre nem értik, Donna mindenesetre a dolog végére akar járni.

A zsaruk megérkeznek a bisztróba, most Gordon adja elő az ő másnaposság elleni receptjét: nyers hús nyers tojással és szardíniával, Tabasco és Worschire szósszal ízesítve. A seriff futólépésben ismét célba veszi az illemhelyet. A két FBI-os leül, Gordonnak megtetszik Shelly, azt harsogja, hogy „azt a szobrot juttatja eszébe, azt a karnélküli babát” (a Milói Vénuszt). Nem is halogathatja a dolgot, ráhajt a nőre, kávét rendel, bemutatkozik, és kiabálva udvarolni kezd. Shelly halkan leinti, hogy nem kell kiabálnia, Gordon pedig, mintha csoda történt volna, Shelly hangját tökéletesen meghallja, e felett örvendezik. Közben Cooper szalvétára rajzolgat, Briggs őrnagy és Tuskó Lady jelét próbálja kombinálni. Aztán felfedez valamit az ablakon túl, csatlakozik hozzá a seriff és Annie is, azt találgatják, hogy milyen madarat látnak. A seriff rákérdez, hogy a pincérnő mit ajánl másnaposságra. A válasz egy volt apácától nem is annyira meglepő: „absztinencia és ima”. Cooper és Annie nagyon egymásra mozdulnak, mindenféléről beszélgetnek, a fülig szerelmes Cooper még egy harmatgyenge viccet is elsüt, amin csak ketten nevetnek önfeledten. Végül Annie a rajz láttán megjegyzi, hogy eszerint Cooper járt a Bagoly Barlangban. A seriff is megerősíti, hogy van egy barlang, ahol pont a kombinált rajz látható. Cooper természetesen meg akarja látogatni.

Donna átnézi a napi postájukat, akad levél („levelet kaptam life”), Miss Twin Peaks szórólap és a lány nagy örömére egy képeslap is Jamestől, San Franciscóból. James jó döntésnek tartja, hogy lelépett, jól érzi magát, még lemegy Mexikóba, aztán hazajön, és mindent elmesél a barátnőjének. Előkerül a doki is, örül a lánya örömének. Donna rákérdez, hogy az anyja honnan ismerheti Bent. A doki azt állítja, nem tud róla, hogy ismernék egymást. Donna tovább köti az ebet a karóhoz, elmondja, hogy látta Bent az anyjánál és az anyját is Bennél. Erre a dokinak „eszébe jut”, hogy a felesége a környezetvédelmi kampányban segít Bennek. Donna átlát az apján, tudja, hogy csak vetít, de nem veti a szemére. Ekkor csenget egy futár, Donna veszi át a küldeményt, egy nagy csokor vörös rózsát, amit kártya nélkül küldött valaki az anyjának. Donna az apjára néz „na, látod, hogy igazam volt, sántít itt valami” tekintettel, a doki megadóan sóhajt, nem sikerült elmismásolnia a dolgot.

Audrey levesz egy könyvet a könyvtár polcáról, keres benne valamit. Egy könyvébe belefeledkezett, ősz, körszakállas, szemüveges, pipázó fickó (természetesen Earle egy újabb álcája) pedig „véletlenül” beleütközik, majdnem fellöki. Az illendő bocsánatkérés után szóba elegyednek, megtudjuk, hogy Audrey a polgári engedetlenség témájába ásta bele magát. Earle, miután kijelenti, hogy „az engedetlenség az ifjúság kötelessége”, elárulja, hogy egyetemi tanár, és a költészet a szakterülete. Nem is akadhatna jobb személy a verses feladvány megoldására, Audrey átadja neki az összerakott verset. Earle felolvastatja a lánnyal, aztán kijelenti, hogy: Shelley. Ide becsempésztek az alkotók egy apró Shelley-Shelly poént, aztán Earle úgy bókol Audreynak, hogy a verset szavalva egészen olyan, mint egy királynő.

Annie talál a bisztró pultján egy Miss Twin Peaks szórólapot, elmereng rajta, Shelly pedig ugratja, hogy nem akar-e benevezni. Egyelőre még túl nagy ugrásnak érezné, de elmondja, hogy a zárda nem volt olyan, mint egy börtön, követték a világ eseményeit, tehát ne kezeljék annyira csodabogárként. Ugyanakkor az, hogy férfiak között van, a hosszú, önkéntes száműzetés után valóban új számára. Innen Cooperre terelődik a szó, Annie szeretne többet tudni róla. Shelly észrevette, hogy Cooper hajt a nőre, így szerinte komoly esélyei vannak nála. Erre persze Annie zavarba jön, és tagadja, hogy vonzódna a fickó iránt. Természetesen tudja ő is, Shelly is, mi is, hogy ez nem így van, sőt a seriff is kiszúrta a kölcsönös vonzalmat.

Andy Lucy pultja előtt gyakorolja a hegymászást. Vicces a jelenet, először egy kötél esik le a plafonról, Lucy kamillázik, hogy mi lehet, aztán érkezik a himbálózó Andy is. Lucy megköszöni, hogy Andy kimentette az előző részben látott „nyestlázadásból”, most Andy szénája áll jobban, azt a felfordulást Dick számlájára írta. Andy a nő kérdésére elmondja, hogy a felszereléssel barlangászni mennek. Cooper is készen áll az indulásra, benéz a seriff irodájába, aki éppen most kapta meg telefonon Pete-től a következő sakklépésüket: beáldoznak egy gyalogot, ami után üthetnek egy futót. Egyetértenek a lépésben, és indulnak a nagy expedícióra.

Johnny (Ben fogyatékos fia) a szokásos indiánjelmezében vadászik műanyag bölényekre. Ben ezen elmélázva Audreyhoz intéz egy komolyabb beszédet, ezúttal répát csócsálva. A tanmese arról szól, hogy John F. Kennedy azért vitte magával az öccsét a Fehér Házba, mert bízott benne, hogy mindig őszinte lesz vele, akkor is, ha ez neki nem esik jól. Audrey rákérdez, hogy az apjának is ilyen jó-e a kapcsolata az öccsével, Ben pedig bevallja, hogy inkább a lányát szeretné ilyen bizalmasaként maga mellett tudni, és majd az utódjaként látni. Audreyt meggyőzi a megindító beszéd, apa és lánya egy csapat. Ekkor kiderül, hogy Ben nem véletlenül hozakodott elő a dologgal, van egy sürgős feladata Audrey számára, akinek egy óra múlva már a reptéren kell lennie. Ez a lányt kicsit lelombozza, hiszen más tervei voltak estére, de azért indul. Ekkor lép be John, ő sem örül, hogy a randi elmarad. Ben a jóságról, a jóságra való törekvésről és a jóság elsajátításáról filozofál. Mióta védi a környezetet, jónak érzi magát, de tudja, hogy előtte önző, becstelen, rossz volt. John tanácsa az, hogy Ben hallgasson a szívére, mindig legyen őszinte, és a legnehezebb igazsággal kezdje. John ugyanezt az utat követve rögtön be is vallja, hogy szerelmes Audreyba. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy Ben begurul, de John szinte családtag, minden tekintetben jó parti, ha szeretik egymást a lányával, mi baj származhat belőle, ezért Ben, mint egy szivart, átnyújt egy másik répát Johnnak. Az örömhírre „szivaroznak” egyet.

Este van, a csapat (Cooper, a seriff, Sólyom és Andy) most ér a Bagoly Barlang mélyére. Sólyom előadja, hogy sráckorában sokat lógott itt, ahogy feltehetően minden generáció ifjúsága. Ugye Annie is célzott rá, hogy járt itt, és friss sörösdobozok is árulkodnak az utánpótlás gyakori látogatásairól. Pár lépés után megtalálják a barlangrajzot, ami kicsit bővebb, mint Cooper ábrája, tűzcsóva van a tetején. Hirtelen egy bagoly kezd el veszettül repkedni, Andy megpróbálja egy csákánnyal leütni, de csak a falat találja el, pont a tűz motívumnál, ami erre felizzik. Beindul valami ősi gépezet, a falból kiesik az egyik rombusz alakú rész, a mögötte feltáruló lyukból pedig egy rúd jön ki, a végén egy újabb primitív ábrával. Cooper nem tudja, hova vezeti őket mindez, de biztos benne, hogy csodálatos és egyben különös helyre: „barátaim, a végzet és a véletlen döntő szerepet játszik az életünkben”.

Annie most próbálgatja a zárdán kívüli életet, betér a szálloda éttermébe, rumot rendel. Cooper ekkor tér vissza a barlangból. Mielőtt felmenne a szobájába, meglátja a magában iszogató nőt, és csatlakozik hozzá. Annie, amikor ismét észreveszi, hogy Cooper tekintete a csuklóján levő sebhelyre tévedt, bevallja, hogy „egyszer csúnyán megjárta, és nem akarja, hogy újra megtörténjen”, de ennél bővebben nem szeretne még beszélni a dologról. Cooper meghallgatná, segítene neki. Annie pár rossz tulajdonságával (makacs, akaratos, furcsa) próbálja ügynökünket elijeszteni, aki viszont kitartó.

Earle is megérkezik a Bagoly Barlangba. Felfedez egy újabb dolgot, valahol a barlang tetején is van egy rajz, ami a rúdon levő ábra fordítottja. Earle ennek megfelelően elforgatja a rudat. Erre a fal elkezd remegni, a beszorult csákány is megmozdul, és sok törmelék omlik le a fal előtt.