Egy rendőri rajtaütés közepébe csöppenünk. A kommandósok egy székhez kötözött fiatal lányt találnak félholtra verve, aki két nyögés közepette bekötött szájjal elactivityzi nekik, hogy a támadója még a házban van. A rendőrök a betörő nyomába erednek, akit meg is találnak az egyik szobában, amint épp az ablakon készül kimászni. Dobja le a fegyvert, forduljon meg lassan, mondják a szokásos szöveget a fickónak, aki látszólag megadva magát engedelmeskedik a parancsnak. És ekkor nézünk bután: az elkövető nem más, mint a vérben úszó Dean…
Egy héttel korábban „folytatjuk” az eseményeket. Sam és Dean Bisbee felé tartanak, pihenő közben Sam stanfordi haverjaitól kapott e-mail-eket olvassa. Dean meglepődik, hogy Sam-nek még vannak barátai, akikkel tartja a kapcsolatot, mert ilyen munka mellett az embernek nem nagyon lehetnek közeli barátai – ahogy neki sincsenek. Sam persze nem mondta el a haveroknak a teljes igazságot arról, mit csinál (bátyámmal utazgatok), így nem csoda, hogy még páran szóba állnak vele. Például Rebecca Warren, aki arról ír Sam-nek, hogy a testvérét, Zach-et gyilkossággal vádolják. Állítólag megölte a barátnőjét, amire kétségbevonhatatlan bizonyítékok is vannak, de a lány hisz az ártatlanságában. Ahogy Sam is, hisz ő ismeri Zach-et – ja, ahogy ő is téged, poénkodik Dean.