Az elképzelhető legdrámaibb Tábor ígéretével rémisztgetett múlt héten az előzetes. Ha az nem is volt, az RTLKlub tett róla, hogy most legalább egy hétig csámcsogjanak az irodában a kávéfőzőre várva meg a fodrászszalonokban a pletykafészkek, mert milyen már az, hogy a mentorok nem tudnak számolni, na de erről majd később. Egyelőre 130-an érkeznek a Thália színházba gurulós bőröndökkel, mert sehol nem lehet Magyarországon 130 embert olyan istenien táboroztatni, mint a Nagymező utcában, bocs, hogy ezt a bőröndözést hangosan kiröhögöm. Mentorok érkezését velőtrázó irányított visongás fogadja, na így kell örülni négy szadista állatnak, akik most egy héten keresztül szívatni fognak titeket, nem válogatva az eszközökben. Geszti megint fokozza a hangulatot az „itt van a teremben az idei X-faktor győztese" mondattal, ez már tavaly is emelte a pulzusszámot mindenkinél. Első feladat az, hogy a versenyzők 5-6 fős csoportokba rendeződnek (nem önkéntes alapon persze), és egy napjuk van felkészülni egy olyan dalból, amit a rendezők választanak ki számukra.

Nórika szerint ez fokozottan nehéz feladat, mert könnyen lehet, hogy a versenyző ki nem állja azt a középszar popslágert, amit a nyakába varrnak; arról az öt ellenfélről nem is beszélve, akikkel együtt elő kéne adnia azt, de ezt már csak én teszem hozzá. Gyors vágásokban készülődő énekeseket, és púderfelhőben eltűnő – de megállás nélkül okoskodó- mentorokat látunk, majd jön az első csapat a színpadra. Herkuleses Meggyes Csaba is köztük van, meg a disszonáns testvérpár, a jóarcú sráccal és G.I. Jane-nel, plusz két ismeretlen arc, akiknek öt percet nem adok, és kipottyannak. Most még nem születik döntés, sőt, még azelőtt leterelik őket a színpadról, hogy a mentorok összedugnák a fejeiket, és elkezdődne az obligát veszekedés, „nekem ez nagyon tetszett, te meg menjél fülvizsgálatra" hangnemben.

Ismét eltelt egy hét, ez alatt szerencsésen tisztázódott a Hányásgate, cowboy lelkületű versenyzőnk nem állította, hogy ő szerezte az ominózus romantikus balladát, de azt sem, hogy nem, megint volt miről beszélni. Ez meg már a 4. válogatás a 3. X-faktor szériában, aki ebben sem talál olyan figurát, akinek drukkolna, az már nem is fog, mert ez az utolsó adag, mostanra már láttuk ám az idei nyertest is. Nyitómontázs a szokásos, fülsértő racsításokból összeollózott dobhártyagyilkolás, Nórika arca fintorba torzul, mentorok okoskodnak, és mindenféle közlekedési eszközzel jelentkezők száguldanak a Campona felé, indokolatlan mennyiségben. Geszti szerint idén érdekesebb arcok gyűltek össze, mint tavaly, Keresztanyu meg azt mondja, hogy őt egy jobb produkció arra sarkallja, hogy mindenét odadobja, ez annyi síkon értelmezhető, hogy inkább bele sem megyek.

Harmadik X-faktor válogató jeles alkalmából Magyarország összes színitanodája és vidéki művelődési háza összefogott, és ráeresztette az RTLKlubra azokat a színészeit, akik túl hangosan énekelnek a kórusban és ezzel ellehetetlenítenek minden jelenetet, pedig csak érvényesülni szeretnének. De ez még csak később lesz, először is meg kell nézni megint egy kis montázst a múlt hét legpusztítóbb produkcióiból, meg eltaláltabb mentorbeszólásokból, pár okosság, és kezdünk. Keresztanyu azt nyilatkozza, hogy jó előadást az nyújt, akibe ő két perc alatt beszeret, MalekMiki meg azt, hogy ő az X-faktor önjelölt ízlésrendőre Ezt nem úgy kell érteni, hogy aki Crocsban, szandálzokniban, vagy neadjisten ribancrendszámmal érkezik, azt meghallgatás nélkül kihajítja, hanem zenei vonatkozásban nem tűri az ízléstelenséget.

Második X-faktor válogató, és hogy véletlen se gondoljuk azt, hogy mondjuk az első évad döntőjében vagyunk, most gyorsan vissza is játsszák nekünk a múlt heti etap emlékezetesebb pillanatait, elsősorban a szarokra koncentrálva, pedig elég volt abból egyszer is. A hangerő még mindig velünk van, mentorok okoskodnak. Feró pl. azt mondja bele a kamerába, hogy hagyni kell az embereket énekelni, mert az jó nekik, de ha nincs hangjuk, akkor csak csukott ajtók mögött, mert az meg másoknak nem jó, pl. a felesége is énekel néha, idézi fel házassága legsötétebb pillanatait a Rocklegenda. Máris kezdjük a műsor érdemi részét, Nórika levadászik egy ikerpárt a várakozó csőcselékből. Az a legjobb bennük, hogy van köztük laza fél méter magasságkülönbség, és be nem áll a szájuk, de egymás mellett totálisan elbeszélve ontják magukból pont ugyanazokat a dögunalmas közhelyeket. A tehetség önmagában kevés, jól is kell kinézni, mert az éneklés már csak ilyen komplex műfaj, és aki tehetséggel született, annak felelőssége, hogy ezt meg is ossza a világgal. Ha már ilyen magvas gondolatok hangzanak el, Nóri megkérdezi az elfogulatlan szülőket, ennyire jók a csajok? Ennyire, pedig nálam keményebb kritikusuk a világon nincs, mondja apuka álszigorral, hát lássuk azt a felelősségteljesen profi produkciót.

Mentoroknak is bemutatkoznak rögtön, pofáznak megállás nélkül, de úgy, hogy képtelenség követni, mert egyiket sem érdekli a legkevésbé sem, hogy rajta kívül egy másik ember is beszél vele egyidőben. Geszti meg vérbeli troll módjára még bátorítja is őket, és mindenféle kifejtendő kérdéseket tesz fel, ahogy elnézem, Feró most csekkolta, nem lapul-e dugi pálinkakészlet az asztal alatt. A magasságkülönbség azért van, mert kétpetéjű ikrek, most, hogy ezt megtudtuk, mehet is a nóta. Rihanna: Where Have You Been lesz, de annyit mondok, hogy csak a szokatlanul hangosra állított alap miatt felismerhető. A borzalmasan hamis gajdoláshoz minőségben tökéletesen passzoló koreográfia is társul, le is lövik hamarosan (ezek az ártatlanok még azt is megköszönik, hogy leállították őket), DevilNóri meg rezzenéstelen arccal belemondja a kamerába, hogy „szuper volt". Geszti a maga részéről gótikus horrornak és tömegoszlatásnak titulálja a jelenséget, lányok arcán látszik, hogy még nem érzik, hogy ez negatív kritika. Rövid úton megszabadulnak tőlük, Ferótól azért még csak begyűjtenek egy igent, ő a maga részéről remekül szórakozott. Kemény kritikus apuka totális sokkot él át a backstage-ben, EZ a mentoroknak nem volt jó? Mi kell akkor ezeknek? Na gyerünk haza kislányok, majd megpróbáljátok jövőre is, hátha addig lecserélik ezeket a töketlen süketeket is végre.

Hihetetlen, de újra itt van, már a harmadik X, először is a válogatókkal, és a kérdések egyre csak szaporodnak! Mikor tölti be a képernyőt az első Csudálatos Táblagép és/vagy Spar reklám? Mikor fogja először elbőgni magát Keresztes Ildikó? Eljutnak a verseny feléig a csapatok? Lesz minden adásban Tóth Gabi? Idén végre rájönnek, hogy egy zenei tehetségkutatóban élőzenét alkalmazni nem árt? Idén talál végre az RTL legalább egy használható énekesnőt? És elsősorban: van annyi jó hang/érdekes karakter nálunk, hogy tartalommal töltsön meg egy újabb X- szezont? Mert tehetségkutatóink számából erősen úgy tűnik, hogy Magyarországon az egy főre jutó tehetségek száma rendkívül magas, meglátjuk, hány emlékezetes figura kerül ki az idei etapból. Először is felidézzük a műsor már két éves magyarországi történelmét. VastagCsé, Veca, Muri Enikő meg Kocsi Tibó mondanak ilyen-olyan okosságokat, amikből az maradt meg, hogy a tavalyi nyertes szerint az X-faktor olyan, mint az olimpia, megnyered, és megváltozik az életed. Na, ez kellőképpen hatásos mondat is ahhoz, hogy betolják utána vágóképnek az RTL székház előtt hömpölygő végeláthatatlan tömeget.

Egy utolsó felvonás van még hátra a 2011-es X-faktorból, a „zene jövőjét” képviselő 12 döntős a Budapest Sportarénában koncertezett, én meg megnéztem őket, hogy még egy utolsó búcsúhogyvoltot rittyenthessek nektek, mert így teljes a kép, és így nem maradtok le erről a ráadás-etapról ti sem. Az Arénában úgy gondolták, a nagymama meg a kisunoka nem tudna/szeretne egy több mint két órás koncertet végigállni, ahol jobb esetben 10 percet szerepel a családtagja, a többin meg úgyis halálra unja magát, úgyhogy a biztonság kedvéért telepakolták székekkel a küzdőteret is. Furcsa így látni egy koncerthelyszínt egyébként, nem ehhez vagyok szokva, bár én az vagyok, aki soha nem bírta felfogni az ülőjegy fogalmának létjogosultságát, egy koncert arra való, hogy tomboljunk, és pont. Nem várattak egyébként minket sokat a szervezők, a döntősök egy elegáns fél órás késéssel kezdték meg a programot, pont jókor, mert már úgy voltam vele, hogy ha még egyszer meghallom Alicia Keys-től, hogy New Yooooork, felvágom az ereimet, tényleg nem hozott magával a DJ más számot?

Na, végre sötét lesz, pont azután, hogy kiszúrom, hogy Baricz, Muri meg Rocktenors hasonmások álldogálnak tőlem nem messze a lelátón, aztán persze rájövök, hogy ilyen cseles lesz a kezdés, a döntősök a 2 lelátó közepéről indulnak el a színpad felé, közben lehet pacsizni meg nagyokat mosolyogni a közönség fülsiketítő hangorkánja (nem) közepette. Amilyen gyorsan feltűntek, olyan gyorsan fel is szívódnak, majd egy ismerős sziluett jelenik meg a színpad közepén sejtelmes fényben, és szól a Feeling Good a nyertestől, jó választás kezdőszámnak. Kocsis Tibor nincs megszeppenve a helyszíntől meg a közönségtől, bár az utóbbi fel sem tűnik az embernek, ha nem nagyon figyel oda, mert olyan kussban ül mindenki, mintha valaki rájuk parancsolt volna, ezeknek senki nem szólt, hogy egy koncerten tapsolni, kiabálni, hangos tetszésnyilvánítások eszközeivel élni szabad, sőt kimondottan ajánlott? Na majd meglátjuk, megjön-e a kedvük később, lehet, hogy csak be kell melegedni, most csatlakozik Tiborhoz a többi 11 produkció is, és elnyomják az első közös számukat, majd egy kis Party Rock meg ugrabugra/csápolás, mármint a színpadon, közönség továbbra is csak néz, mint hal a szatyorban.

Hát akkor itt a vége kedves olvasó– és kommentelőtársaim, 2011-es X-faktor finálé, minden eldől, heves érzelmi megnyilvánulásoktól átitatott hogyvolt következik. Tegnap este (hú, de kevés alvás volt azóta) ott hagytuk abba, hogy Muri-Kocsis döntő lesz, vagyis kiderül, hogy a természetességet vagy a színpadiasságot díjazza jobban a nép. Gyors összefoglalóval indítunk, néhány flashback segítségével megnézzük, hol is kezdtük ezt az idei szériát. Mi, nézők valamikor szeptemberben, amikor még napozni lehetett hogyvoltírás közben, az énekesek meg valamikor nyáron, amikor hetekig esett az eső, és haldoklott a szezon a Balatonnál, és közben tízezrek hömpölyögtek a Camponánál. Volt azóta rengeteg könny és visítás, mentorfight és kiesés, de csak eljutottunk 4 hónap alatt oda, hogy ketten maradtak. Érkezik már Nóri, a finálét megtisztelve szép ruhában, borzas hajjal, seprűs műszempillákkal és ezüst cipellőkön, na erre megérte várni! Mentorok is ragyognak, fiúk elegánsban, Ildi meg arany testhezállóban feszít, ha esetleg valaki kevesellte volna az arany színt a színpadképből. Van tűzijáték, füstgép meg óriás csillagszóró is, amiket a mai show folyamán többször bevetnek, mint az indokolt volna, tekintve, hogy nem sokkal mutatósabb, mint egy átlagos, szülinapi tortára applikálható játék tűzijáték, ellenben büdös, de nagyon, a stúdió meg rosszul szellőzik.

Na, nem baj, ma ilyeneken nem nyafogok, ez volt az utolsó, várom már én is, hogy mi lesz, ez az igazság. Nóri azonnal színpadra szólítja a döntősöket, örömteli, hogy nem szaroznak, Tibor és Enikő elnyom valami magyar dalt duettben, amit most hallottam életemben először, de legalább a közönség máris gyakorolhatja a sikítozást. Ezek után Nóri bejelenti, hogy kapcsoljuk Nyíregyházát, Enikő már reflexből visít. Itt tegnap óta buli van, valami rejtélyes okból kifolyólag tűzoltók és mentősök részvételével, bár lehet, hogy csak ki kellett vezényelni őket a helyszínre, ha már ennyi ember zsúfolódott össze egy kis helyen, még szükség lehet rájuk, a műsorvezető meg behívta őket kampányolni. Alakul a hangulat már Lajosmizsén is, ahol egy KOCSIS-sms-ért adnak egy teát, és előkerült az őshonos teve! Sőt, tettek a hátára is egy meglepetést, méghozzá a rajongótábort vezénylő Janicsák Vecát, aki még kiskutyát is hozott, marketingzsenik világvárosa Lajosmizse. Nóri szerint csúnyán le fognak aljasodni ma mindkét városban, na de addig azért még hátra van egy s más. Mentorok is beköszönnek, Feró azt ígéri, ma bőgni fog, nehogy már mindig csak Ildi zsebelje be a kommenteket meg az internetes meme-eket az alakításaiért, most ő is fog alapanyagot szolgáltatni bőven.

Ez a hétvége az igazán kemény, 10. döntő, utolsó kieső, utolsó X-faktor döntők, és még csak szombat este van! Még egy menet hátra van vasárnap, én addig egész biztos, hogy meg fogok süketülni, mert a stúdióközönség vadabb minden eddiginél, de most már igazán felhevültek a kedélyek, mert már csak hárman vannak, mindjárt vége, és mehetünk karácsonyi ajándékokat bontogatni. Igen, ez most a szombat esti döntő hogyvoltja, a vasárnapi nagydöntőről külön hogyvoltban fogok megemlékezni, az is eseménydús lesz, megérdemli. Vágjunk bele, jön már Nóri az eddigi legrövidebb ruhában, és ha szépen fejben végigpörgetjük mik voltak eddig a repertoárban, akkor értékeljük csak ezt a teljesítményt, és ki lehet tenni a 18-as karikát is, itt villantások lesznek, keményen. Nárai műkorcsolyabajnokra vette a figurát, Hajas most finomabban bánt a zselével, mint legelvetemültebb pillanataiban, DevilNóri fülében karácsonyfadíszek csüngnek az alkalomnak megfelelően, a lábai meg felérnek Svédországig, remélem, van olyan kamera, ami be tudja fogni egy képbe.

Mentorok is jönnek, a kék a mai egyenszín, Gesztit kivéve, de lehet, hogy csak azoknak kell összeöltözni, akiknek van még versenyzőjük a mezőnyben. Szokatlan módon rögtön egy közös produkcióval indítunk, mind a 12-en benne vannak, akik döntőbe jutottak, Kocsistól Gyurcsíkig, és mindenki karácsonyfadísznek öltözött. What A Feelinggel nyitnak a már kiesettek, majd a döntősök hoznak egy-egy szösszenetet a verseny során előadott egy-egy számukból, jó hangulatú ez a kis nyitány, még akkor is ha az egyes dalok közötti kapcsolódási pontokat kereshették volna tovább is, mert nem találták meg. A végére a kiesetteket leterelik a színpadról, marad a triumvirátus, és Nóri rögtön a kezükbe nyom egy-egy CD-t (azt hiszem, az eddigi döntős dalaik vannak rajta), és Muri Enikő akkorát visít, mintha nem lett volna előre megbeszélve, hogy ez jön. Nóri nagyon kihangsúlyozza ma, hogy mennyire fontos a szavazás, „nyúljanak a telefonok után, MOST!”- üvölti a mikrofonba, és olyan mozdulatot tesz közben, mintha alsó madárfogást venne éppen valakin, és az a legszebb az egészben, hogy ugyanezt a mozdulatot egy reklámblokkal később is megismétli.

9. döntő az X-faktorban, és a Top4, amiből Top3 lesz az est végére, hova halad az idő ilyen gyorsan? El sem hiszem, hogy ez már a 9. hétvégém a show-jegyzetelés-hogyvoltozás rutin jegyében, már úgy hozzám nőtt ez a dolog, a végére meg tisztára szentimentális leszek, ha nem vigyázok jobban magamra. Lássuk, hol tartunk, múlt héten a közönség akaratának engedelmeskedve hazazavarták Verácskát, hadd tanuljon még az életről és showbusinessről egy s mást, nem is beszélve a másodfokú egyenlet megoldóképletéről, csak be kéne fejezni azt a gimit, mielőtt valakiből popsztár lesz, na. DevilNóri ördögi piros feszülős miniruhában és meglepően elfogadható frizurával érkezik, ami engem kicsit felzaklat, min fogunk így röhögni? Ildi flitteres, kiöregedett diszkócica kezeslábasa kevés lesz ide, ráadásul az ő sérója is elég szolid, bár Geszti megint bedobja az „objektivitás” szót már így az elején, ez is valami. Nóri azzal nyit, hogy az Interneten a nagy megmondóemberek (értsétek: Ti!) annyira jól tudják, kinek mit kéne énekelnie, hogy lássunk most egy kis szemezgetést a legjobb ötletekből, Numerakirály meg Delhusa a minimál-animációval mozgatott fejek alá bejátszva, ugye vettétek a lapot, vigyázzunk, mit mondunk legközelebb!

Induljon már végre a show, Miki rendeli a színpadra elsőként Tarány Tamást, persze a kisfilmet sem ússzuk meg. Ezúttal családi jeleneteket kapunk, Tarányanyu főz, szigorúan fogyókúrás rántottcsirkét! (értsd: saláta körítéssel) Majd elfelejtettem, ma is van tematika, egy dal a mentor kedvencei közül, egy meg a versenyző kedvencei közül, na ennél nagyobb szabadságot akarva sem lehet nekik adni, lássuk, mit hoznak így. Tarány Vad Fruttikat (Lehetek én is), meg szokásos stabil, megbízható produkciót, jól is van ez így, mert ütős és jó hangulatú a dolog, a Tarány Tamás Klónok Támadása című háttérvideó meg egészjópofa. Gesztinek bejött, Ildi már problémázik, múlt heti zabszemből maradt még valami, mert megint jön a Hármas Számú Sablonszöveg Kártya szépen felmondva: „úgy érzem, hogy te még mindig nem hiszed el, hogy itt vagy!” Ferónak viszont megint befigyelt egy adás előtti kocsmatúra szerintem, mert nagyon jó hangulatban van, és békében a világgal, ő elhitte, hogy Tarány elhiszi, neki tetszett, ő szereti úgy, ahogy van, szeret mindenkit, Miki örül.

Vészesen közelít a 2011-es X-faktor vége, már csak 2 hét és újra meg kell ismerkednem a szabad szombat este fogalmával. Persze addig hátra van még egy s más, főleg DRÁMA természetesen, ahogy azt tőlük megszokhattuk, és ma is van ám tematika, egy magyar és egy amerikai dal, ez így nehéz lesz, mert ez azt jelenti, hogy nincs Beatles és U2. A mostani kezdésnél már a mentorok beköszönő kisfilmjénél felkapom a fejem, Geszti azt mondja, most, hogy kiesett az utolsó csapata is, végre lesz egy objektív mentor a négyben, és hogy senki nem érezte úgy, hogy nem kéne ezt bevágni a műsorba, elég érdekes. Jön már Nóri, ebben az évadban először nem testhez simuló miniruhában, hanem kismama-fazonban, a haja meg virágnyelven retro, őszintébben viszont nyugdíjasfrizurának nevezném, némi moncsicsi-beütéssel, nem tapad a fejre, de ez meg a másik véglet, el kell kobozni Hajastól a tupírfésűt. Mentorok egységesen padlizsánszínben feszítenek, és Feró szólítja cukiságdíjas versenyzőjét, vágjunk bele a műsorba.

A kisfilmjében Verácska kikéri magának, hogy őt cukinak nevezik folyton – mondja ezt talpig babarózsaszínben, tüllrózsával a fején. Hogy ezzel az imázzsal végleg leszámoljon, fotózásra megy Nánási Pál (ismertebb nevén Mr. Ördög Nóra) stúdiójába, a Sugar Shop teljes árukészletével körülvéve. Ő bizony nem egy cukimuki kislányka, és erre kéne hogy rácáfoljon a fotósorozat, amiből a miheztartás végett most be is teszek egy jellegzetes képet. Ebből ennyi bőven elég is lesz, Verácska még egy védjegyszerű vihogással lezárja a filmet, na lássuk, milyen a színpadon, amikor szigorúan NEM cuki. A stílusváltás abban nyilvánul meg, hogy valami óborzalom barnásszürke-fekete kombóba bújtatta a stylist, sőt, ha jól látom, az ott bőrnadrág, uram irgalmazz. Rúzsa Magdit énekel, de igazából semmivel sem másabb most, mint eddig, bár mintha az ezerwattot szándékosan visszafogná. Mentorok szerették, Mikinek még mindig hiányos, nagyon érződik, hogy ő teljesen más irányba vinné, ha az ő mentoráltja lenne, csakhogy ahhoz Vera 10 évvel elkésve született, van ez így. Bennem meg most tudatosul, hogy a versenyzők fodrásza rövid hajból ezt az egy fazont tudja kihozni, mert a séró, ami Verácskán pompázik, ugyanebben a formában volt már Baricztól kezdve Tarány Tamásig mindenki fején.