Csendes délelőtt egy átlagos amcsi gyorsétteremben, mindenki boldogan burkol egészen addig, amíg egy zavart fickó magára nem vonja a figyelmet. Első látásra egyszerű falu bolondjának tűnik, aki nap, mint nap hangosan tárja környezete elé vélt és valós sérelmeit, de a dolgok kellemetlen fordulatot vesznek, mikor felpattan és pisztollyal kezdi fenyegetni a mérsékelten lelkes hallgatóságot. Van annyira jó fej, hogy a kiskorúakat elengedi, a többiek viszont remeghetnek az életükért. Egy szektavezér külsejű ősz ember szembeszáll az eszelőssel, és megnyugtató hangon próbál hatni rá. Majdnem lebeszéli a lövöldözésről, de csak majdnem. A bolond tüzel, három vendég elterül, majd ő maga is kap egy golyót az időközben megérkezett rendőröktől. Már épp halni készülne, de a szuggesztív tekintetű idegen kézrátétellel eltünteti a sérülését. Hogy mik vannak!
Mire Mulderék előkerülnek, már egy sebesült sincs a helyszínen, pedig mindenki azt állítja, hogy az incidens megtörtént. Akkor meg hogyhogy? Tán golyóálló mellények potyogtak az égből? Scully egy szemtanút interjúvol, aki úgy véli, senki sem tudja pontosan mi volt ez az egész, hiába látták mind. Egy fiatalember elmeséli, hogy gyomron lőtték, szenvedett is rendesen, de akkor az ősz betyár fölé hajolt, hozzáért, szépeket mondott és meggyógyította. Csak a pólóját felejtette el befoltozni, de ahelyett majd vesz másikat. Scullyt nem olyan könnyű lenyűgözni, most sem látjuk az arcán az áhítatot. Mulder közben udvariasan bemutatkozik az elkövetőnek, aki még mindig az események hatása alatt áll. „Az a férfi a tenyerével törölte el a bűneimet, talán maga az Úr jelent meg az ő képében.” Ügynökeink megvitatják, amit eddig megtudtak, majd vadiúj helyszínre kapcsolunk.