Csendes délelőtt egy átlagos amcsi gyorsétteremben, mindenki boldogan burkol egészen addig, amíg egy zavart fickó magára nem vonja a figyelmet. Első látásra egyszerű falu bolondjának tűnik, aki nap, mint nap hangosan tárja környezete elé vélt és valós sérelmeit, de a dolgok kellemetlen fordulatot vesznek, mikor felpattan és pisztollyal kezdi fenyegetni a mérsékelten lelkes hallgatóságot. Van annyira jó fej, hogy a kiskorúakat elengedi, a többiek viszont remeghetnek az életükért. Egy szektavezér külsejű ősz ember szembeszáll az eszelőssel, és megnyugtató hangon próbál hatni rá. Majdnem lebeszéli a lövöldözésről, de csak majdnem. A bolond tüzel, három vendég elterül, majd ő maga is kap egy golyót az időközben megérkezett rendőröktől. Már épp halni készülne, de a szuggesztív tekintetű idegen kézrátétellel eltünteti a sérülését. Hogy mik vannak!

Mire Mulderék előkerülnek, már egy sebesült sincs a helyszínen, pedig mindenki azt állítja, hogy az incidens megtörtént. Akkor meg hogyhogy? Tán golyóálló mellények potyogtak az égből? Scully egy szemtanút interjúvol, aki úgy véli, senki sem tudja pontosan mi volt ez az egész, hiába látták mind. Egy fiatalember elmeséli, hogy gyomron lőtték, szenvedett is rendesen, de akkor az ősz betyár fölé hajolt, hozzáért, szépeket mondott és meggyógyította. Csak a pólóját felejtette el befoltozni, de ahelyett majd vesz másikat. Scullyt nem olyan könnyű lenyűgözni, most sem látjuk az arcán az áhítatot. Mulder közben udvariasan bemutatkozik az elkövetőnek, aki még mindig az események hatása alatt áll. „Az a férfi a tenyerével törölte el a bűneimet, talán maga az Úr jelent meg az ő képében.” Ügynökeink megvitatják, amit eddig megtudtak, majd vadiúj helyszínre kapcsolunk.

Zilált külsejű férfi hullát temet az éjszakában, azt mondogatva, „mostmár nem gyilkolsz többet, te szemét!”. A jól végzett munkát követően hazamegy, lemossa a vért a kezéről, és már bújna is az ágyba egy jó könyvvel, mikor újra megjelenik előtte az egyszer már megölt ember, ő pedig mi mást tehetne, újra végez vele. Csomagtartójában a holttesttel újabb körre indulna, de két rendőr megállítja, és miután bennük is ugyanazt a fickót látja, megtámadja őket. A zsaruk kénytelenek egy sokkolóval jobb belátásra bírni hősünket, majd belekukkantanak a csomagtartóba, ami meglepő módon egy női hullát tartalmaz. Ezen maga az elkövető is elcsodálkozik, kiált is egy nagyot, hogy „Saraaaaaah!!!!”, de ő már nem válaszol.

Egy hajnali órán Mulder a kocsijában üldögél, és nézi, ahogy a dílerek szorgosan dolgoznak, majd közli a mellé csüccsenő őszes úriemberrel, hogy késett. Az illető nem árulja el, hogy kicsoda, és ki küldte, pusztán egy újságot nyom Mulder kezébe, benne egy cikkel a korábban látott őrültről, aki felesége mellett még négy embert tett el láb alól. A titokzatos informátor azt is közli a száját húzogató ügynökkel, hogy amennyiben nem áll rá a témára, még több halott lesz. Ezt senki sem szeretné, úgyhogy a Scullyval kiegészített Mulder utánanéz a Joseph Patnik névre hallgató elmeháborodottnak, aki azt állítja, ugyanazt az embert ölte meg újra és újra, mert az csak nem akart meghalni. Mivel a fickó szomszédságában egy bébiszitter is farkasnak nézte nemrégiben a rábízott gyerekeket, az ügy méltán tarthat igényt az x-akta címre.

Két okos biológus, dr. Farraday és dr. Bailey (feltehetően nem rokona egy másik sorozatbeli Baileynek) egy bizonyos békafaj veszélyeztetettségi szintjén vitatkoznak. Bailey nem tartja indokoltnak a fokozott védettséget, amely álláspontot Farraday leegyszerűsíti az „aki ronda, haljon meg” elvre, a cuki, tüncibünci, szőrös, puha kis állatkákat említve példaként, amik bezzeg megkapnak minden kiváltságot, még szerencsétlen brekik a legszörnyűbb kínok közt haldokolnak. Persze ennek az EMBER az oka, aki lerombol maga körül mindent és eltapossa a világ apró kis csodáit. Szipp. Farraday vészjóslóan kiabálja Bailey után, hogy ha ő hátat fordít a természetnek, az bizony meg fogja bosszulni a sérelmet. A próféta szól belőle, ugyanis egy perc múlva a békaellenes Baileyt elragadja egy… nem tudjuk mi, de a tóból jött.

Mulderéknek nem is kell több, már a helyszín felé hajtanak Scully idétlen kiskutyájának társaságában, amit muszáj volt elhozni, mert a galád Mulder szombat reggel riasztotta társát, és már nem lehetett senkinek lepasszolni az ebet. Az állatka fiziológiai igényeinek rövid megvitatatása után az ügyre terelődik a szó, azaz Bailey eltűnésére, ami nem az első eset a környéken. Scully érzi, hogy ez még nem minden, elvégre nem a Columboban vagyunk, kell, hogy legyen itt valami nagyon misztikus. Mulder mesterien fokozza a feszültséget, titokzatos hallgatásba burkolózva egészen addig, amíg Scully meg nem pillantja a „Big Blue” névre keresztelt rémet, mint turista nevezetességet hirdető plakátot. A kis vörös álla leesik, mert oké, sejtette ő, hogy Foxie valami huncutságon töri megint a fejét, nade viziszörny ???

Skinner asszonya tizenhét év után válni akar, de Walter egyelőre nem kész aláírni a papírokat, inkább vár még egy cseppet, és a köztes időben lemegy a kocsmába vedelni. Mellé keveredik egy szőke nőci, akivel beszélgetnek kicsit, majd a nő virágnyelven megkérdi, akar-e szeretkezni, ő meg nem tiltakozik. Aktus közben azonban ronda öregasszonyt lát a csini csaj helyén, de lehet, hogy csak álmodta, mert közvetlenül ezután felriad. Már épp megnyugodna, hogy még mindig a frissen felszedett szöszi fekszik mellette, mikor kellemetlen meglepetés éri. A nő ezúttal hullává változott, és ez már sajna a valóság. A részletek persze kiestek, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Mulder a helyszínre érkezik, ahol a depis Skinner rövid úton lekoptatja. Ezután jó FBI-os szokás szerint vitába keveredik a helyi zsaruval, Waltos felügyelővel, de azért nem fajul el a dolog.

Scully előkapja a bonckést, és megnézi közelebbről az ismeretlen áldozatot. Egyelőre csak Skinner ujjlenyomatait találja rajta, és megállapítja, hogy a hölgynek hirtelen tekerték ki a nyakát, mivel a jelek szerint nem tanúsított ellenállást. Ja, és használtak óvszert, ami király, mert így legalább nem kapott el semmit a főnök. Mulder már tudja, ki volt a nő, úgy hívták, Carina Sayles, és egy jogi cégnél dolgozott, amíg ki nem rúgták kurválkodásért. Az újonnan szerzett információkkal megtámogatva Scully már épp távozna, mikor a sötétben meglátja, hogy valami foszforeszkáló anyag van a megboldogult Carina szája és orra körül, amiről mintát vesz. Ezután Mulderék felkeresik a főribancot, aki épp egy Carinával megbeszélt találkozóra igyekezne, de megnyugtatják, hogy miatta már nem kell sietni. A madame kis biztatásra elmondja, hogy azon a bizonyos éjszakán Carina felhívta, hogy talált valakit, akit érdekelne a „tranzakció”, és le is hívtak egy összeget az illető számlájáról. Az ügyfél neve pedig Walter Skinner volt.

Igazán vicces kis epizódhoz érkeztünk, amelyben egy több nézőpontból elmesélt elrablás-sztori áll a középpontban. Egy első randis fiatal párocskával kezdünk, akiket hazafelé menet meglepnek egy klasszikus külsejű csészealjból kiszálló nagyszemű kis szürkék, és már hurcolnák őket, ki tudja, hová, mikor egy másik űrhajóból még náluk is rondább, hörgő lény kerül elő. Erre még a szürkék sem tudnak mit lépni, csak néznek ki méretes fejükből. A főcím utáni első jelenetben egy Mulder nélküli Scullyval találkozhatunk, aki Jose Chung-nak, egyik kedvenc írójának mesél a „találkozásról”, mert a mester most erről a témáról készül alkotni. A fickó amúgy igazi őrült professzor külsővel rendelkezik, és az egész párbeszéd nagyon mókás. „Az igazság pont olyan szubjektív, mint a valóság”, közli Chung, majd elárulja, hogy most Scully verzióját szeretné hallani az esetről, amit ő már számtalan változatban hallott.

Ez úgy fest, hogy találtak egy fiatal lányt, aki „időkiesésben” szenvedett és a ruhadarabjai kifordítva voltak rajta, mégis elsőre egy átlagos randi-erőszak áldozatnak tűnt. Később azonban vérzett az orra, és űrlénynek nézte az egyik plüssállatát. Az ijesztő élményt követően zaklatott hangulatban nézett ki az ablakon, és a kertben udvarlóját pillantotta meg, aki azt állította, szereti és nem tett semmi rosszat. A pasit letartóztatták, és ő is elkezdett mesélni. Azt állította, elrabolták őt és Chrissy-t, nem értette, a lány miért nem emlékszik. Hamarosan Mulder is megjelent, és jól kikérdezte Chrissy-t, majd felállította a diagnózist, miszerint a csaj „elrablás utáni szindrómában” szenved. A szülők is beleegyeztek, hogy a lányukat hipnotizálják, amely eljárás során számos érdekességet tudhattunk meg. Chrissy egy űrhajón járt, ahol látta Haroldot is, meg pár veszekedő idegent, akiknek a szavát nem értette. A vezetőjük beszélt hozzá telepatikusan, azt mondta, „mindez a Föld javát szolgálja”, de nagyon gyanús volt, és olyan érzés, mintha elrabolná az emlékeit. Tyűha.

San Francisco kínai negyedében épp valami ünnepség zajlik, ami alatt egy fiatalember zaklatottan rohan hazafelé. Ajtaján fehér írásjeleket talál, odabent meg egy férfit, akinek hiába magyarázza, hogy ki akar szállni – egyelőre még nem tudjuk, miből - ,az hajthatatlan. Reménytelen helyzetében radikális megoldáshoz folyamodik, és leszúrja az őt fenyegető embert, de még mielőtt fellélegezne, a háta mögött maszkos alakok jelennek meg, akik nem tűnnek barátságosnak. Nem sokkal később egy krematórium biztonsági őre szintén találkozik az ijesztő figurákkal, majd végignézheti, ahogy a korábban látott szerencsétlen fickó élve elég. Hamarosan már Scullyék vizsgálódnak a helyszínen, Mulder pedig felvilágosítja a helyi rendőrt, hogy ez már a tizenegyedik ilyen eset, és az áldozat mindig kínai bevándorló volt. A zsaru nem tud sok támponttal szolgálni, bár valószínűsíti, hogy valamiféle banda követhette el a bűncselekményeket.

A kamra belsejében, ahol a férfi megsült, szintén egy írásjelet festettek a falra, ami a kínai rendőr, Chao szerint azt jelenti, kísértet. Van még bent egy bankjegyfoszlány is, amiről Chao elmondja, hogy ez a „pokol váltságdíja”, szimbolikus pénz, amit a gonosz szellemeknek ajánlanak fel. Mulder ettől beindul, főleg, hogy az őr beszámolt a három fura maszkosról is, akiknek jelenlétére egyelőre nem találtak magyarázatot. Azonosítják az áldozatot, aki a Johnny Lo névre hallgatott és mosogatófiú volt. A lakása ajtajára mázolt írást Chao sem tudja megfejteni, úgy véli, valami kód lehet. A hely egyébként olyan, mintha nemrég kipucolták volna, még a szőnyeg is új, alatta azonban van egy kis vér. Ezenkívül gyógyfüves zacskót és kiszáradt békát lelnek az egyik szobában, amiknek nem árt majd utána nézni.

Ecuadorban járunk, ahol egy ásatás során különleges lelet kerül a felszínre. A helyiek riadt arccal csoportosulnak körülötte, és azt mondogatják, „muy malo, muy malo”. A két amerikai régész, dr. Roosevelt és dr. Bilac nem értenek egyet a maradványok további sorsát illetően, ugyanis utóbbi meg van győződve róla, hogy a női sámán – másnéven Amaru – csontjait nem kéne elmozdítani. Ha Roosevelt hallgatna rá, az epizód véget is érhetne, de szerencsére egész más a véleménye, és intézkedik a kincs elszállításáról. Bilacra csúnyán néz egy öreg indián, akinek a külseje cseppet sem megnyugtató. Rosszat sejtünk, de Roosevelt doki nyugodt, lágy muzsikaszó mellett pihenget a sátrában. Odakint közben szertartás zajlik, bennszülöttek ülnek a tűz körül, köztük Bilac. Gusztustalan, zöldessárga, levesnek sűrű, főzeléknek híg trutyit szörcsölgetnek egy körbeadogatott, kétes higiéniájú kanálból, intenzív kántálás közepette. Bilac kissé vonakodva fogyaszt a folyadékból, majd egész más színben kezdi látni a világot. Amíg a kedélyes kis összejövetel zajlik, Rooseveltet szétmarcangolja egy vadállat.

Amcsi múzeum biztonsági őre a szerencsésen megérkezett Amaru maradványok közelében a kiállításon dolgozó tudós helyett nagy mennyiségű vért talál, majd riasztja főnökét, aki nem sokkal később már Mulderéknek mesél a titokzatos ügyről. Szerinte a gyilkosságnak köze lehet a lelethez, amit az indiánok egyébként folyamatosan követelnek vissza. Mulder nem totojázik, azonnal szóba hozza az átkot, mint lehetséges halálokot, Scully meg hivatalból meresztgeti a szemét. Az ügynökök megvizsgálják az urnát, közben elbeszélgetnek az ifjú gyakornokkal, Monával, aki nem zárja ki a természetfelettit. Tud a rengeteg levélről is, amikben a maradványok visszaszállítását követelték, és amik közül az egyiket maga Bilac írta, aki már kiszállt a projektből, mivel az őslakosokkal ért egyet. Nosza, itt az ideje megkeresni a jó doktort.

Mérsékelten őrültnek tűnő férfi vásárolgat dúdolva, miközben egy másik követi. Rövidesen kiderül, hogy egy egész csapatnyi FBI ügynök jár a nyomában, amit ő különösebb ellenállás nélkül tudomásul vesz. A rendőrautóban aztán a kormánynál üldögélő zsarunak kezd bókolni, mondván, milyen szép kék az egyenruhája, színe az éghez hasonlatos, olyan megnyugtató és könnyed, hogy az ember szinte elrepül tőle. Még párszor elismétli, hogy óh, lágy szellő, meg égszínkék, ÉGSZÍNKÉK szerkó, mire a sofőr kellemesen ellazul, látása szelektívvé válik, így sajnálatosan pont a szembe jövő kamion kerüli el a figyelmét. Eredmény nagy csattanás, 1 halott seriff, 1 sebesült ügynök, valamint 1 szökött rab. A még élő zsaru Mulderéknek referál a történtekről, ismertetve a magát nemes egyszerűséggel Törtetőnek nevező fickó eddigi pályafutását, aminek fő furcsasága, hogy körülötte igen sokan lettek öngyilkosok, pedig nem is pszichiáter a foglalkozása. Nagy az esély, hogy valahogy sikerült halálba szuggerálnia áldozatait, ami kínos, mivel elég nehezen bizonyítható.

Törtető a „ronin” szót írta a kocsira visszafelé, de Mulder így is kitalálja, mert Oxfordban tanult. Ez a fokozat nélküli szamurájok elnevezése, úgyhogy ügynökeink újságokban kezdenek kutatni, mivel az ilyenek állítólag hirdetni szokták magukat. Amíg keresgélnek, bejön egy lila arcú FBI alkalmazott, akinek Scully jól a képébe bámul, majd mondja is, hogy „bocs, nem bírtam máshova nézni”. Holly – mert neve is van szegénykének – elmeséli, hogy valaki leütötte és kirabolta, Scullyék együtt éreznek. Scully nem érti, hogyan vehette rá az elkövető szegény megboldogult seriffet, hogy menjen neki a kamionnak, aztán utolsó erejével kikapcsolja a bilincsét is, úgyhogy Mulder mesél neki a hipnózisról, meg a reklámok gonosz, manipuláló trükkjeiről. A nő még mindig nincs meggyőzve, de ő már csak ilyen. Mulder talál egy visszatérő hirdetést, ami problémamegoldó szolgáltatást ajánl OSU aláírással. Az első ’94 áprilisában jelent meg, amikor a gyilkosságok is kezdődtek. Az OSU meg azt jelenti japánul, hogy TÖRTETNI. No, megy ez a nyomozás szépen.

Rejtélyes okból három részt kihagyott a Cool, köztük ezen epizód előzményét, a Piper Maru-t, amely címét egy francia mentőhajóról kapta, ami ugyanott járt, ahol a Talapus feltehetőleg megtalálta az ufót. A legénység összes tagja súlyos sugárfertőzéssel tért vissza, kivéve egy Gauthier nevűt, aki viszont valamiféle idegen eredetű fekete olajjal „szennyeződött”, amit továbbadni is képes. Szépen meg is fertőzi a feleségét, aki később Krycekre is „átruházza” az anyagot. Scully ki van bukva, amiért a nővére ügyét lezárták, Mulder pedig Krycekből próbál információkat kiszedni a kormány rosszaságairól.

„Haditengerészeti Kórház, Pearl Harbor, 1953.”, mondja a felirat, miközben egy súlyos sugárbetegségben haldokló férfi a végzetes küldetésről mesél, aminek során minden társa odaveszett. A vallomást magnóra is rögzítik azok a jóarcú fiatalemberek, akik hallgatják. Elmondja, hogy egyik társa, Johansson összezárta őt és a többieket egy olajos szemű emberrel, akiből aztán kifolyt a fekete cucc, miután leütötték. Ez a valami volt az ellenség szegény fickó szerint, ami megfertőzött mindenkit a halálos kórral, majd dolga végeztével visszaszivárgott a tengerbe, vagy ki tudja, hová. A katona úgy gondolja, azért küldték őket oda, hogy őrizzék azt a dolgot, ami még mindig ott pihen valahol, arra várva, hogy újabb áldozatokat szedjen. A kétségbeesett beteg könyörög a felette álló egyik férfinak (aki nem mellesleg Mulder papája), hogy hozza nyilvánosságra az igazságot, mire az jelentőségteljesen kollégájára néz, az meg a harmadik tanúra pillant, aki nem kevésbé jelentőségteljesen RÁGYÚJT, majd biztosítja az exitáló férfit, hogy jó kezekbe került az információ. Cö.

Visszatérünk a jelenbe, ahol Scully főnökéhez rohan a kórházba, ugyanis meglőtték szegényt egy étteremben. Skinner pocsékul néz ki, és az orrából kilógó cső sem javít a látványán, de azért úgy tűnik, megmarad. Elhaló hangon közli a rémült Scullyval, hogy valahol már látta a támadóját, majd visszakábul. A nő keményen intézkedik felettese őrzéséről, ami a kollégáknak nem nagyon tetszik, de lenyelik. Mulder Krycek társaságában autókázik, akitől egy kormányügyleteket bizonyító kazetta hollétét szeretné megtudni. Leszorítják őket az útról, majd Kryceket kirángatják a kocsiból, és a kaziról faggatják, amit Mulder a fejsérülésétől félig ájultan néz végig.

Elhivatott bogármérnök magyaráz a csótányokról egy riadt emberkének, majd amint elkezdené irtani a kis dögöket, fulladozni kezd. Megbízója már csak utolsó másodperceinek lehet tanúja, amik nem túl szívderítőek, sőt. Mulder lakásából száműzve valahol Massachusetts-ben kémleli az éjjeli eget autójából, majd Scullyval telefonál, mert ők még hétvégén sem tudnak meglenni egymás nélkül. Lezajlik egy rövid vita a földönkívüli intelligens életről, de azért semmi komoly, elvégre most lazítás van. Kis flört is becsúszik, majd Muldert egy idős rendőr kezdi zaklatni. A kérdezősködés nem tart sokáig, mert a zsarunak mennie kell, ugyanis újabb csótánytámadáshoz hívják. Erre Mulder is felfigyel, hisz’ a dolog korántsem hangzik hétköznapi ügynek.

Azonnal ott is terem a szerencsétlen bogárirtó teteme mellett, közben Scullyval is tartja a kapcsolatot, akinek szokásos esti tevékenységeibe többször is betekintést nyerhetünk az epizód során. Most éppen a tévé előtt eszegetésben zavarta meg társa a bogaras halálesettel, de ő nem haragszik, inkább telefonon keresztül diagnosztizálja az áldozatot. Anafilaxiás sokkra gyanakszik, amit csótányallergia váltott ki. Mulder nem vitatkozik, mert hisz Scully doktornőnek. Röviddel ezután egy drogos fiatal karjába másznak bele a bogarak, aki ettől pánikszerűen szétvagdossa magát. Scully a kiskutyáját fürdeti, mikor a történtekről értesül, és megint remek magyarázattal szolgál. Valószínűleg a belőtt srác csak hallucinálta, hogy a csótányok a bőre alá fúrták magukat és simán kinyírta magát miközben el akarta távolítani őket. Mulder továbbra is bólogat, majd elfog egy gyanús kis rovart, ami szétmorzsolódik a kezében, és fel is sérti azt. Olyan, mintha fémből lenne a páncélja, ami több mint szokatlan.