Csaló, félrevezető, szélhámos, kókler, szemfényvesztő, becstelen, hantás, átverő, megtévesztő, simlis, füllentő, széltoló, svindler, lódító, ámító. Ennyi szinonimája van a szótár szerint a „hazug” jelzőnek, aminek ellenére ez az egy hangzik el az adásban, ez viszont kb ötvenszer – na de ne szaladjunk ennyire előre.

A villalakók a Paulus Molnár Borház boraitól basznak be fogyasztják, mondja a reklám, majd mutatják a kapálózó Puskás Pécit, akinek a mai felöltőjét a megboldogult Hugh Hefner pizsamájából varrathatták a stylistok. Jó gyorsan beszél ez a gyerek, az elhadart felszopó után be is nézünk a villába, ahol vlogolnak a lakók – a napokban kihívott Era nyitja meg az epizódot, aki felülről tartja a kamerát, így az a tokáját elrejti, cserébe jó közelről mutatja az elképesztően ócskának tűnő 6XL műpilláit, továbbá a feje búbján lévő póthaj csomókról a címkék is leolvashatóak ebben a remek megvilágításban. Nem fogok bőgni - mondja bőgve -, de engem itt annyian bántottak, hátba szúrt a Roli, nem kellek senkinek, itt csak fájdalmat okozott mindenki, DE azért tartsatok már bent, kedves nézők, szeretek szenvedni.

Egy nappal vagyunk a VV9 „this is the end of the world as we know it” – kaliberű párbaja után, és a villalakók nagy része nem tudja megemészteni, hogy születhetett ez a végeredmény, és különösen ekkora különbséggel. Annyit azért el kell mondanom, hogy a határtalan prosztóságával önmagát kiejtő Krisztiánusznak a párbajeredmény utáni viselkedése az egyik legszimpatikusabb vesztes reakció volt, amit én a VV-k történetében valaha láttam, pedig azelőtt egy szerethető megnyilvánulása nem volt a srácnak. Szóval Krisz, innen is üzenem, hogy van remény, önkritikát gyakorolni nagy dolog, és ezt minden szarkazmus nélkül mondom. Adri más kategória, őt még nem sikerült igazán megfejtenem. Alapvetően egy közepesen unalmas, óvatos kígyónak tartom, akinek a legnagyobb komplexusa abból van, hogy ő maga is tudja, hogy nem igazán érdekes, és meg kell küzdenie azért, hogy figyeljenek rá, de az időnkénti váratlan hisztérikus visításai, ugrálva toporzékolásai azzal az elmebeteg fénnyel a szemében, nagyon ijesztő oldalát villantják fel a személyiségének.

Ez egy újabb olyan epizód volt, amikor a szerkesztők érezhetően kínok között vergődve vadászták ki azokat a jelenetsorokat az elmúlt nap eseményeiből, amikre valami cselekményre távolról emlékeztető dolog felfűzhető. Én meg rájöttem, hogy eddig baromira el voltam kényeztetve a VV9 nekem jutott epizódjaival. Na, jöjjön Anikó, akit ma valami értelmezhetetlen okból férfinak öltöztettek; mit férfinak, nyolcvanas évekbeli lengyelpiacos árusnak, aki bő farmerhez húz melegítőfelsőt, komolyan mondom, csak a makkos cipő meg a hasitasi hiányzott. Hogy legyen valami izgalom itt az elején, Anikó fantomképeket mutat, az állás sokatmondó: 22 – 78%, és az előbbi javára felfelé kerekítettem.

Továbbra is a civilizációs hétnek nevezett nyomorúságot nézzük, aminek itt az elején még az őskorban leledzenek villalakóink, és ez a legtöbb játékos esetében sokkal kevésbé metaforikus, mint amilyennek a szerkesztők valaha is szánhatták. Kultúrantropológusok csak legvadabb álmaikban mertek fantáziálni ilyen tökéletes alkalomról, ahol az ősi civilizációkat és az előemberek viselkedését ilyen háborítatlan realitásában tanulmányozhatják. Mindez brutális vizuális környezetszennyezéssel is jár, mert ha van olyan eleme a divatnak, amit soha, semmilyen körülmények között nem bírok elviselni, akkor az az állatminta. Nem érdekel, hányszor és hány formában tér vissza, mindig közönséges, és a villa továbbra is úgy néz ki most, mint egy átlagos tavaszi délután a nyolckerben, amiből meg látok én eleget. Még a félretaposott UGG csizma utánzatok is stimmelnek. Na de lássuk, mivel szopatják őket a szerkesztők az imitált kőkorszakban. Első mai feladat, hogy totemet kell alkotni a törzseknek agyagból, de ez nem várt nehézségekbe ütközik, Greg például kijelenti, hogy ő csak a köcsögökhöz ért, szobrokhoz nem. Miután közösen megegyeznek abban, hogy Zsuzsu azzal segít a legtöbbet, ha békén hagy mindenkit munka közben, a törzs tagjai sámántáncot járva ugrálják körbe az áldozati asztalon fekvő Zsuzsut, rémisztő kántálás közepette, amit én csak úgy tudok értelmezni, hogy így próbálták kiűzni belőle a hülyeséget. Még ebből az epizódból ki fog derülni, hogy sikerrel jártak-e. 

Szerencsétlenségünkre Bajusz celebrálja a mai szeánszot, akinek a műsorvezetői képességeire én nem vagyok hajlandó több szót vesztegetni, mert azok egyszerűen nem léteznek. És hogy tovább fokozzuk a nyomort, azzal a műsorelemmel kezdünk ma, amit én soha többé nem akarok látni a Való Világban: a kiafasztérdekel-kategóriás kiesett játékost jelképező rémisztő bábutól való búcsúzkodással. Azon szerencséseknek mondom, akik nem látták a jelenetet, hogy ezt úgy kell elképzelni, hogy egy léggömb, egy köntös, egy zöld kendő meg egy Radics papírmaszk szemlélteti az ex-villalakót, bár most, hogy belegondolok, a hevenyészett bábu klasszisokkal elviselhetőbb, mint az eredetije. Ami pedig az abszurditás újabb szintjére emeli a jelenetsort, hogy a tőle búcsúzó egysejtűek (már akik hajlandóak voltak erre a baromságra áldozni az értékes idejükből) folyamatosan CSÓKOLGATJÁK azt a csálé papírmaszkot. Ráadásul olyan megható emlékeket idézgetnek párás szemmel, mint: „amikor azt mondtad, hogy túl dagadt vagyok a sztriptízhez... igazad volt” vagy „amikor azt mondtad, milyen ronda vagyok, de szerettelek.”

Este elaludtam mielőtt benézhettem volna a villába, úgyhogy most két cigi meg egy kávé után prüszkölve kapcsolok, hogy dik, itt van az első párbaj a nyakunkon, hogy repül az idő, hajjakmeg tesókáim. Miután tegnap kiosztották a játékosoknak a Marvel hőseit is porba döngölő szuperképességeket, erről ma egyáltalán nem lesz szó - Anikó a tárlatvezetőnk, fontosnak tartja elmondani hogy az Era-Radics közötti összecsapásra szavazó nézők közt kisorsolnak egy 2018-as évjáratú polaroid fényképezőt. Kapcsolják a villát, párbajozók, hogy érzitek magatokat? Az említettek nincsenek túlságosan feldúlva, kb vállvonogatva közli mindkettő hogy jaj, nagyon izgul, nagyon nagyon ideges és azt reméli ő van elöl a szavazásban – közben szinte mindenkiről mutatnak egy közelit, így van alkalmunk summázni hogy még csak másfél hét telt el ugyan, de már elkezdtek lecsövesedni a résztvevők. Megmutatják a fantomképeket, nagggyon szoros az állás, úgyhogy Radics innen is üzeni a rajongóinak, hogy jó lesz összekapni magukat.

Csapjunk bele a lecsóba gyorsan a tegnapi agyzsibbasztás után, és ígérem, megpróbálom majd a tegnapiból kivágott részlet problematikáját is kibogozni. Ma Bajusz a porondmester, aki valami ismeretlen okból még mindig azt gondolja, hogy az. a. jó. műsor. vezető. aki. szép. szaggatott. tőmondatokban. képes. csak. megnyilvánulni. Rosszul gondolja. Azt mondja, hogy annyira kifürkészhetetlenek itt már a villaviszonyok, hogy a szerkesztők most majd egy barátságkarkötő ajándékozó szeánsszal igyekeznek a nézők számára világossá tenni, hogy melyik lemming melyikhez dörgölőzik éppen. Persze itt még a vasárnapi kiesős, beköltözős, kiválasztós apokalipszis előtt vagyunk kronológiailag, tehát mondanám, hogy mindez nem oszt nem szoroz, de mégis, mert az az érzelmi szarcunami, amit ez a látszólag jelentéktelen faszság felkavart, kicsit meglepett.

Korán reggel, amikor elkezdem ezt a hogyvoltot (a megjelenési idő miatt nem nagy spoiler, hogy a befejezés ekkor még messze van) egy kicsit nehéz követni, amikor egyszerre négyen magyaráznak, mint egy 90% -kal csökkentett értelmű Woody Allen-filmben. De aztán lassan tisztulni kezd a kép. Ott vesszük fel a fonalat Puskás „Szolidan Fuldokló” Péter bevezetője után, hogy Ginu éppen nagyon bevágódik társainál. Azzal kezdi, hogy Zsuzsu kacsójának puhaságát dicséri, ami könnyedén átfordulhatna erotikus („és milyen jó az illatod is, Tiffany”) valamint kézkrémreklámozós irányba is, ha Csoki nem kapaszkodna bele az új lány kijelentésébe, miszerint Radics nem az esete. Na, de akkor ki az? Hát, az a lényeg, hogy szeresse a szexet és kockahasa még véletlenül se legyen, szűkíti le a kört brutálisan Ginu.

A Reni által tudatosan leitatott Zsuzsu rendes alkoholistához illően rémisztgeti Greget („gyere a karomba”), zakózik és flörtöl mindenkivel, a konyhapultot is beleértve, majd további utasításig beájul. Reni mossa kezeit, ő csak két adagot tukmált rá, aztán ment a dolog magától, mint amikor Pintér Tibortól csak annyit kérdeznek, hogy „mi az első sora annak a Rómeó és Júliás dalnak?”, aztán mindenki kénytelen viselni a következményeket. Ginunak ezalatt egészen a hátsimogatásig fajuló „közvetlen kapcsolata alakult ki” Csokival, ami még bárhová fejlődhet, hiszen:

Nem vagyok semmi rossznak az elrontója.

Huhh. Nem volt egyszerű hozzájutnom a VV adagomhoz, a világegyetem összes erői összeesküdtek ellenem meg az első VV9 hogyvoltom megalkotása ellen. Szinte szomjaztam ennek a nyolc agyhalottnak az arénázását, és egy ponton már ott tartottam, hogy palatáblára vésem nektek az egészet. Szóval sziasztok. Idén beszállok én is ebbe az ámokfutásba, és már most érzem, hogy jó döntés volt, mert 4 epizód után egész nyugodtan kijelenthető, hogy ennyire trash még soha nem volt ez a trashreality. Anikó ma rémisztő papírbajuszban köszön be, és azt mondja szépen artikulálva, hogy PÁVERED, miközben jelentőségteljesen belenéz a kettes kamerába. Bármibe lefogadom, hogy ő és/vagy a szerkesztők olvasták Sixxet. Nagyon helyes.

Hát elnézést kérek a nagyérdeműtől, ha a barátnőm nem hozza meg A Döntést, lett volna poszt tegnap is, de úgy döntött, rövidítjük az utat és ne ugassunk bele, tudja mit csinál, nyertünk húsz kilométert, amit nem zerge, hanem csigabaszta utakon tettünk meg, ez időben kereken ötven percet jelentett pluszban. Arra már nem is vesztegetek szót, mekkorát ordítottam, mikor az 1973-as kiadású térképen felfedeztem a Leninváros és Jugoszlávia neveket, a másik értékes órát a kávé-cigi-pisi szentháromsága vitte el, mindegy, megérkeztünk, itt ülök a teraszon, előttem a hegyek, lábak az asztalon, és úgy kezdtem a reggelt, hogy fejest ugrottam a medencébe, tudom, rohadjak meg. Amíg én posztot írok, a két grácia elment térképet venni, höhö. Na nézzük, mit kell pótolni, Lilu érkezik búbosbanka frizurában, ez már akkor száninak számított, mikor én nyolcadikos voltam, ami igazán odabasz, mégsem ez, hanem a Kukkernek odavetett mondat: majd megbeszéljük, ki a sztájlisztod. Bagó mondja verébnek, hogy nagyfejű, ugye.

Akik ma megküzdenek a kegyeinkért, nem mások, mint a Félelmetesen Fegyelmezett Tibor, a Magányos Manipulátor Attila és a Megdöbbentően Különc Kukker. Érkeznek is, Tibor statisztának öltözött A szakasz c. filmből, ManipulátorAttila kései depesmódosnak, Kukker meg egy testre simuló dzsörzéizében van 20 százalék lycrával, hozzá pijarcos zokni, félcipő. Félelmetesen Fegyelmezett Tibor oly mértékű vasfegyelemről tesz tanúbizonyságot, hogy még, a beszavazó első pillanatától végigüvölti-hörgi a műsort, sosem gondoltam volna, hogy leírok ilyesmit, de rosszabb, mint Fecó. Vasfegyelmet fog tartani, ő fog benn vezényelni, mert nagyon erős személyiség, ezt nyomatékosítandó, ordít, mint aki beszorult, aki nem alkalmazkodik, elejti, mint a vadat. Fúbazmeg, kemény ez a gyerek, mint a bakaszar. Attila nyugalomnak álcázott fensőbbrendűsége valahogy az SS-tiszteket idézi, a két kihívó jelmezben érkezett, ez azt jelenti, takargatnak valamit, bezzeg ő. Kukker felháborodik, neki ez az élete, mindig van nála valami kretén ruha, ez nála olyan, mint a nőknek a smink. Hát ez elég gyenge riposzt volt, nézzünk is egy állást, Attila vezet 65%-kal, mijafasz, akarom mondani mi a manó!