A kommentelők kértek, a kommentelők kapnak: így láttuk mi a VV7-et, szigorúan szubjektíven, szókimondón, magunkat nem visszafogva, de senkit nem derogálva, dehonesztálva, degradálva úgymond. Ennyi meg egy bambi.

Zaphodbb

Nem láttam minden VV szériát, így például az Aurelióssal nem is tudom ezt a hetediket összehasonlítani, de az első hármat figyelemmel követtem. Nekem ez a széria nagyrészt unalmas volt. Egyrészt nem találtak ki túl izgalmas feladatokat a villalakók számára, másrészt hiányzott nekem a kifejezetten vicces karakter, aki mindent könnyedén vesz és leszarja magasról, mit gondolnak róla. Ilyen ember valahogy mindig volt azokban a szériákban, amiket láttam, és mindig ők vitték el hátukon a műsort. Ettől még persze ugyanúgy hőbörögtem rajta és bevonódtam, beszippantott, mint a többi, de nem sikerült kiemelkedő kedvencet kiválasztanom. Ha egy kedvencet kell mondani, akkor Dennist mondanám, ő amolyan “mi kutyánk kölyke” arc volt, akit minden alpáriságával együtt bírtam kedvelni. Sőt, gyakran még Fannikán is jól szórakoztam. Ezzel együtt onnantól kezdve, hogy Laci kiesett és megnyugodtam, hogy ő nem lehet az első, már nem drukkoltam annyira senkinek, mert tőlem aztán mind a három megnyerhette volna.

A legutáltabb arc számomra egyértelműen Zsuzsa volt. Bár Laci majdnem lekörözte, amikor masszívan elkezdte sajnálni és sajnáltatni magát. Az Edina-Laci párbajos héten annyira folyt a nyál és a könny a tévéből, hogy néha azt éreztem, hogy még egy snitt róluk és kiugrom az elsőről hirtelen. De azért Zsuzsa stílusa, értelmetlensége és zagyvaságai még akkor is kiverik nálam a biztosítékot, ha csak rá gondolok. Ritkán van, hogy kikapcsolom egy tévét, nehéz felidegesíteni egy műsorral, de Zsuzsát nézve többször volt ilyen ingerem, és ha nem írtam volna róla hogyvoltot, bizony lelőttem volna az egészet a picsába. Most viszont, hogy vége van, elhullajtok egy könnycseppet, talán még hiányozni is fognak a kis lemmingek az estéimből.

Az utolsó adás egy nagy szeressük egymást gyerekek volt, mindenki mosolygott és sírt, főleg örömkönnyeket persze, és ha jobban megnézzük, csak Fanni volt gyökér, de hát tőle nem vártunk mást, ugye. Robin nyert, mert a Dennist utálók tábora inkább rá adta le a voksát. Hogy aztán Dennist az excsaja családja agyonverte-e a villa előtt vagy nem, majd a Blikkből biztos kiderül.

Az élő adás azzal kezdődik, hogy kapcsolnak a villába, ahol megy a visszaszámláló óra a tévén, és amikor lejár, megjelenik rajta Tóth Gabi melltartó nélkül, egy fekete ruhában, és azt üvölti, hogy itt a lét a tét, és közben jobban recseg a mikrofonja, mint Lukácsé az első hivatalos Tankcsapda-bulin a berettyóújfalusi kultúr színháztermében. Mögötte (nem Lukács, TóthG mögött) a Tha Shudras bazsevál különösebb meggyőződés nélkül, abban viszont biztos vagyok, hogy ha lesz VéVéNyóc, a főcímdal áthangszerelve, ebben a formában fog megszólalni. Gabi végigüvölti a nótát, majd balra el, jön Lilu egy kurvajó aranyszínű miniben, tanárnős konttyal és Bencussal a karján, kezdjük a finálét, csicskagecik. Jó, ezt nem mondja sajnos. A közönségben ott az egész banda, mínusz Zsu, biztos volt valami vidéki haknija egy gavallérral.

Tessék, itt a poszt, amit várt a kommentelőhad, itt lehet kibeszélni a hamarosan kezdődő döntő eseményeit, drukkolni valamelyik agyhalottnak és keseregni azon, hogy VV Attila két mondata többet ért, mint ez az egész évad, de hát ha egyszer így volt, akkor mit lehet tenni. UPDATE: Robin nyert, fuckyeah, megmondtuk. Holnap jön az utolsó hogyvót.

Egy szavazást azért még idetolunk:

Eddig tartott VV Laci nagy menetelése, három párbaj és rengeteg vademberkedés után VV Dennis farka és VV Fanni pinája erősebbnek bizonyult VV Endina küzdelmével a magyar nyelvvel és VV Laci pampulaszájának biggyesztésével. Nem mondjuk, hogy mi megmondtuk, de igenis megmondtuk előre.

Előre szólok, hogy nem ez lesz az a hogyvolt, amivel majd eladjuk a blogot a Facebooknak, de ez van, elfogyott az ötlet a végére nálunk is, nemcsak a szerkesztőknél, akik a szokásos párbaj előtti feladatok közé azért a biztonság kedvéért becsempésztek egy olyat, amibe belefulladhatott volna Laci és Dennis is, de elsőre azért ilyen jó eredményre ne számítsunk, írta Jenő bátyám annak idején. A nagy klasszikus párbajfelvezetés között megvolt az egymás elemezgetése a táblánál, ami kisebb veszekedésbe torkollt, de hát ez egy-két nappal a vége előtt teljesen természetes. Az érvek és ellenérvek az unos untalan ismertek, ezeket most nem fogom részletezni, mert inkább vájnám ki a bal herémet egy rozsdás kanállal, mint hogy hatvanhatezredjére leírjam azokat a piti szarságokat, amiket a villa két gyökere egymás fejéhez vagdos.

Gyásznap volt a vellában, amikor az ex-villalakók kiköltöztek, és nemcsak a szívfacsaró Robinett románc miatt, hanem azért is, mert mostantól újra az unalom posványába fullad a villalét. Jó hír, hogy már csak 2 napot kell kihúzni.

Az előző esti bulika utózöngéivel nyitunk, aminek ugye az volt a legzseniálisabb momentuma, amikor Attila bizalmasan megosztotta Plasztikkal a gyanúját, hogy Denisz valójában egy földönkívüli gyíkember, ahogy Vastag Csaba is, mondjuk az utóbbiban én mindig is biztos voltam. Így aztán míg Robinett szerelmesen enyelegve, Laci pedig rémült arckifejezéssel ébred, addig Plasztik kételyekkel a fejében. Én a magam részéről hitetlenkedéssel vegyes elborzadással figyelem, hogy a három hónap bezártság és egy 80 fölötti intelligenciahányadossal rendelkező személy együttes hatására van olyan ember, aki TÉNYLEG elgondolkodik rajta, hogy a faroklóbáló egybites gyökér a szomszéd ágyról valójában egy pikkelyes bőrű, földönkívüli lény. Attila nem hagyja annyiban a mókát, próbát tesz Komisszal is, és megpróbálja beadni neki, hogy Plasztikról olyan leleplező videók keringnek a neten, amiken a pupillája csíkszerűvé változik, figyeljen rá, de nagyon. Komisz nem kér a hülyeségből.

Laci szemet vetett Attila nadrágjára, amelyet egy kockázatos akció során igyekszik lenyúlni, miközben néhányan őszi legyeket megszégyenítve kókadoznak a kanapén. Először párnapajzzsal felvértezve ront rá a zuhanyrózsával támadó, gatyáját „spártai harcosként” védelmező áldozatra, majd Anettel és Robinnal kiegészülve, szódásszifonnal ostromolja a fürdőszobát és a nézők megmaradt agysejtjeit. Attila letaknyossihedernímandozza a csapatot, majd kislányosan visongós, spriccelős ütközet veszi kezdetét, amelynek végén Anett a jakuzziban landol.

Utóbbi másnap reggel a Robin iránti szerelemtől mámorosan alig tudja kimondani a zuhanyozni szót, a fiú érzései pedig olyan acélosak, hogy „már szinte várja, hogy ismét mellé bújhasson”. Illusztrációként megtekinthetjük, ahogy Robin a mosógépek előtt romantikusan himbálja kedvesét. Attilát zavarja is, hogy mindketten „láthatóan boldogok”, a „csöpögős, ragacsos, negédes métely” elől inkább Lacihoz menekül egy kellemes Dennis-analízisre. Odakint aztán a vártnak megfelelően kemény bölcsességek hangoznak el: a „párbaj nem az udvariassági formákról szól”, itt egy „komplett egzisztencia a tét”, és nem szabad nézni a nemeket. Laci issza a mentor szavait, de mielőtt teljesen megrészegedhetne, Robin zseniális dramaturgiai érzékkel bukkan elő, hogy közölje: nincs mosogatószivacs. Attila kénytelen ellenőrizni a helyzetet, miközben Anett villamesteri felelősségéről pampogva követi. Aztán a szivacs állapotáról kezdődik érdekfeszítő vita, az álláspontok eltérőek abban az ügyben, hogy életben kell-e még tartani, vagy a súlyos károsodásra („mintha lehányták volna”) tekintettel jobb neki, ha hagyják méltósággal elmenni. Robin jó papucsként felajánlja, hogy a krízis ellenére elmosogat.

Erről van szó, kéremszépen. Amikor már csak a végtelenített csicskag*cizés, meg Komisz kényszeres faroklóbálása töltené ki a műsoridőt, fel kell tuningolni a vellát néhány recyclingolt arccal, és máris jön a szerelmes turbékolás, a taktikázás meg a manipuláció, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Ott tartunk ugye, hogy beköltöztek a régi vellalakók, és a kiválasztás előtti bulikán meg is tesznek mindent, hogy felkavarják az állóvizet. Elsőként Iza tesz fel nagyon célzatos kérdéseket a fiúknak. Szerintetek ki itt a legerősebb? Nem Plasztik, azt ugye tudjátok? És azt, hogy nálunk egy aranyszabály volt, hogy senki, de SENKI nem juthat el párbaj nélkül a végjátékba, ha Aurálió farka lerepül helikopterezés közben, és Viki reggelijébe esik, miközben Zsófika páros lábbal toporzékolva üvölti, hogy „ezt nem hiszem eeeel”, akkor sem? Ez persze zene Laci füleinek, ezt ugatom én is, én már háromszor voltam kint, Plasztik meg csak újabb és újabb zsírpárnákat növeszt itt a különböző implantátumai köré a legnagyobb lelki nyugalomban. Ezt Robin úgy érzi, hogy azonnal meg kell osztania az érintettel is, és már rohan is a két Plasztikhoz, de itt be kell iktatnom egy zárójeles gondolatot, mert a leginkább kiélt, ötvenes prostira hajazó Szandika mellett Dóri szinte bájos, babaarcú szépségnek tűnik.

Az utolsó hétbe léptünk és rutinos VV nézők már tudják, hogy a műsor ilyen tájt leledzik a moslékos vödör legalján. Már nem segít a konfliktusok bejátszása, nem segítenek a szabadtéri programok, sőt még az se segítene, ha valaki a csillárról lógva hányná telibe a kamerákat. Csak egy módon lehet menteni a menthetőt, ha beküldenek néhány érdekes karaktert az előző szériákból. Ez történt tegnap és egy érdekes utolsó kiválasztás.

Bencével indítunk, ő meg egy kis szavazásra hívja a nézőket: Kire tenné a jelet? A szavazás csak azért érdekes, mert sokat megmutathat abból, hogy a nézők éppen kivel szimpatizálnak. Aztán ugrunk a kecóba, ahol éppen Kazaltól búcsúznak el a lakók. Kazal fejét stílusosan egy mini szolihoz erősítették, hogy valami ellensúlyozza a sötétséget. PVC kezdi, és valamiért nem hajtja el az anyjába, hanem viszonylag értelmesen búcsúzik. Robin dettó, de azért finoman beszól, hogy ő még mindig itt van, Kazal meg ugye… Nyálas retorikája semmit sem változott és az sem vált előnyére, hogy megnyerte a párbajt, mert még fölényeskedőbb, mint általában. Jön Komisz, aki láthatóan meg „le van ülve, mint az iszap” és „fogalma sincs, hogy milyen rendezvényen van”, csak, hogy az ő fordulatait használjam. Kifejti, hogy mennyire szereti Boglyafejűt, főleg a haját, meg a seggét. No, meg persze a belsejét is. Hát, azt tényleg lehet is.

Ahogy Lilu a nézőket, úgy én is tengermély tisztelettel köszöntöm az olvasókat. Elfogulatlan reggelre virradtunk. A lakók egészen a szakadékig hajtották a bulibuszt. Lesz itt sírva vigadás, paréj részegség, könnyes búcsúzkodás és véres végrendelkezés. Az utolsó hétre se tud kifulladni a lakókat éltető önpisztítás.

A párbaj előtti utolsó este szokásos eszem-iszom dínom-dánom a program. Már csak a félig üres Sprite-os flakonokat látjuk, meg azt, hogy a 21 éves egyetemisták agyi szintjén Robin és Laci élőben átírja a világhírű WellHello zenekar rakpart című számának sorait.