Idónak és lupacchiottának
Úgy akartam kezdeni, a tegnapi buliban jobban néztem ki, mint Lilu az öfiben, nem beszélve a sminkről, aztán rájöttem, ez nem túl nagy érdem, úgyhogy inkább azzal kezdem, fergeteges volt, egyetlenegyszer éreztem csak kínosan magam, mikor Zoltán Erika Remetelány c. számára táncoltam veszettül és még a szövegre is emlékeztem. Dévényi Tibi Bácsi tiszteletét tette az asztalunknál, a technika ördöge néha megviccelte, és minden dal közben előadott egy történetet, az 1967-es évben játszódó, kecskeméti kiskatonáról szóló sztorit a buli végéig nem tudtuk összerakni, sose fogjuk megtudni, miért zokogott az egész ország és megfogadtuk, ha beledöglünk is, elkapunk egy labdát és elhozzuk nektek ajiba, nem azért nézek én olasz focit, hogy egy labdát ne tudjak levenni, és lám. A 89. percben jártunk, mikor Tibi bácsi felemelte az utolsó előtti labdát. A tekintetem jobban elborult, mint Gattusoé. Saját térfélről indultam, hogy még véletlenül se fussak lesre, az én vezetéknevem nem Lesenszületett, mint Pippoé, ugye. Hajam jobban lobogott, mint Nedvedé anno. Ha kell, gondoltam magamban, nagyobb nagyhalált fogok eljátszani, mint Giraldino bármikor, ha kell, kiosztok egy könyököst is, mint De Rossi a Donyeck csapatkapitánya ellen, ha kell, köpök, mint Totti, azt a kétméteres lóbaszó gyereket meg, aki előttem hadonászik, fél mondattal elintézem, mint Materazzi Zizout, végül sikerült lefordulnom róla. Minden igyekezetem ellenére csak egy labda nélküli felhőfejest sikerült összehoznom, a tizenkét centis tűsarkúban ez se semmi, de a második hullámban Idó pirloi rutinnal érkezett és megszerezte a vezetést a labdát. Gólöröm, tessék, örültök?
A Villában nem ilyen eseménydús az élet, megint piac van, nem tudom, ki unja jobban, én, vagy a lakók. Laci szerint Anikó árukészlete elég hervadt, Alekosz megszerzi a napi szükségletet, kaviár, téliszalámi, kolbász, szivar. Kíváncsi vagyok, Szandikáról mikor rohad le a rózsaszínű köntös és mit szól ehhez a slampossághoz Sanyi, aztán egy Béci Alekosz vita arról, hogy Alekosz sziesztázhat-e ülve, behunyt szemmel a kanapén. Levél, következik a Nagy Villa Árverés, sírok. Béci egy üveg pezsgőt szeretne felajánlani. Mondom, árverés. Jerzsi és Laci licitálnak, Béci úgy érzi, Jerzsivel meg tudna egyezni. Alekosz is licitálna, mert neki ez egy eléggé becses fogyasztási luxuscikk lenne - egyébként egy édes BB pezsgőről beszélünk, csak hogy tudjuk hova tenni az előző mondatot - ezért én felajánlom cserébe, hogy a Béla Urat megtanítom a fair üzletelés lehetőségére. Micsoda verbális döfés, istenem. A roppant érdekfeszítő árverés másik főszereplője Jerzsi, aki nájlonzacskóba belehajigált gyümölcsteákkal járul az oltár elé. Miután a közöny kézzel tapintható, bepróbálkozik egy labdával és egy kitaposott, retkes, kutyarágta cipővel, nem is reagálok. Alekosz belerondít a játékba. Felsorolja, miket birtokol, aztán kijelenti, hogy ezek a jogok a mai nappal részéről aktualitásukat vesztették. Itt olyan szabálysértések történtek az Anikó és a Béci részéről az ágyhasználati joggal kapcsolatban, hogy! Fittyet hánytak. Anikó próbálja Alekoszt félbeszakítani, ez nem ide tartozik, kérem, üljön le, de Alekosz csak mondja a magáét, bár ne tennék, akkor nem születnének olyan mondatok, Anikó és Béci nem tisztelte a jogszabály betartó embert. Utána a riportszobában panaszkodik a tiszteletről.