Valaki szólhatna a Napnak, hogy az a dóga, süssön, kezdem magam úgy érezni, mint Tarkovszkij Sztalkerja után. Drága kommentelőink és olvasóink időről-időre megörvendeztetnek ajándékokkal, tegnap varand lendült be, a mai posztban az ő képeit (is) láthatjátok és küldött egy tök jó gif-et is, amit sajnos nem tudtam becsinálni, aki szeretné látni, szívesen elküldöm e-mailben, Anikó rajongók előnyben! Persze maradtam továbbra is S. hű rabszolgája, majd húzom szánkón is.
Hát mik vannak, tegnap emlegettem a babos kendőt, erre este az öfiben megjelenik Nagy Feró. Csak azt a piros bőrnyakkendőt tudnám feledni, meg a nyolcvanas években oly divatos lila és méregzöld kétsoros gombolású öltönyöket, felhajtott ujjal, húbaszki. Gyere, gyere, vagy tessék jönni! Juj, hát nagy a meglepetés, mert Jerzsi elhintette, hogy ma sportolni fognak. Ekkora büdös parasztot, komolyan mondom, jön az S-modell köszönteni a vendéget. Tele pofával. Nem baj, egyél nyugodtan, majd a puszit megkapod később! Kicsit tanulunk énekelni, megtanulunk a színpadon szerepelni, amit úgyis tudtok már. Nagyon rossz különben, idegileg? Heherészés. Üdítő vagy sör? Kávé, sok cukorral. Mi a helyzet amúgy? Kinn általában nagyon szép a világ, minden oké. Ja, Fukushimában kifejezett hepihangulat van. Éva elöljáróban annyit szeretne mondani, hogy neki és Jerzsinek van a leggyatrább énekhangja, mondjuk a kutya se kérdezte, biztos most is magát adja. Igazából nem az számít, hogy mennyire tudsz énekelni, hanem, hogy mennyire tudod elhitetni a többiekkel, hogy tudsz. Remélem, minden U2 rajongó érti, hehehe.