Sötétbarna garbós kötött ruha, csipkemintás barna ribancharisnya, bokáig retkes térdig érő csizma. Nem, ez nem Lilu, ez én vagyok, úgy estem be a tévé elé, percekig az sem tűnt fel, hogy még a sapka is rajtam van. A Villában sötéten, depressziósan indul a reggel, Zsuzsi nyüszítve ébred, jól megcsináltam a balhét tegnap, mi? Olyan hülye vagyok. Olivér a szaunában értetlenkedik, neki a deszkákon kellett aludni, a bűnös, a szabályszegő bezzeg kényelmesen alszik a meleg szobában, hát milyen dolog ez? Benn, a többieknél olyan vidám a hangulat, mint egy tömegszerencsétlenség helyszínén, Gombi Bécivel beszélget, durva ami itt van, egy-két ember nagyon komolyan veszi ezt az egészet. Béci legyint, örüljünk, amíg mi nem vesszük komolyan. GigiHamupipőke ablakot pucol és ő még nem látott ilyet, hogy egy ember így kiforduljon önmagából, Alekosz szerint a primitív ember legelső és legutolsó fegyvere az erőszak. Gigi helyesel és tovább maszatolja az ablakot. Olivér unott arccal közli a riportszobában, hogy hidegen hagyja a sztori.
Béci kardigánja megérne egy hosszabb elemzést, de legalább most nem csámcsog, hálából én se az öltözékén. Gombi az első talán, aki megkérdezi Zsuzsitól, hogy van, jó lenne, ha Gombi csinálna megint valami teljesen férfiatlant, de legalább idegtépőt, mert komolyan kezd szimpatikus lenni. Zsuzsi megköszöni neki, hogy tegnap olyan jó fej volt, Gombi biztosítja, hogy tudja, milyen ez, olyan állapotban voltál, hogy nem láttál, nem hallottál. Olivér lelki- és hálótársával, Alekosszal beszélget, Olivér szerint nem kifizetődő kimutatni az érzéseiket. Pont te, pont te mondtad az ellenkezőjét, tudod Olivér, nem az volt a kérdés, hogy ez megtörténik-e, hanem az, hogy mikor. A Zsuzsi egy közönséges és otromba nő, mire Olivér: be kell mennem, szarnom kell. Hát köszönjük az információt, megtisztelő ez az intimitás.