A vikingekben újra feltámadott a tenger, teljes gőzzel mennek a folyón, még Lagertha is visszatért harcos mivoltához, és a szokásos szemceruza-felfont haj-morcos arc kombót tolja, amit átvett Torvi is. Halfdanék ugyanolyan kettyentek, mint eddig, és egymást hergelik, ebbe beszáll Floki is. Így hajóznak, míg meg nem látják a rájuk váró frank flottát, Rollóval az élen. Azért mindenki be van fossantva kicsit a vikingek közül, kivéve mondjuk Ragnart, aki azon erőlködik gondolom, hogy  a szétszakadó fejét a nyakán tartsa, amíg Björn dirigál. A vikingek először tüzes nyilakkal lövik a frankokat, majd megcsáklyázzák a hajóikat, és elkezdődik a közelharc.

Mindeközben Gisla ezúttal nem áll oda Rollo mellé kibicelni a szexi kis páncélruhájában, mint múltkor, hanem tényleg autentikus középkori öltözetet ölt, és a kápolnában imádkozik a Szűzanyához, hogy védje meg a férjét. Miközben sír, az egyik Mária-szobor is elkezd könnyezni, nem tudom ez jót jelent-e vagy rosszat.

A folyón megkezdődik az öldöklés, a megvadult vikingeket semmi sem állítja le, és úgy csapkodják szanaszéjjel a frank katonákat, hogy Rollónak is imádkoznia kell, Isten legyen velünk, mondja. Ragnar még mindig kába fejjel kóringyál, de Harald és Halfdan is nekiáll szeletelni. Többnyire Björn felügyeletével megy a harc, s az első menet viszonylag sikeresen zárul, mert az egyik frank katona telefosott gatyával fordul Rollóhoz, mit csináljuk felséged, már így is hatalmas a veszteség, lehet le kéne állítani a támadást. Rollo erre úgy reagál, hogy leszúrja szerencsétlen katonát, és berúgja a vízbe, éppen csak azt nem mondja, hogy This is Sparta. Majd tart egy motivációs beszédet, ne gyengézzetek gyerekek, mert az nem viselem el.

Björn is haditanácsot tart az apával, Ragnar szerint Rollo azt fogja tenni, amit mindig, vagyis támad. Majd a király fogja az utolsó gyógylevelet és bekapja, Björn fejét bírom közben, ez a tipikus hülye vagy, bazdmeg?-nézés. A hajón Floki is formába lendül, és Rollót ekézi, a gyerekiahóra viking verziója így hangzik: „Gyere ide te kígyó! Gyere az utamba, hadd oltsa a baltám a szomjúságát a te véreddel! Gyere Flokihoz, te korcs! Várok!” Mennyivel szebb már, mint a mostani mivanmivanmivan. Lagertha kérdezgeti az exférjét, mit lehet még tenni, kedveznek-e az istenek. Björn azt mondja, jóhogy, Rollo egy kis áruló genyó, de Ragnar nem mond semmit. Azért Björn küld egy figyelmeztető nyilat a nagybátyjának, ami Rollo feje mellett két centivel megy el.

Párizsban ebédke van, amit Károly a szeretőivel oszt meg, Roland azt mondja, nem kéne megbíznia Rollóban, szokásos. Therese is megerősíti ezt a feltevést, felséges császárom, már a nagyapád is azt mondta, hogy az északiak gázos népek, fenyegetést jelentenek. Na, hát pont leszarom a nagyapámat most éppen, Rollóé a szívem, öribarik vagyunk, mondja a császár. Therese felhorkan, és nemes egyszerűséggel lehülyézi a császárt, aki ezt igencsak nehezményezi, elég sok időbe került, mire rájöttem, kik az igazi barátaim, mondja a férfi. Károly javasolja a desszertet, de Roland fintorog, hogy nem éhes. A császár erre beközli élete legjobb mondatát, ó ne aggódj, mondja, ahova te meg a szajhád mentek, ott angyalszárnyakat ehettek. Erre megjelenik Roland és Therese háta mögött egy-egy katona, és egy hurokkal megfojtják a tesókat.

A vikingek újabb támadásra készülnek, mindenki beleadja a benne lévő összes kraftot, Björn ugrásból szúrja le a frankokat, Lagertha is el van foglalva a kardjával, de Flokit elég rondán megbökik, ömlik a vér az oldalából. Ragnar és Rollo megpillantja egymást, és elkezdődik a testvérharc, úgy nézel ki, mint egy ribanc, üdvözli a bátyját Ragnar, nem vagy a testvérem, soha nem is voltál. Nem én fogok ma meghalni, mondja erre Rollo, és nekiugrik az öccsének, egy ideig karddal, majd puszta kézzel ütik-vágják egymást.

A többi viking sem áll olyan jól, Halfdan kap egy nyilat a vállába, Lagerthát is megvágják, s mikor Ragnar segítségére sietne, akkor meg is szúrják. Björn odarohan, hogy elvigye az ájult anyját, de közben Torvit is meglövik. Floki már nehezen mozog, és a Rollót folyamatosan csépelő Ragnart is eltalálja egy felrepülő csáklya. Már mindkettőnek totál pépesre van verve a feje, úgyhogy Ragnar utasítja az embereit, vágják el a köteleket, azt induljanak meg haza, majd amikor az utolsó ütésre készülne, berántják őt is a hajóba.

Ragnar még keménykedik, hogy hagyják, de már alig lát. Úgyhogy Rollo ott marad a parton a bezúzott képével, meg az embereivel, s mikor azok megsoroznák a távozó utolsó hajót, a herceg megparancsolja, hogy hagyják őket elmenni. A katonák éljeneznek, de Rollo zokogva rogyik a földre, hasonlóképpen a tiszta véres fejű Björn, akinek szintén sírósra görbül a szája a távozó hajón. Ragnar szokás szerint azt se tudja, hol van.

Párizsban a nép örömtáncot jár, és virágszirmot dobál a fehér lovon érkező Rollóra, aki alig tud leszállni az állatról, annyira szarul van, de nem hagyja, hogy segítsenek neki. Gisla arcáról nem tudom leolvasni, hogy röhög-e vagy sír, a konstans hisztiállapot amúgy is megvan nála. Odarongyol a sántikáló férjéhez, megcsókolja, majd iszonyat csirkehangon elkezdi kiabálni, hogy bemutatom Párizs megmentőjét, a birodalom hősét. Rollo lerogyik az apósa elé, majd megkapja a fejére az aranykoszorút, Gisla bőg, a népek örülnek, mi kell még.

A viking hajón csend van, a buli a faszombamár tematika jegyében telik, és aki eszméleténél van, az inkább azt kívánja szerintem, hogy ájult volna el a harc legelején. Harald se szól semmit, ami nagy szó, mert ő mindig kommentel mindenhez, Lagertha fekszik, Björn is, Ragnar meg a sarokban gunnyaszt, és egy nagyon kis résen keresztül lát ki a fél szemén, mert a másik teljesen bedagadt.

Vágás következik, és nem tudom hány év múlva vagyunk, de Björn haja már a háta közepéig ér, és horgászik, mikor Aslaug hívja, ezek szerint nem itta el az agyát a nő. A királyi rezidenciába Thorhall érkezik, aki egy bőrfejű viking, és azt mondja, azt a sztorit hallotta, hogy Wessexben, Ecbert király udvarában van Ragnar Lothbrok egyik gyereke, akit Kwenthrith-tel közösen készített. A sztori közben azért Aslaug keze ügyében csak ott van a boros kehely, mondtam én, hogy rászokott a piálásra. Björn nem ugrik a Holdig a sztoritól, honnan tudod, hogy biztos az apám gyereke? Mittomén, nem voltam ott a fogantatáskor, próbál humorizálni a csávó, de nem talál értő fülekre.

Aztán mesél még egy dolgot, a wessexi gazdálkodó településről, amit Ragnar hagyott hátra, s ami egyből el lett pusztítva, ahogy a király kitette onnan a lábát. Nem mondta nekünk soha, közli Björn, hát akkor kérdezd meg tőle most, javasolja Thorhall. Aslaug kedélyesen beleszól a beszélgetésbe, ó, azt nem lehet, nem tudjuk Ragnar hol van, évek óta nem láttuk, elhúzott a veresége után. Szerintem a nő most is be van baszcsizva kicsit. Björn elmegy megosztani az infót az öccseivel, Aslaug meg röhögve visszaül a trónjára inni.

A Lothbrok-fiúk valami kunyhóba mentek vadászni, ott találja meg őket Björn, s közösen brainstormingolnak, hogy az apjuk vajon miért nem mondta el a mészárlást. Ivar még mindig olyan gyökér, mint volt, és azt mondja, minek kellett volna ezt bárki orrára is kötni, a többi tesó szerint undi dolog volt az egész elhallgatása. Majd jönnek az apa-problémák, Ragnar elhagyott minket, mikor kisfiúk voltunk, de szar, de szar, ne jöjjön vissza, de ha visszajön, megölöm, mondja az egyik. Ivar szerint basszák meg, Ragnar mégiscsak az apjuk, és nem tett semmi rosszat. Ő ugyan nem szereti, de csodálja. Björn zárja le a vitát, kussoljatok, ember volt ő is, szerintem nem jön vissza soha, de én bírtam nagyon.

Björn lemegy az erősen öregedő Flokihoz is, akinek már őszes a szakálla, s megkérdezi, tudott-e a dologról, Floki persze bólogat, tudtam az egészet. Majd előveszi a hajómakettjeit, és Helga közli, hogy hamarosan kész lesznek Björn hajói, úgyhogy mehet a Földközi-tengerre, juhú. Floki persze megígéri, hogy megy majd az expedícióra, és viszi magával az asszonkáját is.

A következő jelenetben a mikulásbajszú Ragnar visszatér Kattegatba, és a sugdolózó embereket namivanbazdmeg nézéssel riogatja. Megáll a tér közepén, és megjelennek a fiai, Ivar is odakúszik az apja elé. Ragnar odamegy hozzá és üdvözli, mondván Ivart nem lehet eltéveszteni, kösz. A srác olyan creepy nézéssel tekint rá, hogy rémálmaimban fog üldözni ez a pillantás. Ragnar tart egy kis monológot arról, hogy mekkora fasz apa volt meg vezető, mindezt ordítva, és közben felajánlja a fiainak, hogy öljék meg. Természetesen mindenki hallgat, mint felelés idején az egyszeri diák, mikor tudja, hogy semmit nem tud, és hirtelen kurva érdekes lesz a cipője orra. Ragnar csak nem hagyja abba, ki akar a király lenni, na, aki erős ideáll, satöbbi, egy szerencsétlennek még a kardját is a kezébe nyomja, szabadítsatok meg a szenvedéseimtől, de tömeg és a Lothbrok-fiúk feje egyaránt egy nagy miafasz, Ragnar meg csak áll és néz.

Én mindenkinek köszönöm a szíves figyelmét, kommentet, élveztem írni a hogyvoltot. Boldog Új Évet! Skol!