Floki még mindig önkívületben ordít krisztusi pózban, egyszál semmiben. Kattegatban ezek szerint továbbra is hepi az élet. 

Hedebyben a jarlok rezidenciáján szexitájm van, Lagertha és Kalf éppen befejeznek egy könnyed alvás előtti koituszt, amikor a férfi szerelmet vall. Azt mondja, mindig is Lagerthát szerette, bár eleinte csak a hatalomra fájt a foga. És milyen tök jó lesz, ha majd közös gyerekeik is lesznek. A nő erre nem szól semmit, Kalf ugyanis nem tudja, hogy az öreg feketeszájú már régen megjósolta Lagerthának, hogy nem lehet több gyereke, hopika.

Mikor Kalf kimegy egy laza pössentésre a ház mögé, mit ad Isten, a jómadár Erlendur kapja el egy szóra, s elregéli, hogy Björn nincsen Kattegatban, elhúzott a vadonba, mert szüksége volt egy kis énidőre. Erlendur szerint ez a tökéletes alkalom kiiktatni Björnt, és ő nem nyugszik, amíg Ragnar Lothbrok egész családját ki nem nyiffantja. Kalf, egyem meg a sunyi szívét, azonnal bólogatni kezd, és azt mondja meg is van a tökéletes embere erre, egy berzerker.

Floki most éppen nem ordít, mert szegény Helga tart a feje fölé egy tálat, hogy abba csöpögjön a víz, ne a jóember fejére. Ketten szenvednek így, ráadásul Floki még nem tudja, hogy a kislánya meghalt. Mintegy parancsszóra megérkezik Ragnar, és baromi jóindulatúan közli Helgával, hogy el kéne mondania az igazságot, majd lazán kisétál a barlangból. A nő így már kénytelen közölni, hogy a kislányuk nem élte túl a lázat. Floki ha lehet, még jobban összeroppan, borzasztó nézni ezt a szálat, legyen már valami, könyörgöm.

Erlendur és Kalf priviben találkoznak a berzerkerrel, aki gondolom foglalkozását tekintve original viking bérgyilkos, és alsóhangon egy hegyi trollra emlékeztet. Az arcát forradások borítják, a szakálla legalább a hasáig ér, és akkora fejszét tart a kezében, hogy már most tudjuk, csúnya vége lesz itt valakinek. Erlendur odaadja a berzerkernek az apjától örökölt gyűrűjét, nesze, ha ezt felmutatod, senki nem fog baszlatni, hogy hova mész. A körmei már-már Zsákos Frodóian retkesek, ez csakúgy feltűnt. Kalf ezen kívül aranyat és ezüstöt ajánl fel a sikeres szolgáltatás fejében, a lényeg, hogy ölje meg Björnt mindenáron. A berzerker eddig sem szólt semmit, most is csak morog egyet, mondtam én, hogy ez egy troll.

Párizsban lakoma készülődik a palotában, a császár pohárral a kezében köszöntőt mond, persze Rollónak halványlila fingja sincs arról, hogy mi történik körülötte, és stílusosan beleszürcsöl az italába a beszéd közepén. Szent Eulália ünnepe van, aki arról híres, hogy nem hódolt be pogány férjének, és nem adta fel keresztény vallását, ezért máglyahalálra ítélték, de a tűz nem égette meg. Ezek után biztos, ami biztos lefejezték, mire a lelke galamb formájában szállt fel a mennybe. A fantasztikus sztorit Károly császár mondja el Gislának az ünnepi asztalnál, Rollo eközben csirkecombot rág szelíd neszezéssel. A csaj levonja a briliáns következtetést, hogy az ő férje is biztos lefejezné meg ilyenek, mert egy szőrös viking.

Rollo –akinek Charlie angyalai-szerű hullámokat varázsoltak a hajába, és már mindennek kinéz, csak vikingnek nem- közben olyan tekintettel néz Gislára, mint egy tizedikes srác az osztály legmenőbb csajára a menzán, majd megpróbálja megfogni a felesége karját, mire az elrántja, fúj, ne érj már hozzám te undi vadember, és kiabál. Károly lehunyja a szemeit, édes faszom, hogy nem lehet itt soha nyugalom. A lánya a monológja végén még arcon is önti Rollót, az egész udvar röhög.

A műsor itt nem ér véget, Gisla közli, hogy el akar válni és kirohan, mire Károly császár S.O.S problémamegoldásként teletölteti Rollo kelyhét borral, végülis. A viking eléggé pipa, és az asztalra felmászva távozik a nagyteremből, de előtte még ráordít egy szerencsétlen nőre. Na basszameg most mit csináljunk, mondja a császár Odónak, aki szerint meg kell akadályozni, hogy a férfi elmenjen, mert különben nem tudják megvédeni a várost Ragnartól. Károly azt kéri Odótól, hogy beszéljen Rollo lelkére. Odo papa kirongyol, Roland és Theresa alig feltűnően egymásra néznek.

Rollo beront egy szobába idegességében, a kezében még ott az ebédnél felszolgált csirkecomb. Odo gróf megtalálja, de sajnos nem érti, hogy a viking mit magyaráz neki. Nagy nehezen rájön, miután a herceg ezredszerre hadonászik a csirkecombbal egy könyv meg a saját feje között, hogy meg akar tanulni frank nyelven. A gróf készségesen megígéri, hogy talál neki egy tanítót, a hírnek Károly császár is örül, és iszik egyet Odo papa egészségére.

Björn, a Semmi széle 26. szám alatti lakos, a ködös és havas vadonban császkál, mert nincs jobb dolga, és a kirakott csapdáit nézegeti, amiben nincs állat, vér viszont dögivel, így a nyomokat követve elindul megkeresni, mi lehet az. Nem is kellett annyit kajtatnia, a következő csapdát figyelve megjelenik egy maci, szerencsére viszonylag távol a sráctól, de azért elég közel ahhoz, hogy jól befosson, mármint Björn, nem a medve. Az állat morog egyet, meg kicsit acsarkodik, aztán otthagyja, csá.

Wessexben elindul az iniciálé workshop, Prudentius a karmazsinvörös színt állítja elő, amikor Judith a vikingekről kérdezi, atya, te frank vagy, mondj már valamit, mi a lőcs van az ottani támadásokkal? Prudentius kissé morcos, de elmondja, hogy egész Európa erről beszél, Ragnar Lothbrok, a viking, megtámadta a keresztényeket Frankhonban, még halottnak is tettette magát ravaszul. Judith rátér a lényegre, nem volt-e ott egy szerzetes, akit Athelstannak hívnak és Ragnar mellett harcolt? Ha volt is, keresztre kéne feszíteni, mert csúnya dolog keresztényként áttérni a pogány hitre, közli az atya. Ezzel lezárja az élménybeszámolót, Judith meg csak néz.

Később Judith elregéli a hallottakat Ecbertnek, aki jót vigyorog ezen a halottnak tettetős sztorin, és azt mondja, ja, van benne valami Ragnaros. Judith vekeng kicsit Athelstanon, de Ecbert máris nekiáll masszírozni a nő lelkét, nyugodj meg drága, Athelstan tovább él a kisfiadban, Alfredban, szent ember vót ez, s a kisfiú lett a kiválasztottja. Na ja, én meg csak egy bűnös asszony vagyok, mondja rezignáltan Judith, de Ecbert ezt is hárítja, mind bűnösök vagyunk cica, ne rugózzál már ezen.

Rollo most azért kap idegbajt mert le akarja tenni a B1 alapfokú nyelvvizsgát frankból, csak rohadtul nem megy neki a nyelvtanulás. Egy pap próbálja szerencsétlennek megtanítani az alapvető társalgási kifejezéseket, és már kicsit idegesen ismétli a mondatokat. Rollo elég szarul, de cserébe egyre hangosabban utánozza. A pap végül már úgy beszél vele, mintha az egy hároméves szellemi szintjén lenne, mire a viking elkattan, és összetépi az előtte levő könyvet, aztán az öreg arcába hajítja a kis galacsinokat. Végül fogja a papát, és azt is áthajítja az asztalon, nem mindig jön át a Montessori-módszer.

Merciában a kékre fagyott és kicsit zúzott arcú Kwenthrith Magnussal és Aethelwulffal van szökésben. Még tüzet se gyújthatnak, mert mindenki őket keresi, úgyhogy marad a hideg és az éhség. Kwenthrith kicsit behisztizik, hogy se meleg, se kaja, a gyerek így éhen hal, de Aethelwulf jó arc, és valami undi húst ad Kwenthithnek, hogy legalább az egyen valamit, továbbá a kiscsaládnak adja a köpenyét.

Björnnel végre történik valami, mert favágás közben talál egy hordó szeszt, s az arcán a nemzetközileg egyezményes „ó yeah, ma bebaszoook” kifejezés jelenik meg, az Ironman táborban is van hétvége, na. Az esti tábortűznél, mint előre látható volt, rendesen be is kurrant, a sarki fényt legalábbis csak egy részeg ember képes így nézni, ezenkívül olyan kurjongatást tol, hogy csodálkoznék, ha reggelre nem a berzerker kopogtatná a vállát. De nem, ennél sokkal jobbra ébred: egy az, hogy a bebaszcsizás olyan jól sikerült, hogy Björnünk elaludt a szabad ég alatt, és hajnalra jégcsapok lógnak a szemöldökén, de ami még jobb, hogy a mackó ott van tőle megint pár méterre, a srác reakciója erre egy jó öreg felébredős egybőlhányás, jogos, én is utálom a hétfő reggeleket.

Kattegatban családi progi van: halpucolás és sztorizgatás a gyerkőcökkel. Ragnar története Thorról szól, úgy tűnik, jókedvében van a király, de kiderül, hogy a valójában Harbard a főszereplő, Aslaug egykori kúrópajtija. Az egyik gyereke megkérdezi, apám, találkoztál már Harbarddal? Ragnar röhög egyet és azt mondja nem én, de anyád lehet - majd fogja, és beleharap egy nyers halba, ok. Aslaug vág egy kösz bazdmeg fejet, és beparancsolja a gyerekeket, de előtte még Ubbe megkérdezi, mehetnek-e majd Ragnarral Párizsba tavasszal, illetve Björn mikor gyün haza. Ragnar vállat von, lehet, hogy Björn nem is jön haza.

A legidősebb Lothbrok gyerek azonban nagyon is él, úgy tűnik a szeszelés nem viselte meg annyira, mert macilesre indul, fogja a fejszét meg a bökőt, és kiül a fák közé várni az állatot. A medve meg is érkezik nagy rössel, Björn pedig nem szórakozik, azonnal nekiugrik az állatnak, elkezdi szurkálni, kicsit birkóznak, a medve mellkason karmolja, majd a végén csak belevágja a fejszéjét a mackó fejébe, nesze neked Leonardo DiCaprio. Miután szerencsétlen állat kiszenvedett mellette, a srác ordít egy óriásit. A következő pillanatban a medvebőr már ott van kifeszítve a kiskondér mellett, amiben Björn vacsit főz majd, de előtte még kiégeti a tűzbe rakott pengéjével a mellkasán lévő bazi nagy sebet, és most még az előzőnél is nagyobbat kiabál, az Ironman élet nem csokiskeksz málnaszörppel ugyebár.

Wessexben már fellőtték a pizsamát, legalábbis Ecbert király éppen túl van az éjszakai arckrémezésen, amikor hallja, hogy valaki közeledik az ágya felé. Még jó, hogy a párnája alatt van egy szolid bökő. Nem kell használnia szerencsére, mert Judith jelenik meg, aki meglepő módon nem a Merciában csonttá fagyó férjéről akar társalogni, hanem arról, hogy újra Ecbert szeretője akar lenni, de közben independent woman is szeretne maradni, szóval a királynak meg kell esküdnie Athelstan életére, hogy jófiú lesz. Erre az egyre mondjuk pont esküdhet, nem sokat ér, de Ecbert nem egy tökkelütött fickó, beviszi a végső ütést a punci megszerzése érdekében: jól van, megígérek mindent, most pedig ha akarsz, visszamész aludni, de itt is maradhatsz kuffantani velem egy óriásit, na jó, a kuffantást nem mondta, mert úriember. Judith még kicsit húzza a mézesmadzagot, aztán ledobja a textilt és bekucorodik Ecbert mellé, szép is az, ha jóban van az egész család.

Az éjjel további folyamán Ragnar és Ecbert is mintegy varázsszóra kikel az ágyból, mindkettejüknek megjelenik Athelstan szelleme, előbbinek megmossa a lábát és azt mondja: „kegyelem”, utóbbira pedig keresztet vet, míg a ház népe békésen alussza az igazak álmát. Ecbertben tudatosul, hogy a szerzetes halott, és másnap az iniciálézó Judith-nak is elmondja az éjjeli kalandot, meg a sejtését, és mindketten kicsit kiborulnak.

Nincs sok idő sírni, mert Aethelwulfék úgy-ahogy épségben megérkeznek, Ecbert örömmel fogadja a kis csapatot, különösen Magnust, aki nem másnak, mint Ragnar Lothbroknak a fia, és igen, Mercia trónörököse, ahogy azt az anyja sietve leszögezi. Ecbert előveszi a jóságos vendéglátó arcát, és beinvitálja a szökevényeket, hogy wellnessezzék ki a fáradalmakat. Judithnak még mindig könnyes a szeme, a férje meg is ütközik, hogy mi ez a nagy meghatódás, ó hát ezek csak örömkönnyek, hazudja egyből, nem örülhet egy nő, ha a férje hazatér egy veszélyes küldetésből?

Kwenthrith miután lemosta magáról a merciai őrnők vérét, újdonatúj hálóingben fekszik az ágyában, és kissé creepy fejjel néz maga elé, de csak addig, míg meg nem jelenik Aethelwulf, és be nem fekszik a nő mellé, aki ezt igen nagy örömmel veszi. Nyitott házasság level 999.

Björn, aki a vikingség új szintjeire tör, most éppen jeges vízben akar fürdeni, mert eddig is olyan kurva unalmas volt az élete. Ezek szerint nem elég neki a fél mellkasát beborító vörös/lila seb. Lekapja a vadonatúj medvebőr kabiját, és fejest ugrik a lékbe, amit eddig horgászáshoz használt. Mikor kibukkan a vízből, a már megszokott módon, állati hangon ordítani kezd, úgy tűnik az Ironman táborban így kell kipipálni a napi feladatokat.

Ragnar Kattegatban újabb agymenést kap a királyi rezindencián, és nagy lendülettel lekapja a fejszéjét, majd elindul valahova, Aslaug félve néz utána. A király meg sem áll Floki barlangjáig, ahol a már önkívületben kántáló harcos és a feje fölé még mindig tálat tartó Helga remegve ácsorognak a sziklán.

Ragnar keze meglendül, Helga ijedten követi a tekintetével, de Lothbrok csak a köteleket vágja le, mondván Floki eleget szenvedett, aztán otthagyja őket se szó, se beszéd.