Anikó csinos a farmer szettjében és a félretűzött hajával plusz hatalmas beleéléssel, ennek köszönhetően legalább három pével mondja, hogy ez itt már megint a póverbájbigbrádör. Egyem a szívét, izgul is. Már, hogy holnap kiválasztás. Csoki és Ginu csap majd össze a mi kegyeinkért. Aham. Eldönthetjük majd, hogy Csoki vagy Ginu, Ginu vagy Csoki, lesz az, aki tovább küzdhet a 36 millióért, hát őőőrület! A lényeg, hogy szavazzatok!
Továbbra is a civilizációs hétnek nevezett nyomorúságot nézzük, aminek itt az elején még az őskorban leledzenek villalakóink, és ez a legtöbb játékos esetében sokkal kevésbé metaforikus, mint amilyennek a szerkesztők valaha is szánhatták. Kultúrantropológusok csak legvadabb álmaikban mertek fantáziálni ilyen tökéletes alkalomról, ahol az ősi civilizációkat és az előemberek viselkedését ilyen háborítatlan realitásában tanulmányozhatják. Mindez brutális vizuális környezetszennyezéssel is jár, mert ha van olyan eleme a divatnak, amit soha, semmilyen körülmények között nem bírok elviselni, akkor az az állatminta. Nem érdekel, hányszor és hány formában tér vissza, mindig közönséges, és a villa továbbra is úgy néz ki most, mint egy átlagos tavaszi délután a nyolckerben, amiből meg látok én eleget. Még a félretaposott UGG csizma utánzatok is stimmelnek. Na de lássuk, mivel szopatják őket a szerkesztők az imitált kőkorszakban. Első mai feladat, hogy totemet kell alkotni a törzseknek agyagból, de ez nem várt nehézségekbe ütközik, Greg például kijelenti, hogy ő csak a köcsögökhöz ért, szobrokhoz nem. Miután közösen megegyeznek abban, hogy Zsuzsu azzal segít a legtöbbet, ha békén hagy mindenkit munka közben, a törzs tagjai sámántáncot járva ugrálják körbe az áldozati asztalon fekvő Zsuzsut, rémisztő kántálás közepette, amit én csak úgy tudok értelmezni, hogy így próbálták kiűzni belőle a hülyeséget. Még ebből az epizódból ki fog derülni, hogy sikerrel jártak-e. 
Hát itt vagyunk újra. Petinek ma véletlenül a női kellékes szertárból hozták fel az öltözékét, és lusták voltak visszamenni újért, úgyhogy beadták Petinek, hogy igen, ez egy száz százalékosan férfi ing és nem egy női blúz, aztán röhögve kimentek kávézni a büfébe. Era gongat, Greg szuperképességére fáj a foga, ugyanis attól fél, hogy valakire rákötné a lila kendőt, Greg hiába esküdözik, hogy ő maximum magára kötötte volna, azt is inkább a végén, de még valószínűbb, hogy nem is használta volna, hát miért, MIÉÉÉRT.
Kezdem rögtön azzal, hogy minden elismerésem az eddigi írói munkálatokért, mert ugyan sokszor elhangzott már az előző évadok során, hogy szarból építjük a várat, de MOST TÉNYLEG. Valahogy egyre inkább nem kóser az, ahogy a műsorszolgáltató lassan már csak abba fektet energiát, hogy évről évre összegereblyéz nekünk egy talicska majmot, illetve kicsicsiázza a villát az éppen aktuálisan trendire. Kedves Szerkik! Nem kell ahhoz Eysenck féle személyiség tipológia teszt, hogy lássuk, a bent tartózkodó humanoidok konkrétan nem bírnak értékelhető ilyennel, ergo az édesanyjukon kívül kábé senki sem érzi őket sem szórakoztatónak, sem jópofának. Az akutális rész is olyan érdekfeszítő volt, hogy többször bólintottam az álommanónak a megtekintés közben, mint gyermekkorunk bólogató kutyusa a zsiguli kalaptartóján. Láthatóan Anikó sem boldog, de még a falra vetített szmájli is rí mögötte. Hát nem véletlenül.
Puskás Péci van ma, egy olyan ingben konferálja fel az eseményeket, amiért remélem hogy valaki hamarosan felelni fog. Előző nap bent járt a villában és levezényelte a tippelős játékot: a lakók korábban szavaztak bizonyos kérdésekre a lakótársaikkal kapcsolatban, és most meg kell tippelniük, hogy melyik kérdésre melyik választ adták a legtöbben.
Nehezített pálya a mostani, mert garantáltan nem engem vártatok, de az van komáim, hogy sixx atyánk bokros teendői miatt sajnos kénytelen volt ideiglenesen lemondani a trashadagjáról, ezért mára az átlagon aluli színvonal meg az ócska viccek jutottak, dehát ezt a békát most le kell nyelni. Anikó van ma, abban a műszőr mellénykében konferál, ami már 2002-ben sem volt csinos, levéllel nyitunk, aminek már az első mondatában elhangzik Radics istenverte neve, amit remélem hogy már csak kurva kevésszer kell hallanom az életben. Végrendelet van egyenesen az Országos Nyilvántartásból pöcsételve, Radics fel nem használt szuperképessége az özvegyre száll, és előkerül a jó öreg, rongyosra járatott lemez az örök barátságról Reni, Csoki, és Ánusz ánusza irányába.
Szerencsétlenségünkre Bajusz celebrálja a mai szeánszot, akinek a műsorvezetői képességeire én nem vagyok hajlandó több szót vesztegetni, mert azok egyszerűen nem léteznek. És hogy tovább fokozzuk a nyomort, azzal a műsorelemmel kezdünk ma, amit én soha többé nem akarok látni a Való Világban: a kiafasztérdekel-kategóriás kiesett játékost jelképező rémisztő bábutól való búcsúzkodással. Azon szerencséseknek mondom, akik nem látták a jelenetet, hogy ezt úgy kell elképzelni, hogy egy léggömb, egy köntös, egy zöld kendő meg egy Radics papírmaszk szemlélteti az ex-villalakót, bár most, hogy belegondolok, a hevenyészett bábu klasszisokkal elviselhetőbb, mint az eredetije. Ami pedig az abszurditás újabb szintjére emeli a jelenetsort, hogy a tőle búcsúzó egysejtűek (már akik hajlandóak voltak erre a baromságra áldozni az értékes idejükből) folyamatosan CSÓKOLGATJÁK azt a csálé papírmaszkot. Ráadásul olyan megható emlékeket idézgetnek párás szemmel, mint: „amikor azt mondtad, hogy túl dagadt vagyok a sztriptízhez... igazad volt” vagy „amikor azt mondtad, milyen ronda vagyok, de szerettelek.”
Csapjunk bele a lecsóba gyorsan a tegnapi agyzsibbasztás után, és ígérem, megpróbálom majd a tegnapiból kivágott részlet problematikáját is kibogozni. Ma Bajusz a porondmester, aki valami ismeretlen okból még mindig azt gondolja, hogy az. a. jó. műsor. vezető. aki. szép. szaggatott. tőmondatokban. képes. csak. megnyilvánulni. Rosszul gondolja. Azt mondja, hogy annyira kifürkészhetetlenek itt már a villaviszonyok, hogy a szerkesztők most majd egy barátságkarkötő ajándékozó szeánsszal igyekeznek a nézők számára világossá tenni, hogy melyik lemming melyikhez dörgölőzik éppen. Persze itt még a vasárnapi kiesős, beköltözős, kiválasztós apokalipszis előtt vagyunk kronológiailag, tehát mondanám, hogy mindez nem oszt nem szoroz, de mégis, mert az az érzelmi szarcunami, amit ez a látszólag jelentéktelen faszság felkavart, kicsit meglepett.
Huhh. Nem volt egyszerű hozzájutnom a VV adagomhoz, a világegyetem összes erői összeesküdtek ellenem meg az első VV9 hogyvoltom megalkotása ellen. Szinte szomjaztam ennek a nyolc agyhalottnak az arénázását, és egy ponton már ott tartottam, hogy palatáblára vésem nektek az egészet. Szóval sziasztok. Idén beszállok én is ebbe az ámokfutásba, és már most érzem, hogy jó döntés volt, mert 4 epizód után egész nyugodtan kijelenthető, hogy ennyire trash még soha nem volt ez a trashreality. Anikó ma rémisztő papírbajuszban köszön be, és azt mondja szépen artikulálva, hogy PÁVERED, miközben jelentőségteljesen belenéz a kettes kamerába. Bármibe lefogadom, hogy ő és/vagy a szerkesztők olvasták Sixxet. Nagyon helyes.
