Mindenki emlékszik az érzésre. Belépsz a terembe, a táblára sandítasz - jó, még nem írták fel a V-t. Egy kósza pillanatig eljátszol a gondolattal, hogy majd te, majd te odavésed, de aztán hamar lemondasz róla, nem tartozol a menő arcok közé, akiknek ez veleszületett előjoga. Csendben a helyedre kullogsz és vársz, és akkor igen, a srác, akibe minden lány (és titkon a fiúk egy része is) szerelmes, akinek minden mondata mindig vicces és akinek a legnagyobb hóviharban is megcsillan a haján a napfény - na ő, népszerűségével járó természetességgel végre odasétál a táblához, és odakanyarintja a várva várt V-t, így most már teljes a felirat: VAKÁCIÓ. És akkor, ott, abban a szent pillanatban átjár a szabadság érzése, hogy hónapokig nem kell ezzel a feneketlen gyásszal foglalkoznod, és most már úgy egyébként is minden rendben lesz.