Az eredeti, a blog öndefiníciójához passzított pilot stílusgyakorlatom fogadtatása bizonyította, hogy stand-up komikusként garantáltan felkopna az állam. Még azok is soknak érezték az anyagot, akik értékelték a tőlem távol álló gúnyt, a disznó vicceket, és vették az elvontabb poénokat, továbbá noha a sorozat önmagában is feketekomédia, határozott volt ama vélemény, hogy túlságosan szent ahhoz, hogy bárki ily módon karikírozza. A köz akarata előtt meghajolva (és nem, nem beszólás volt az az ominózus lábjegyzet, amin sokan megsértődtek, igaz az olvashatóságra vonatkozó rész valóban félreérthető, ha lett volna rá hely, kifejtettem volna, hogy mindenhol próbálok egyszerűbben, gördülékenyebben írni, alacsonyabb Flesch-Kincaid pontot elérni) a második résznél bekapcsoltam a „szimpla krónikás” módot. Így nem voltak túl olvasmányosak az írások, de bízom benne, hogy az alap funkciónak megfeleltek, ha valaki egy jelenetet fel akar idézni, itt a jövőben megtalálja magyarul is. Hogy hiánytalan, egységes és teljesen használható legyen a sorozat hogyvoltja, zárásként újraírom az első részt is a többi stílusában, immár gyermekbarát módon, a másfél órát nem az egyezményes méretbe rövidítve, rendes, egységes karakternevekkel. Tehát csak az olvasson tovább, akit érdekel ez a hiánypótló ráadás. Akkor néhai orosztanárom sokat szajkózott parancsával élve: „isoraz”.
Történetünk Washington államban játszódik, a kanadai határ mellett, egy átlagos, fiktív, fakitermelő kisvárosban, Twin Peaksben (a lakosság eredetileg 5120 fő volt, de ezt végül 51201-re növelték, így nyilván hitelesebb, hogy egyes szereplők nem ismerik egymást). A David Lynch kultrendező nevével fémjelzett sorozat az amerikai sugárzásának jelenében játszódik, 1990-ben, ma tehát már kőkeményen retro, ami extra ízt kölcsönöz neki. A nyitóképen egy tóparti faházban egy szemrevaló ázsiai nő nézegeti magát a tükörben (Josie – Joan Chen), vele egy fedél alatt él egy idősebb házaspár, a rideg Catherine (Piper Laurie) és a kissé lassú Pete (Jack Nance, maga a Radírfej), utóbbi horgászni indul. Nem jut messzire, a házuk előtt egy nejlonba csavart (feltehetően ezért lett a rajongói magazin címe Wrapped in Plastic), partra vetett hullát talál, amit annak rendje és módja szerint be is jelent a rendőrségen. Ekkor ismerjük meg az őrs recepciósát, Lucyt, aki a legegyszerűbb dolgot is percekig csacsogva, atom precízen írja körül, és Truman seriffet, aki egy abszolút átlagos fickó.