Exgazdag-neocsóró Gagamba a luxus maradékának utolsó morzsáit is elkótyavetyéli: Értékesítési Vezető Gábor nem gondolta végig, hogyha egy mozgásban lévő víztömegben nem két kézzel és 42 foggal szorítja az egyetlen szappandarabkájukat, akkor az bizony könnyen elúszik a picsába, mely ezek után természetesen valóban be is következik. Én már dörzsölném a markom az első nagy magyar Szappan-Gate kirobbanásának alkalmából, ámde Székely Sarah Connor elégedetlen arcán kívül igazából semmi izgalmas nem történik, jó, igazából még az ő arca is elég unalmas. Újpuna Emese konkrétan annyira elnéző, hogy őt egyáltalán nem zavarja a testhajlataiből feltörő izadtságszimfónia, és ő egyébként sem tervezte használni a szappant. InstaViki instant insta pózba vágva panaszolja a kamerának, hogyha ezt a végtelenül ostoba tettet nem Értékesítési Vezető követi el, akkor persze állna a bál, és végtelenítve kapnánk az arcunkba a vigyélkipárbajoznitekutya-t meg a kihaénencsicskagecii-t, így meg marad a nihil és a zavart kacarászás, hogy kinek kell a szappan, nekünk ugyan nem. 

Azzal kezdünk, hogy szigetcsere. Excsórók lilák megérkezni Burzsujlendbe, majd rácsodálkozás a vjúra: „Ez az új HAZA, maga a paradicsom!” Tátott szájjal való ámulás a flórára és faunára, sose láttak még ilyet, csak a filmekben az is CGI volt. Azonnal rárontanak a matracra, visongás, majd a kosz és a kupleráj kissé lehűti a kedélyeket. A sárgák pocsékolása láttán, és indul a bősz fejcsóválás. Többen jóslásokba bocsátkoznak a másik csapat életben maradási esélyit illetően. Majd egyre-másra fedezik fel az eszközöket: tűzgyújtó, levesestál, balta, csónak, halászháló, konyhai robotgép mint otthon bazdmeg. A csajok megtalálják az édesvizű jakuzzit és azonnal birtokba is veszik.

Sárgák menni csórósziget. Pozitívan hozzáállni: „Nincs itt semmi baj, még jobb is, mint a másik, pont ilyenről álmodtunk”. Aztán a nagy optimizmus és önámítás mellett hamar észreveszik, hogy bazdmeg itt nincs semmi! Pánikszerűen keresgélik a cuccokat, mire azért előkerül néhány fontosabb, mint pl.: a lábos, a kalapács, a machete és a nagyító. Faguriga legyek, az utóbbit nem kúrtam volna bele a tengerbe, de az a minimum, hogy a teleszart területen ásom el. Amíg a csapat próbálja összekaparni a méltóságát a tűz és rendrakással, addig a két semmirevaló, Szandi és Viki felfedezi a szigetet. Találnak valami narancsszínű gyümölcsöt, amit a lilák elfelejtettek megenni (vajon miért?). A Székely Haspadnak nem tetszik a két luvnya sumákolása. Mit beszélgetnek ezek ketten? Erre rákezd (az engem kurvára idegesítő) Kitty32 flegmázni, hogy miként csalódott Vikiben. A két csaj közben kibékül. Viki ugyan nagyon haragudott, de aztán belenézett a társa szemibe és látta benne a geciséget szomorúságot és a kirekesztettséget, és ő eztet nem kívánja senkinek, még azoknak se, akik nem követik az instán. Szandi érti, de szerinte nem okos dolog, most vele barátkozni, mert ő lenni persona non grata és biztos megy haza, ha szavazás lesz. De le is szarja, mert már kiszörvájvörködte magát. Megküzdött az elemekkel (!), sajnos az emberekkel nem tud.

Tűzgyújtás: Vera folyamatosan károg:

„Dávid, nem gyúl be, mert nincs levegő túlfelölről!”

Begyullad. Ok, csak nincs éghető cucc. De van. Akkor meg hol van már ez a két picsa? Pont jönnek. A csapat tovább dünnyög, hogy a két nő együtt vihorászik, közben meg kerülik a melót. Viki menteni menthetőt, ő nem szeretne haragban élni, mert annál csak az a rosszabb, ha úgy veszi a stáb, hogy nincs a seggén kendő. Vera ezt nem érti, de ő nem bántóan bonyolult alkat, neki minden fekete illetve fehér, mint Junyoszty kistévé. Dávid és Fradivádlijú Gábor susmog a parton, majd kitalálják, hogy nem kéne megnyerni a következő védettséget, így veszejteni el egy jó kollégát. Okos? Még nem tudni.

Vera fejében egy kurva fényes lámpa gyullad: Gödröt kéne ásni, leszigetelni esőköpennyel, abban moshatnának hajat, mindahányan csak vannak. Nem hiába, tanult embernek nincs párja! Beni mosolyogva ás, addig se kell megszólalnia (még mindig nem tudom, hogy a legnagyobb zseni a csávó, vagy csak egyszerű, mint a raklap). Gödör kiás, köpennyel szigetel, és már lehet mosni a buckót egymás után, ugyanabban a dzsuvás vízben, míg öt méterre mellettük hullámozni a tiszta vizű tenger. Nájsz! Leszáll az éj, mire összebújnak az OSB lemezen hét kis poloska, majd felkérik Verát mesemondónak. Nem egy Berecz Bandi bátyja, de azért magabiztosan belevág a Bogyó és Babóca egy ismeretlen epizódjába, miközben otthon a puha meleg ágyamban, én érzem magam kényelmetlenül.

A lilák reggel boldogan ébrednek. A francia idegenlégiósnak újra jönni-menni vér a testiben, ettől igen boldog! A többiek is jól vannak és azon röhögcsélnek, vajon milyen fejjel kelhetett a másik csapat. Bár úgyse fogják látni, mert Gagambáék jól titkolják az ilyesmit.
És sárgák tényleg jól titkolják. Még maguk előtt is. Székelyföld Amazonja egyszerűen nem tud csalódottan ébredni:

„Itt csillog a fény a vízen, a ráhatások is sokkal jobbak pszichésen, mint a másik parton. Sőt a víz is hullámzik!”

Szandi reméli, hogy az új helyen, a csapat hátha elfelejti az eddigi faszságait, de lássuk be, erre vajmi kevés az esély. Gyün a levél: Ma védettségi játék. Ezt meg kéne nyerni nem? Hát nem – gondolja Vera és Dávid, akik ezt így el is döntik vízhordás közben. Indok: borzasztó feszültség leledzik a csapaton belül, ezen csak piócás ember segíthet, vagy egy véráldozat.

Játék. Bence érdeklődik: Mi van? Semmi? Lilák köszönik, pazarul, talán csak nagy volt a kupleráj, sárgák meg felróják az eszközök elásását, de amúgy minden ok. Akkor jó, itt vannak a szabályok: Két platform a vízben, rajta felaggatva halom kókusz. Ezekből kéne kilencet bedobálni egy hosszú kosárba, miközben egy pallón kell egyensúlyozni. A pallót tartani kell a többi játékosnak egy kötéllel, mert különben a csapattárs szomorúan esni vízbe. Gagambáék vannak többen, így két cickány nem játszik. Vera és Fradivádli, magyarul a két legjobb áll ki, mert nekik rettenetesen fáj a lábuk. A csapatok belecsapnak a lecsóba, mindenki úszik, dobál, ugrál, kötelet tart, de fél órát csak balfaszoskodnak. Az egyik bénább, mint a másik, de annyira, hogy Bence idegességében már majdnem hazamegy németbe az asszonykához. Végül jeget Balázs törni meg és megszerezni első pontot. Bence kénytelen könnyíteni a szabályokon, mert annyi ideje szerencsétlenkednek, hogy lejár a forgatási idő. Állítom, a hátuk mögött már ott vár egy másik ország Survivor stábja, és bőszen mutogatnak az órára. Ezért már hét bedobott kókusszal is lehet nyerni, csak menjünk már a napról. A lilák vérszemet kapnak és sorra szerezni pontokat, míg a sárgák láthatóan már a feladatot sem értik. Agila nyer 7-0-ra, mindenki boldog, mehetünk haza.

Sárgák magyarázzák a bizonyítványt. Emese:

„A védettségi játékot nem lehet mondani, hogy szándékosan veszítette le a csapat.” 

Szándékosan nem is, csak direkt. Szandi be is van szarva, holnap tanács, és mehet vissza aszpirint árulni. Vera is átérzi de neki az a legnagyobb problémája, hogy a doktornő úgy pattan meg a Fülöp-szigetekről, hogy nem nyitott fel egy kibaszott kókuszt se. Liláknál minden klappol, kivéve Balázst. Ő kivonja magát a vérkeringésből, inkább sziesztázik, mert azt otthon is szokott. Én is szoktam bazz, de nem is jelentkezek Survivorbe. A csapat kezd ideges lenni.

"Elájulok, úgy zsibbad a lábam, de nincs pofám leülni" 

- mondja Eszter Nórinak, egy hordón ülve. No, de nem baj, jön még kutyára törzsi tanács! Balázs felkel, mire Eszter és Tamás passzív-agresszíven nekiesnek. Leszarja. Majd újra nekiesik, most már az egész törzs, és láss csodát… megint leszarja. Ő majd akkor csinál bármit is, ha kedve van, addig meg hagyják lógva. Csak szólok öreg, faszán hangzik, de ezzel itt messzire nem jutsz. Bár ahogy elnézem, nem is nagyon akar...

Nu, túl vagyunk a harmadik kiszavazott faszin is, Bártendör csapattársához, Óvóbácsihoz hasonló lendülettel és finesszel szavaztatta ki magát, és ehhez nem kellett más, mint egy kis szájkarate, beleszarás meg egy Fitnesszmami-Aputest tengely, és szevasz. Kíváncsi vagyok, a faszik mikor jönnek rá, hogy ez itten, izé, tendenciózus, és a vége egy Survivor: Pina Power Edisön lesz. Ezt egy picit ellensúlyozandó a Burzsujuknál Alexa - akiről én hallás után még mindig azt hiszem, hogy Sándorként anyakönyvezték - egy banángate-tel sikeresen magára tetette a Megbízhatatlanság Skarlátbetűjét, amit levakarni ebben a műsorban pont olyan nehéz, mint értelmet látni a Fear The Walking Dead negyedik évadának második felében.

Na, Béláim az úrban, az van, hogy az RTL megkérdezte, hogy nem akarok-e hetente beszélgetni a Survivor szereplőivel/alkotóival, ők meg ezt felvennék, ha már ilyen szépen összegyűlünk heti rendszerességgel, én meg mondtam, hogy ja, miért ne. Tavaly volt egy évadértékelő kibeszélő, azt szerette a nép, ez adta az ötletet, Innentől minden szombaton lesz a móka végéig, minden műsorban más vendéggel. 

És amiért ez a kedves olvasótábornak jó: ha van kérdésed, ne tartsd magadban, hanem kommenteld be ide, én meg a következő műsorban felteszem. Jó, úgy nehéz, hogy nem tudod, ki a vendég, de azért nagy meglepetés nem fog érni senkit, ha azt mondom, hogy várhatóan minden héten lesz egy alkotó és egy játékos, szóval a nagyon személyes kérdéseken túl (Robikám, mégis, mi a pöcsöm volt ez? Alexa, normális vagy, bazdmeg?) minden jöhet nyugodtan.

(Ja, én harcoltam a Hogyvótsurvivor? címért, de le lettem szavazva.)

A hangulatos reggeli vágóképekből kiderül, hogy – bár ennek viszonylag kevés jele mutatkozik - még Beni is szerepel a műsorban. Vagy legalábbis akad róla néhány bejátszható felvétel arra az időre, ameddig a producerek kitalálják, hogyan tussolják el sajnálatos halálát, amit egy félrenyelt tengerisün-tüske és egy - Vera alkalmazta - szakszerűtlen Heimlich-manőver kombinációja okozott. Viki ragyogó arccal újságolja Dávidnak, hogy javul a lelkiállapota, utóbbi meg olyan tekintettel ontja magából az ahákat és a naakkorjókat, mint a pszichiáter, akit a hawaii nyaralásán elkapott egy régi páciense és most muszáj végighallgatnia az elmúlt tíz év öngyilkossági kísérletekkel tarkított történetét.

Viki mindenesetre örül, hogy ilyen biztos támasza van itt, akinek egy szavába kerül, és ő máris úgy ellazul, hogy szinte hanyatt esik. Most viszont kicsit furán érzi magát, azonnal érett banánra van szüksége, meg Alexandra biztatására, hogy „most egyél belőle, amíg a többiek nem látják”. Később, amíg Kitty és Viki gyanútlanul fitneszkedik a parton, a felbujtót is magába foglaló válságstáb ül össze az eltűnt gyümölcs(ök?) ügyében, és a gyanú olyan gyorsan terelődik Vikire, mint a kosarában véres bajszocskáját ártatlan tekintettel nyalogató Mircire, percekkel a család új futóegerének hirtelen, tragikus elhunyta után.

Brazil szappanoperában nincs annyi váratlan fordulat, mint az Agila törzs hétköznapjaiban. Komolyan mondom, lehet, hogy itt nem derül ki senkiről, hogy épp ahhoz kezd szerelmi szállal kötödni, aki amúgy a féltestvére; nem is arra derül fény, hogy Nóri mondjuk amnéziás; nem is az adja a drámai fordulatot, hogy Tamás hirtelen megvakul, majd csodával határos módon visszanyeri látását, de sacc per kábé ilyen szintű taktikai bravúrokat hajtott végre Robi. De kezdjük az elejéről.

A tegnapi sokkból a játékosok csak nehezen térnek magukhoz, leginkább sehogy, mert hát kaptak egy-egy púpot a hátukra a multicégbe beleunó műkörmös és a kissé dexteresen vigyorgó személyi edző képében, előbbi a burzsuj, utóbbi a csóró tábor új tagja. Én kurvára nem bírom az ilyen húzásokat ebben a műsorban, de azt is értem, hogy 50 vagy hány forgatási napra a 16 induló nem elég, és kell az utánpótlás, és akkor azzal még nem is számoltunk, hogy Értékesítési Vezető Creepy Gábor előbb-utóbb úgyis megöli a banánokkal suttogó Alexandrát, és akkor az megint egy nem tervezett mínusz.

Ott fejeztük be tegnap, hogy az ovibácsi kitaktikázta magát a játékból. Én ugyan sejtettem, hogy nem a legfényesebb izzó a csillárban, de azért érdekelne, hogy mégis mi az isten járhatott a fejében, mikor sunnyogásával összezavarta a természetes szövetségeseit? Így sikerült még a hímektől is beszereznie két szavazatot, a nőstényektől kapott négy mellé. No, de ez már a múlt, mehet vissza lárvákat őrizni, mi meg koncentráljunk a maradékra.