Az évad utolsó része Nate-tel kezdődik, akit álmából riaszt az ébresztőóra. Én meg arra gondolok, hogy az első jelenetben mindig haláleset történik, remélem nem Nate lesz az, akinek a sírkövén ledöbbenek. Fisher konyha: David és Claire reggelizik, anyjuk pedig Mayáról mutogat fotókat. Ruth nagyon odavan a kicsiért, csomó fényképet készített. Claire ezt nagyban sérelmezi, mert mintha ő nem is lett volna soha kisbaba, egy fotó sincs róla. Kezdi azt hinni, hogy 9 évesen sétált be az utcáról. Megtudjuk, hogy Claire-nek ballagása lesz azon a hétvégén, de a lány mondja, hogy nem kell elmenni, sőt még neki se. Nate érkezik meg ekkor, meglátja a fotókat és nézegetni kezdi őket. David számára most esik le, hogy Nate még nem is látta élőben. Nate számára az, hogy lemondott a gyermek gondviseléséről azt jelenti, hogy nem is látogathatja, de erről anyjának más a véleménye, amire Nate megsértődik, kirobog a konyhából. Ruth még utána szól, hogy ha Nate nem is, de ő mindenképpen részt fog venni az unokája életében, pont. Következő jelenetben Nate őrülten motorozik, érik a sírkő, úgy látom. De nem, a hasnyálmirigy-rákos szobájába lép be, ahol a srác nagyon nem van jól, ránézésre haldoklik és kéri Nate-et, hogy menjen el. De Nate nem megy, átöleli a fiút, aki két roham közt mondja, hogy nem akar meghalni, fél a haláltól, és rohadtul nem látja a fényt. Nate pedig csak mondogatja, hogy engedje el magát, nem lesz semmi baj. A srác arcán félelem és fájdalom keveréke, Nate sírva nyugtatja, ringatja, és egyszer csak vége lesz.

Egy kórházi szobában vagyunk ismét, ezen ugye meg se lepődünk, nem az első eset, hogy a nyitójelenetünk itt zajlik. Most ketten osztoznak a szobán, két idősebb hölgy. Éppen a helyi Jóban rosszban-t nézik, közben pedig esznek, mert tálcán előttük ott van a kaja, ami egy hot-dog. Amerika, egészségügy, no comment. Szóval az egyik nagyon magyaráz, hogy ez nem jó neki, itt nagyon fáj, hol a gyógyszer. De a másik nem nagyon kommunikál vele, hiába szólongatja, hogy mondjon ő is véleményt. Aztán a folyosóra váltunk, ahol Vanessa (Federico felesége) és egy másik nővér szedik össze a tálcákat, így érnek el a már látott szobáig. Vanessa a némához lép, megdorgálja, hogy már megint nem ette meg a kaját, mikor is a másik nővér észreveszi, hogy a második számú néni nem lélegzik, el is kezdi az újraélesztést. Vanessa is odapattan, de úgy tűnik, hogy vele is csak többen vannak, ugyanis az újraélesztés nem jár sikerrel:

Egy napsütötte reggelen vagyunk, azt látjuk, hogy egy melegítő felsőben lévő, ázsai származású idősebb úr tolja ki a szelektív hulladékgyűjtő kukát az útra. Annyira idilli a kép, hogy szinte várjuk a kerékpáron érkező újságos fiút, ahogy csenget, rikkant, és bedobja az újságot a fűre. De a fiú csaknem jön, idősebb barátunk pedig a kukatolás közben meg-megtorpan, egyszer csak a szívéhez kap, összeesik, és esés közben magával rántja a kukát. A kamera nyit, minden mozdulatlan. Na ez a kép minden, csak nem idilli. Mármint neki.

Nyitójelenetünkben egy építkezésen vagyunk, nagyon magasan. Éppen ebédszünet, két munkavédelmi sisakos fiatalember láblógatva leül a készülő falra, alattuk a mélység. Otthonról hozott szendvicset majszolgatnak, amikor is az egyik felháborodik a sajátján (a felesége főztje nem ízlik neki => mióta minősül főzésnek egy szendókészítés?!), visszabassza a dobozba, ami emiatt megbillen és leesik. A zuhanó doboz éppen fejbe talál egy öltönyben lévő valakit, akit már csak fekve látunk, és akinek a fejéből patakokban ömlik a vér.

Nyitójelenetünkben egy nagydarab fiatalember ül talpig szakállban a tévé előtt, focit néz, és sört iszik. Jön az ugyancsak nagydarab asszony, hogy emelje fel a seggét, de máris, várja a munka, egy olyan munka, ami egy évben csak két hétig tart. Gondolom nem makkot szed az erdőben, ha jól emlékszem az tovább tart, mint két hét. Emberünk felpattan, a következő jelenetben pedig Télapó jelmezben távozik hazulról, asszonya szájon csókolja, na menj, de ne kavarj a manókkal! Ezek szerint újra Karácsony van, eltelt egy egész év?! Már az utcán vagyunk /sehol egy szem hó sem, de erre a tényre már kitértem az első évad első részében/, látjuk, hogy a Télapó ezerrel repeszt egy motorbiciklin, amikor is három kisgyerek vadul elkezd integetni neki, felismerték, nagyon örülnek. A Télapó is boldog, visszainteget. Vesztére, ugyanis egy pillanatra nem figyel, és nagy lendülettel belerohan egy terepjáróba. Na, az ilyenek elkerülése végett van a piros orrú befogva a szán elé.

Egy öltönyös fiatalember egy szelet citrommal és egy pohár jeges víz társaságában belép az otthonában lévő kondi-terembe. Elővesz egy VHS kazettát (!!!), berakja a lejátszóba, elindítja. Egy törölközőben lévő szőke lányt nézünk, aki éppen ajtót nyit két pasinak. Ők az új szomszédok, jöttek beköszönni. Elég pornófilm gyanús jelenet, öltönyös barátunk le is veszi a bőrövét, ha jól tippelek egy maszturbálásnak leszünk szem- és fültanúi. Tehát barátunk a levetett övet felrakja az egyik kondigépre, arra, amelyikre ráül, elkezd kotorni a nadrágjában egy síkosító gél segítségével, miközben fut a pornó. Előtte még bekapja a citrom-cikkelyt a szájába, és beleteszi a fejét az övből kialakított hurokba. Kimeredt szemmel, fuldokolva élvezi a jelenetet, amikor is egy óvatlan pillanatban kiesik a citrom szájából, elhomályosul a tekintet és a következő kép, amit látunk:

Egy céges hajós bulin nyitunk, ahol a taton két kolléga (egy fiú és egy lány => ebben a sorozatban sose tudni kikből lesz egy pár, ezért inkább leírom) éppen incselkedik egymással. Semmi extra, tegye fel a kezét, aki nem esett át még ilyenen, a csillagok alatt, a holdfényben, egy jó évzáró értekezlet után. Senki. Tudtam én. Szóval éppen csókba fulladna a dolog, amikor megzavarja őket egy igen részeg, igen bunkó munkatárs, aki nagyban ócsárolja a céget, és annak vezetőségét. A fiatalok lelépnek, otthagyják a folyamatosan háborgó fickót, aki nagy imbolygás közben - mint várható - átesik a hajó korlátján.

Egy idősebb nő lép be egy házba, gondolom a sajátjába. A kiskosztümöt átvedli melegítőre és dobozos vacsorát melegít magának. Sehol egy macska, egy kutya, egy férj vagy gyerekek. Miközben eszik, híreket hallgat, keresztrejtvényt fejt. Egyszer csak félrenyel, de nincs senki, aki a Heimlich-féle műfogást alkalmazná rajta (a fuldokló mögé állunk, őt átkarolva egyik kezünket ökölbe szorítva a szegycsontja és a köldöke közé helyezzük, a másik kezünkkel átfogjuk a saját öklünket és a rekeszizmok irányába nyomást gyakorlunk (befelé, felfelé), így a tüdőből nagynyomású levegőt préselünk ki, ami az elzáródást okozó idegen testet kilökheti). A pohara után nyúl, hogy majd vízzel leöblíti, de sajnos azzal a mozdulattal fellöki. Elindul a konyhába az üres pohárral a kezében, otthagyva minket az ebédlőben. Hirtelen zajt hallunk, aztán néma csendet. Gyanús, hogy nem ért oda a csaphoz.

Egy buszos kiránduláson vagyunk, ami egy buszvezetőből, egy idegenvezetőből és közel negyven 70 és a halál között lévő utasból áll. Mint az 53-as busz, csak nagyban. Seattle egyik nevezetességénél tartanak, amikor is éppen ebédidő van, a busz megáll, leszállás egy-kettő, innentől szabadprogram. Mindenki lepattan a buszról, de egy öregúr ott marad. Az idegenvezető kisasszony nem túl türelmesen nógatja, hogy a leszállás ténye nem vicc, viszont az öregúr csaknem mozdul. Gyanús, hogy meghalt. De a guide nem kap szívinfarktust, hót lazán odaszól a buszos bácsinak: Arthur van egy újabb halottunk. Most vagy megszokta, hogy a nyugdíjas klub kirándulásain előfordul az ilyen, vagy tudja, hogy Seattle ilyen baromi unalmas, hogy bele lehet halni.