Az előző rész cliffhangere után nyilvánvaló volt, hogy a Starbuck mentőakcióval fogunk leginkább foglalkozni, amiről legyen elég annyi, hogy nem nagyon megy. Hiába keresik, nem leleik, és hosszas vívódás után már Adama is feladni látszik a dolgot, ez egy ilyen sport, mondja az arca, vannak veszteségek és lesznek is - ehhez kell Roslin is, aki rávilágít, hogy 48.000 fontosabb, mint egy, és kész. Persze ne úgy tessék elképzelni, hogy ez az első tíz percben történt, csak zanzásítunk.
A keresett szőkenő mindeközben megküzd a hold cseppet sem emberbarát felszínável, a széllel, ami majdnem egy szakadékba sorolja, és az űrruhájának szakadásaival is, mert az atmoszféra sok mindenben gazdag, csak éppen oxigénben nem. A dolog akkor kezd érdekessé válni, amikor rátalál a lezuhant cylon vadászra, és rádöbben, hogy az nem egy robotrepülő, hanem egy kiborgszerű izé, élőszövet, izmok, belszervek alkotják.