Indításképp a lányok azon siránkoznak, mekkora geci ez a Béla, mer' ez most itt azt hiszi, hogy ők csak úgy meg fognak házasodni, hát nem. Isznak az örök szingliségre, de Piros az nem, mert ő bízik a true love-ban. Elmehetne a The Bachelor-ba szerintem. Eközben Béla ki van akadva, hogy mekkora elkényeztetett libák ezek, mekkora lehetőség ez, Ildikó mondja, hogy hagyják a picsába. Béla betámadja őt is, milyen szarul nevelted te ezeket? Piros a házasságról áradozik, meg a biztonságról, Hajnal megosztja saját keserű tapasztalatait (ismét..), ülnek a földön és vedelnek. Béla szerint Angéla vénlány, Ildikó szerint nem az, csak öntudatos nő. Aha… ez olyan mint amikor valaki egy nem túl dekoratív kisbabát „aranyos”-ként definiál. Béla Pirosnak szurkol, go házasság, go kastély! A lányok spiccesen ismét megfogadják, hogy nem mennek férjhez, ezúttal Piros is, mert le lett itatva.

Elnézést kell kérjek, teljes félreértésben voltam eddig, az előző rész nem ELSŐ rész volt, hanem BEVEZETŐ. Tehát ez most itt kéremszépen az ELSŐ rész, remélem senkinek nem voltak álmatlan éjszakái emiatt.

Ott nyitunk, ahol előzőleg abbahagytuk, Hajni megtalálja Márk ágyában a csúnyaságokat, aki hebeg-habog egy sort, próbálja elhitetni a csajjal, hogy valójában csak egyedül maszatolt a takaró alatt, de a lány nem hiszi el.

Hajni elviharzik, Márk elküldi Angélát, majd drámaian veri a fejét az ajtófélfába. Ildikó felhívja Bélát, hogy inkább menjen másnap érte, mert ő most lelki támasz, Piros meg nem hiszi el, hogy ez really megtörtént, hát a Márk az nem olyan. Ildikó aszongya tuti volt több is, mert a férfiak mind disznók, csak potyogtatják a zabigyerekeket, mert szar, hazug emberek. Angéla eljátssza a békülni akaró, jófejkedő nővért, mintha mit sem sejtene hugicája szívfájdalmáról. Hajni kijön, elmondja, hogy ő itten most meg lett csalva, jön egy kis összeborulás, nekem meg bevillan az a jelenet, amikor Baby Johnny távozása miatt sír az ágyon és a nővére fésülgeti a haját, csak az jobban megérintett, mert 7 éves voltam amikor láttam, és kurvagyakran láttam, mivel anyám folyamat azt nyomatta VHS-ről.

Péter ült a kanapén és a plafont bámulta bambán. A szobában félhomály volt, még a sötétítő függönyöket sem húzta el, amióta hazaérkezett. Ólmos fáradtságot érzett, mintha egy duplaműszak és némi túlóra után még lenyomott volna egy Gavid Guetta-koncertet de nem csak úgy szimplán, hogy Hello, Budapest, itt a DJ-szettem, tomboljatok, aztán szevasztok. Hanem alapozással, első sorban táncolással és két, egymást követő, csapatós afterpartival.

Miközben ezen gondolkodott, próbálta nem észrevenni a macskát, aki sértődötten figyelte a sarokból. Mindig ilyen gonoszan nézett rá, amikor hazahozták a macskapanzióból, éjjel vélhetően majd telepisálja a család összes elérhető cipőjét, na nem bosszúból, csak úgy, a miheztartás végett. De Pétert ez sem izgatta most, sőt még az is hidegen hagyta, hogy az előszobából beszűrődő hangok alapján a gyerekei éppen összevesztek a nyaralás előtt leengedett hűtőben talált utolsó, megcsoffadt répán. Péternek most, az utolsó pillanatok után lett elege a családi nyaralásból.

A villalakók beolvasnak egymásnak, Fanniról kiderül, hogy szereti a Tiffany-füzeteket, és bugyi nélkül simán, de műszempilla nélkül sehogy nem bírja ki. És akkor ott van még a két derékszöggel rendelkező háromszög és a gusztustalan, mint közös nevező.  

A villalakók még mindig hatalmas lendülettel kavarnak egymás ellen, összeesküvésre szervezett betéti társaságok alakulnak, szövetségeket megerősítő dugások csattannak, tényleg már csak az kéne, hogy Fanni előre odaígérje a lányát Dennis fiának. Csak az a baj, hogy olyan ez, mintha Schrödinger macskája bekötött szemmel kapkodna egér után: senki nem tudja, hogy mégis mit ér a a nagy kavarással, odakint ettől majd szeretik, vagy éppen ellenkezőleg, megvetik majd a nézők.

Annyi azért kiderült a szombati összefoglalóból, hogy mindenki azt gondolja, hogy játszani, azaz kavarni kötelező, mert a nézők azt nagyra értékelik, és esetleg majd felfelé fordított hüvelykujjal szavaznak, ha a penge ott lesz majd a torkuknál.

Ebben az epizódban annyi volt a cselekmény, hogy Peter Jackson abból már trilógiát rendezne, de úgy, hogy az utolsó részt a végén kettévágnák, meg még másfél órát hozzácsapnának az egészhez a díszdobozos bluray rendezői változatában. Ott kezdünk, hogy majndme mindenki Zsura rakja a jelet, ő lett a villa Szauronja, aki vöröslően forgatja a szemeit Középfölde, de legalábbis a nyugi szoba és a szauna fölött.

Persze rögtön elkezdődik a nagy taktikázás, hogy kit is kéne kivinnie Zsunak, ki ellen van esélye, vagy hogy lehetne elhitetni vele, hogy van esélye. Mindenkinek van egy nyerő tippje, tényleg akkora taktikázás folyik, hogy az se lenne meglepő, ha csendben bejönne a képbe Napóleon, és zsebre dugott kézzel hümmögve felskiccelné az austerlitzi csatát.