Péter ült a kanapén és a plafont bámulta bambán. A szobában félhomály volt, még a sötétítő függönyöket sem húzta el, amióta hazaérkezett. Ólmos fáradtságot érzett, mintha egy duplaműszak és némi túlóra után még lenyomott volna egy Gavid Guetta-koncertet de nem csak úgy szimplán, hogy Hello, Budapest, itt a DJ-szettem, tomboljatok, aztán szevasztok. Hanem alapozással, első sorban táncolással és két, egymást követő, csapatós afterpartival.

Miközben ezen gondolkodott, próbálta nem észrevenni a macskát, aki sértődötten figyelte a sarokból. Mindig ilyen gonoszan nézett rá, amikor hazahozták a macskapanzióból, éjjel vélhetően majd telepisálja a család összes elérhető cipőjét, na nem bosszúból, csak úgy, a miheztartás végett. De Pétert ez sem izgatta most, sőt még az is hidegen hagyta, hogy az előszobából beszűrődő hangok alapján a gyerekei éppen összevesztek a nyaralás előtt leengedett hűtőben talált utolsó, megcsoffadt répán. Péternek most, az utolsó pillanatok után lett elege a családi nyaralásból.

Tengerpartról volt szó, sörről, és árnyékban heverészésről. Csak azért előtte még felmászták az Akropoliszra. Negyven fokban, bőröndökkel. Nem meglepő, hogy a gyerekek napszúrást kaptak, és két napig ápolhatta őket a lesötétített apartmanban. De utána sem pihent, de nem ám, mert befizettek egy egész napos snorkeling túrára, este meg a görög folklórest, mert ugye ki nem lehet hagyni, ha már ingyen adták a túra mellé csomagolva. Aztán másnap a két gyerek sugárban hányt a másnapos gyrostól, és mire jobban lettek már csak egy maratoni antik váza és köcsögtárlat, meg a hazautazás volt hátra. És persze a négy órás sorbanállás, reklamáció és végül vörös fejjel üvöltés az elveszett csomagok miatt a reptéren.

Ennyi volt a nyaralása, pedig ő csak annyit akart, hogy semmit ne kelljen csinálni egy hideg sör társaságában az árnyékban. Csak azértis nyaralok most már, gondolta Péter, és kiment a kamrába az utolsó, megárvult üveg sörért. Langyos, talán már le is járt a szavatossága, de most ez van. Azért is a múlt hét van, ül majd a kanapén a befüggönyzött szobában és tévét néz. A múlt heti műsorokat. A macska meg oda pisál, ahova akar haragjában.

Megnézi a vasárnapi Heti hetest az RTL2-n, aztán a UPC Horizon Médiabox-szal visszanavigál egyenesen szombatra és belenéz a CSI Miami helyszínelőkbe a Coolon. Vagy megnézi a Van, aki forrón szereti című klasszikust Jack Lemmonnal és Tony Curtissel, és persze Marilyn Monroe-val az AMC-n. Ha már úgyis olyan rohadt meleg van, és forrón kell szeretnie. Sőt, nem is, inkább csütörtökre navigál, és a Dunán végigröhögi megint minden idők legjobb romantikus vígjátékát, az Idétlen időkiget Bill Murray-jel és Andie MacDowell-lel. Aztán lemegy pár üveg hideg sörért, a feleségének meg csinál egy nagy adag almafröccsöt, és együtt megnézik az összes múlt heti Éjjel-nappal Budapestet. Mert az is elérhető egy hétre visszamenőleg. Meg a Barátok közt, de azt inkább már nézze az asszony egyedül, ha már nem tud élni a Berényiek nélkül. De ha inkább egy rendes vice házmestert kever az asszonynak olaszringből, akkor talán megnézhetik a Vér és méz földjén című háború szerelmi drámát is miután lefeküdtek a gyerekek. Igen azt, amit Angelina Jolie rendezett és Budapesten forgatták, merthogy múlt hét szerdán adta a Duna Televízió.

Vagy esetleg még szóba jöhet az Utolsó akcióhős Arnold Schwarzeneggerrel, amint szerdán adtak az AMC-n, de akkor az már családi mozizás, de csak akkor, ha a két gyerek szépen kipakolja a bőröndöket, meg berak egy mosást. És ki is teregetnek! Vagy lehet, hogy hagyja az egészet, bezárkózik a szobába, és amíg odakint a család értetlenkedve dörömböl, megnézi a Showder Klubot az RTL2 vasárnapi műsorán. És röhög, és nem érdekli semmi, még a leégett válla sem.

Éppen ezek a gondolatok jártak Péter fejében, amikor váratlanul a felesége lépett be a szobába. Jelentőségteljesen a szoba közepére állított, teli bőröndökre mutatott, majd a fürdő felé távozott. Péter a macskára nézett, aki életében először megijedt a férfitól, akit eddig csak lelkes konzervnyitónak és alattvalónak gondolt. Péter felállt, a kezébe vette a távirányítót, aztán nagyot sóhajtva, mégis inkább elkezdte kipakolni a táskákat. Ráér, gondolta, a tévéműsor végül is hét napig megvár.