Gyorsan felidézzük az elmúlt eseményeket, főleg a második részből, aztán már kezdődhet is egy újabb csodálatos nap. Reggeli készülődés, elvileg ebben nincs semmi extra, ám úgy néz ki, hősünknél megjelenik a legújabb ideiglenes képesség (vagy nem takarít rendesen): mielőtt a szájához emelné a fogkefét, azon egy dagi csótány jelenik meg. Ezt eljátssza a család összes fogkeféjével, az eredmény ugyanaz. Ennek az IK-nak is sok értelme van, így első ránézésre. Kiderül, hogy bármit, amit megenne, szintén bogarak lepnek el. Ez undorító. És igazán hasznos. Valamiért. Biztosan. Ráadásul éhen fog halni. Gondolom.

A WB-ben folytatjuk, ahol Andy megint megpróbálja átvenni az irányítást, burkoltan randira hívja Samet (hogy egy fősulis előadás mennyire számít ideális programnak, döntse el mindenki maga), aki – tádádádá – megfutamodik, és kitalál valami kifogást. Ebben pedig az a legszomorúbb, hogy Sock megerősíti az megcsappant csontvelőkészletekről (!) szóló alibit. Igazán észrevehetné, hogy barátja életképtelen az ilyen helyzetekben, nem kellene még bátorítania is. A bénázás után Sock legalább levonja a konklúziót, hogy jobb, ha Sam szembenéz a „bevásárlókocsikat tologatok megélhetésként, és lelkeket gyűjtök be az Ördögnek”-helyzettel. Ezért pedig zéró sajnálat jár, szerinte kevés menőbb munka van annál, ha az ember egy pokolbéli fejvadász. Még a bogaras trükköt is istencsászár dolognak tartja. Hiszen ő Sock. Főcím.

Kezdésként gyors visszaképek a pilot epizódból, nehogy feledésbe merüljenek a fontos momentumok. Sock még mindig fel van pörögve a fejvadászság (szerinte Ördögűzés) tényén, barátja már kevésbé. Samet szó szerint üldözi az Edény, Sock segítségével sem tud megszabadulni tőle, pedig az erdőben-felejtős trükk nem volt rossz ötlet. Enyhe célzás arra, hogy nem tud menekülni feladata elől. Talán ha kinyitná. Főhősünknél ráadásul megmutatkozik egy újabb ideiglenes képesség (továbbiakban: IK): elektromosság, vonz minden szöszt. Talán hasznára válik. Ezután bevillan a „Hello, My name is Reaper” – felirat, ez mind nevezhető főcímnek. Újabb megszabadulási kísérlet: egy middle of the Nowhere helyre induló áruszállító csomagterében landol a doboz. Kiderül, hogy Sam a héten közös munkakörbe van beosztva Andyvel, nagyobb összeget teszek rá, hogy a létező összes alkalmat a randimeghívásra most is elbaltázza.

Sam izgatott, hiszen egy hét „nászutazásnak” néz elébe Andyvel, és mint kiderül, nem is fognak megszakadni a munkában. Véletlen baleset, egy „vérző vásárló nem boldog vásárló”, Sock és Sam Ted irodájában végzik. (Iskolapélda leendő vezetőknek) Sock kifejti véleményét a büntetésről: ha nonstop a WB-ben kéne melózni, és randa kék kötény viselni, az szívás lenne. Mindezt a Stréber képébe vágja, akinek szintén van humorérzéke: éjszakai műszakot kapnak. Sam felháborodik, hisz ugrik az Andy-s terv, Sock örül, mert talán az alvásért fogják fizetni, ám hamar lefagy a mosoly az arcáról: leltározniuk kell mindent, az utolsó csavarig. Éjszaka. Lehet Sock, ha csöndben maradtál volna, nem kaptatok volna ennyire aljamelót. Elégtételként összetör egy kertiszéket és egy madáretetőt hátul a parkolóban. Keserű vigasz.

A nyitókép egy teljességgel átlagos srác szobája, reggeli készülődés képei, majd Sam (a főszereplő) feltűz az ingére egy „segíthetek?”-táblát és köt egy kék kötényt. Sejthető, hogy barátunknak igazi álommelója lehet, mindaz, amit egy ilyen korú fiatal csak álmodni kíván, és kb. 700 havi fizetésből össze is jön egy tragacs visszapillantójára. Találkozás a szülőkkel, akiknél sejthető, hogy valami gáz van, ideges pillantások, kiderül, Samnek szülinapja van. Happy Birthday! A testvéri szeretet ékes példája a konyhában, a 2 tesó 1 kanál vízben megfojtaná egymást. Sam kemény egy hónapot húzott le egy felsőoktatási intézményben, utána eleget belőle. Respect! Eközben a híradóban egy tűzesetről számolnak be, filmekből sejtjük, ez még fontos lehet. Belép Sock (aki nekem személyes kedvencem), a legjobb haver titulus birtokosa, egy magas labdával pedig el is ássa aznapra öcsike önbecsülését. Papa bulizni küldené fiát, Sam maradna, Sock beveti a „részegen-kurvagyilkolás-in Vegas”-témát, Anyuci sírva fakad, Sock magyarázkodik, hiába, szerintem holnap már nem kap potyareggelit.

Irány a melóhely, a Work Bench (továbbiakban WB), az Obi és a Praktiker házassága.  A kocsiban Sock egyre jobban beleéli magát az esti hepajba. Kis elmélázás, kiderül, hogy Sam 5 éve dolgozik az áruházban. Lúzer lenne?  Érzi, hogy ez így nem normális, ám Sock innen akar nyugdíjba vonulni, már el is képzelem, ahogyan utolsó munkanapján a 100 Ft-ssal működő bevásárlókocsival tolják ki a fotocellás ajtón, majd még utána szólnak: ”távozás után reklamációt nem fogadunk el”. Az eszmefuttatás után egy bepipult 30 centis kutya támad az anyósülés felől. A megoldást Sock szállítja – állatvédők csukják be a szemüket - alkalmas pillanatban szó szerint szájbavágja a korcsot a kocsiajtóval. A nagyáruházak parkolói pedig baromi nagyok, így újabb részletek derülnek ki: van egy lány, Andy, aki bejön Samnek, ám nem meri elhívni randizni, folyton jön a kifogássokkal, Tipikus lúzer-e?  Ám egy jó haver nem adja fel, Samnek előnye hogy a csaj elvárásai alacsonyak. Igazi Sock-esszenciák ezek, bőven lesz még belőlük. Mielőtt belépnénk a Munkahelyre, egy bevásárlókocsi gurul be a színre (like Rosemary child) De a köv. percben Sam telepatikusan arrébb tolja a kocsit.