Stoppoló hapsival kezdünk egy spontán New yorki utcasarkon, a taxistól az Empire State Buildinget kéri úti célként. Vidéki? Igen, de mehetnénk már, pattog az indiainak tűnő pali erős akcentussal. A taxis elfordítja a tükröt (hogy mi is láthassuk gonosz pillantását), az ajtók bezáródnak, füst lepi el a belteret. Utasunk fulladozva veri az ablakot, közben a kocsi gázt ad. Közben valahol egy másik városnegyedben Sarah, Kurt húga tessékeli be a lakásba Jane-t, akiről ugye, még mindig azt hiszi, hogy a rég eltűnt szomszéd kislány, Taylor Shaw az. Kurt is megjelenik, és szépen megbeszélik, hogy hiába minden, a Sarah által nagy gonddal készített vacsi iszonyatosan bűzlik. Sarah úgy tűnik, már nem szomjas egy ideje, vacsora közben is Kurt babakori történeteivel alapozza meg a hangulatot. Kurt igyekszik visszavenni a partifeelingből, a feszengő Jane pedig kínjában kiböki, szívesen találkozna a Weller-papával (akiről tudjuk a második epizód óta, hogy rákos, és őt vádolják Taylor megölésével). Kurt elüti a szitu élét, Sarah pedig "anyu régi jó barátja Taylor"-ként mutatja be a kisfiának Jane-t. Kicsi Sawyer srác gyermeki őszinteséggel tapint rá a kényes kérdésre: hol volt eddig Taylor, ha olyan jó barátja volt anyuéknak? Jane kivágtat a lakásból, Kurt a liftnél éri be, de nem igazán érti, mi a baj. Jane erre még nem képes: nem válhatok egy este alatt Taylor-ré, mondja, és elviharzik, már amilyen sebességgel egy lifttel viharzani tud.