Kutyaviadalon vagyunk, pontosabban kutya vs. patkányok meccs, az a kis cukiság nyer, aki időre a legtöbb patkányt cincálja szét (alternatív Bábolnások). A vesztes persze doppingot kiált, jön némi bunyó, aztán mindenki megnyugodva megy a kocsmába pörkölt-sörre. Később a győztes nem kevés pénzzel a zsebében részegen bandukol haza az erőben, és ez előrevetíti azt a szomorú tényt, hogy ő lesz az áldozat. Néhányszor fejbe csapják, a pénznek meg lába kél. Az áldozat mellett másik részeg fekszik, nem kis meglepetésre ismeri fel benne M. az apukáját. A főnök azonban nem menti fel a nyomozás alól, tessék profinak és objektívnek lenni.

Templomba indulunk, azokkal a kedves előkelő emberekkel együtt, akik a koldust bottal zavarják el, mielőtt belépnének a szent helyre. Esküvő készülődik, túl sokan nincsenek, ott az anya, a testvér, a pap, a tanú, na meg a menyasszony. Mindenki nagyon izgul, és persze a vőlegény sehol. Na ő az, akit nem sokkal később holtan találnak (az előző rész halott menyasszonya után tehát itt a halott vőlegény). Az ablak nyitva, az értékeit elszedték, a halál oka tompa trauma a fejen, és M. nyomozó rögtön kiszúrja, hogy stílusos módon egy feszülettel vágták kupán szerencsétlent. A család sokkos.

Murdoch nyomozónak rejtélyes idegennel van randevúja, az úr nem más, mint Sir Arthur Conan Doyle, a zseniális nyomozó, Sherlock Holmes figurájának szülőatyja. Így talán máris érthető érdeklődése M. nyomozó iránt, amaz pedig szintén érthető módon nagy rajongója a tudós írónak. M. nyomozó nagy csalódására Doyle egy spiritiszta szeánszra hurcolja el őt, van itt minden kellék, kerekasztal, suhogó függöny, Ms. Médium, néhány hívő és egy hitetlen résztvevő. Jön is a szellem, de nem az, akit vártak, hanem egy újdonsült hulla, aki ezt a tényt M. nyomozó figyelmébe ajánlja a médiumon keresztül, eltemetésének koordinátáival együtt.

Elképesztő szabadosság ebben a decens sorozatban, hogy egy durva bokszmeccsen kezdünk, ahol fehér fiú küzd a fekete fiúval és jesszusmária, még nők is nézik. Ráadásul a nők láthatólag élvezik is. Sőt mi több, fehér és fekete nők is élvezik. És minő hihetetlen, hiába a fekete fiú a jobb, a fehér gyereknek kellene nyerni, mert a meccset bezony csúnyán megbundázták. A lottó ötösömben szeretnék annyira biztos lenni, mint abban voltam, hogy fekete Rocky nem annyira akar veszíteni, ellenben szarrá verni a fehér csávót annál inkább. És lőn. De mivel öt másodperccel később fekete Rocky az, akit dr. Ogden vendégül lát a munkahelyén, lehet, hogy mégis jobb lett volna, ha veszít.

A torontói rendőrség teadélutánján kezdünk, ülnek a fejesek a terített asztal körül, tessék-lássék eseteket beszélnek meg, Murdoch nyomozó főnöke, Brackenreid felügyelő számol be éppen a legutóbbi sikeres ügyükről, amit (nyilván) Murdoch oldott meg, de persze a főnöknek kell bezsebelni a vállonveregetést. Vesztére a főnök elkezdi az ügy technikai hátterét boncolgatni, aminek csúfos leégés a vége, de jön M. nyomozó, a zseni, és rávilágít az akkumulátor és kondenzátor közötti különbségre. (Ha nekem középiskolában ilyen fizikatanárom lett volna...) Ettől a szakmai hozzáértéstől annyira, de annyira eldobja az agyát a főgóré, hogy menten megpendít egy előléptetést Murdochnak.

1890-es évek, Toronto, 4. számú rendőrörs. Itt dolgozik főszereplőnk, William Murdoch nyomozó. Murdoch minden lányos anyák álma: jólfésült, elegáns, mindig frissen borotvált, öltönyös-kalapos, 30-as éveinek közepén-végén járó agglegény. Ezen kívül: stabil munkahelye van, elkötelezett, felelősségteljesség, gentleman, intelligens, érzékeny. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy rendkívül modern, felvilágosult nézeteket vall, a tudományos eredményeket korát megelőzve használja a munkájában, ami abból áll, hogy torontói rosszfiúkat juttat dutyiba. Szóval adott egy bájos, kosztümös nyomozó, a többiekről majd később, most lássuk a sorozat kezdő epizódját.