Templomba indulunk, azokkal a kedves előkelő emberekkel együtt, akik a koldust bottal zavarják el, mielőtt belépnének a szent helyre. Esküvő készülődik, túl sokan nincsenek, ott az anya, a testvér, a pap, a tanú, na meg a menyasszony. Mindenki nagyon izgul, és persze a vőlegény sehol. Na ő az, akit nem sokkal később holtan találnak (az előző rész halott menyasszonya után tehát itt a halott vőlegény). Az ablak nyitva, az értékeit elszedték, a halál oka tompa trauma a fejen, és M. nyomozó rögtön kiszúrja, hogy stílusos módon egy feszülettel vágták kupán szerencsétlent. A család sokkos.
A pap hallotta, hogy a tanú veszekedett a vőlegénnyel. Tanú elmondja, hogy megpróbálta lebeszélni a vőlegényt a pénz motiválta érdekházasságról. A bátyja megerősíti, hogy az öccse léhűtősége miatt csak nősülés esetén kaphatta volna meg az örökségét. És persze ott volt az a fránya koldus a templom előtt. Menyasszony barátnője gondoskodik a gyászoló aráról („Heroin, a csodagyógyszer. Rögtön kiütötte."), ő ismertette össze a párt. És persze, hogy szerelmi házasság lett volna. Boncolás után kiderül, hogy az áldozat háttal állt a támadónak. Ja, és nemi aktusa volt a halála előtt. Egy férfival. Szóval van egy potenciálisan dühös szerető, akit meg kellene találni.
Brackenreid főnök az őrsön úgy kiabál, hogy zárt ajtón keresztül is hallatszik, ez adja az ötletet M. nyomozónak, hogy bezony a papnak is kellett hallani a veszekedés tárgyát a szomszéd fülkéből (elméletét Crabtree-vel teszteli is). Persze a pap tudta, hogy a hulla homokos volt, de a szerető kilétét nem fedi fel. M. elindul kideríteni, első útja a tanúhoz vezet, annak felesége és kisbabája van, de amúgy tudott a barátja hajlamáról. Leendő ara szintén, bizonyos dolgok nem úgy működtek közöttük, ahogy férfi-nő között szoktak. Ja, és az esküvő előtt látta vőlegényét a pappal. Csókolóztak. (Húú, ilyet még nem pipáltunk az eddigi epizódokban. Zaftos és mocskos.)
M. nyomozót annyira kiborítja a dolog, hogy menten elszalad gyónni, elmondja, hogy egy pap feltehetően homokos, és még neki kell vezekelni két rózsafüzérrel. Az érintett pap persze tagad („Csak vigasztaltam."), mondván, hogy a vőlegény nem akart nősülni, és ki volt borulva. A főnök adja az ötletet M. nyomozónak, hogy hol tudná leleplezni a szeretőt: a homokosok klubjaiba kell beépülnie. Nosza, be is öltöztetik, és inkognitóban elküldik a „teniszklubba". Ez M. feltehetően legnehezebb, a nyomozás érdekében tett alakítása. (Csendes bosszújában Crabtree-ként mutatkozik be. Nem is rossz.)
M. megismerkedik Jeffrey-vel, a klubvezetővel, aki perceken belül intimebb módon is beszélgetne vele, kár, hogy addigra már le is van tartóztatva. Mivel beszélni nem óhajt, Brackenreid felügyelő beveti a régi módszert. Bár kiderül, hogy a pap valóban homi, mégiscsak a tanú volt a szerető. (Ezen a ponton az epizód érintett férfitagjainak 75%-ról derült ki, hogy homokos.) Sajnos eddigre a tanú is halott, felakasztotta magát. A témában dr. Ogden meglepően felvilágosult nézetekről tesz tanúbizonyságot, M. nyomozót viszont egyszerűen korlátoltnak nevezi.
Megtalálják a koldust, aki némi parasztvakítás után bevallja, hogy a templom mellől szedte össze az áldozat értékeit, amit egy férfi kihajított az ablakból. És azonosítja az elhunyt bátyját, mint tettest. Na akkor a szexuális orientációt letudva elindulhat az érdemi nyomozás. A tanú érdekházasságban élt, kapcsolata az áldozattal simán működhetett volna annak házassága után is. Marad az örökség, mint indíték. Ideje utána nézni a menyasszony előéletének, mivel gyanúsan nincsen senkije és gyanúsan tökéletes időpontban találkozott az elhunyttal.
M. felkeresi a lány előző munkaadóját Niagara-vízesésnél, aki elmondja, hogy a lány fél éve öngyilkos lett. Az ara tehát csak felvette az elhunyt személyazonosságát, és elköltözött Torontóba a szerelméhez, aki nem más, mint az elhunyt bátyja. A hölgyike épp szökni készül, de végül vall: az elhunyt bátyjával akarták a teljes örökséget megkaparintani, amikor a vőlegény egyszercsak visszalépett volna az esküvőtől. A bátyja bepöccent, és leütötte. És hogy hol a nagytestvér? Beheroinozta őt a szomszéd szobában, szerencsére túléli.
A végén M. ismét a gyóntatószékben keres megnyugvást háborgó lelkére (ti. mivel a tanú valószínűleg a nyomozás miatt lett öngyilkos), rendkívül tanulságos a gyóntató pap elhatárolódó, dogmatikus semmitmondása. M. ebben a részben volt a legemberibb, olyan kérdésekkel, beidegződésekkel, kételyekkel és előítéletekkel, amik 1890 óta nem sokat változtak. Szép volt, William.
Facebook kommentek